Etéden

Vasárnap hirtelen felindulásból egy hirtelen ötletünk támadt: jó idő van, sütni kéne valamit kint a szabadban. Miután Székelykálban leellenőríztük, hogy valóban készíti az asztalos bácsink az emeletes ágyunkat, és megvolt a vasárnap délutáni kávézás is a törzshelyünkön a barátainkkal, négyesben (Álmos és a kiscsaládunk) kiruccantunk Etédre, Álmos szülői házához. Csupa idill. Falusi ház nagy konyhával a falu végén, csend, zöld, udvar, szőlőlugas, sütögettünk, napoztunk, lazultunk, egy kicsit elfelejtettük a bigcityt. Sára kapott bolti borkányos kaját, de szerencsére szereti. Valahogy úgy vannak ezek összeállítva, hogy csak a felnőtteknek nem ízlenek, a gyerek csak úgy nyeli a még 10 hónaposoknak is pépes alma piskótával desszertet, vagy az alma-eper-gríz kombinációt. Hétfőn délelőtt a Manó ismerkedhetett egy Garfield kinézetű cicával, ami pont olyan volt, mint Anya régi kedvence, csak talán nem annyira kövér; így telt a Pünkösd, persze hétfő délutánra, a nagy zuhéra épp hazaértünk.