Színház

Pénteken Judittal színházban voltunk. A Budapesten élő, de Mvh.-i származású Kiss Csaba írta és rendezte A dög című színdarabot, amit a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat mutatott be.
Érdekes volt. Ez az "érdekes"nem az az érdekes, amit akkor mondunk ha valami nem tetszik, de nem akarunk sérteni ezért rámondjuk, hogy érdekes, hanem fura volt abból a szempontból, hogy ritkán adnak elő ennyire mai, aktuális, egyszerű sztorit, ami bárkivel bármikor megtörténhet, a jelenben, a mindennapokban játszódik, aktuális, valós helyszíneken, amik itt vannak a városunkban. Olyan mintha a szomszédok életét követtük volna, ami annyira a mienk is lehet, hogy még a díszletként felhozott konyhabútor is olyan volt, mint a mienk otthon. Nem olyan volt mintha szappanoperát nénznénk, mert az is lehetne a mi életünk is, de mindig ott van, hogy nekünk nincs olyan luxusautónk mint Juan-nak, vagy soha nem vagyunk reggel-délben-este olyan szépen kisminkelve mint Mariposa, és arra is vajmi kevés az esélyünk (legalábbis nem annyi mint a brazil filmekben), hogy a féltestvérünkbe legyünk szerelmesek. Ebben a darabban pedig a lekvároskenyeret is úgy kenték a kis parajdi parasztházban, ahogy valóban kenik: jó nagy szelet kenyér, szilvadzsem az egylitres "üvegborkányból".
A színészi előadás kicsit döcögősen, de beindult, kezdetben kicsit vontatottan, de a drámai csócspontra érve már egészen meggyőző volt. A jelmeztervezés is merőben új volt, felvételeket, vetítést is használt, ami ugyancsak moderné tette a darabot.
A cím nem sokat vetít előre. A dög valójában egy kiscsaj, akibe beleszeret egy házasember, az egyik főszereplő. De ahogy Juditbarátnőm mondta hazafele: ebben a darabban valójában minden szereplő dög volt. Továbbgondolva ezt azt mondhatom, hogy igaza van, mert a dög többértelmű szó, főnévként, de melléknévként talán méginkább használjuk. A csaj dög, mert elcsábít egy házasembert, a pasi egy dög mert elcsábul, megcsal, Sanyi dög, mert csak "arra" kell neki a csaj, a nagymama egy dög, mert "jól" akarja férjhezadni unokáját, a feleség is dög lesz, mert olyan pasival áll majd össze akinek felesége van (de a darab végén bejövő poénokat nem akarom lelőni). Inkább nézzétek meg, ezt az egyszerű, de mégis sok mondanivalóval szolgáló sztorit, amit 3 órába tudott belezsúfolni a rendező, egy szünettel. Ja, és a szünetben a közönség véleményét is kikérik a történt folytatásáról.
Ez nem egy szakmai, kritikai véleményezés volt, szólok még mielőtt a színésztársadalom levenné a fejemet, hanem egyéni, személyes vélemény. Aki megcáfolna előbb járjon utánna.
Cikk a darabról a Krónikában, és a Hírlapban.