Dicsekvésképp, vagy mégse?

Milyen anya, aki nem dicsekszik? Néha már csak a magam megerősítéséért is dicsekednem kell egy kicsit Szamócánkkal. A baba már hetek óta integet. Néha fűnek-fának, de még mindig jobb mintha nem köszönne. Aztán pár hete tapsol. Ez odáig fajult, hogy már nem csak a tapsolós mondókákra teszi, hanem ha bármilyen zenét meghall, elkezd tapsolni és "táncolni" (ülve himbálja magát előre-hátra, mondhatni pattog a fenekén:). A legújabb ténykedése a fenéken haladás. Nem tudom hogy csinálja, de ha leteszem a szoba közepébe ülve, 5 perc múlva biztos, hogy más irányba mutatnak a lábai és pár méterrel odébb van. Leginkább az egyik alsó polcunkat szereti, amiről sikeresen lerámolja a (szerencsére) fából készült dísztárgyakat, majd következnek a könyvek. Ahogy Katimama mondta ma, Sára nem oda megy, hanem oda ül, vagyis a fenekén ülve halad valahogy. Hason fekve keveset marad, szeret átfordulni a hátára, de aztán ott leragad, abból a pozicíóból sehogy sem tud feltápászkodni, csak a hasát/fenekét emelgeti, kalimpál kézzel-lábbal. Hason is tud haladni, minden irányba, kivéve előre! Az óramutató mozgása talán a legillőbb rá, eltápászkodik egyik fele, aztán másik fele, hátrafele is tud kúszni, métereket megtesz így, de azt a becsomagolt nagy fenekét ritkán emeli meg. A négykézlábra állás meg csak akkor jön létre, ha mi betoljuk a lábait a hasa alá. Ilyenkor van, hogy rájön mit kéne tenni, egyik-másik kezét előrébb teszi, de hogy a térdeivel is megtehetné ezt...az nem jut eszébe. Kis lusti! Persze mindenki kérdezi, látva mekkora nagy csaj: mászik már? Na s ilyenkor magyarázkodjál: nem, igen, tudom, hogy 10 hónapos maholnap, de képzeld nem mászik! Búú! Volt aki vigasztalóan azt mondta: örülj, hogy nyertél még egy kis időt, futhatsz még eleget utána. Aztán azt is mondták: lehet kihagyja, majd később bepótolja a mászást. Megint más: vannak gyerekek, akiknek annyira bejön az üldögélés (kényelmes, látnak, ezt-azt elérnek), hogy egyszerűen leragadnak ennél a mozzanatnál, hosszabb ideig ücsörögnek, de aztán majd elindulnak. Sárát ha egymagába leültetem a szoba közepébe, semmit nem rakok mellé, akkor sem indul meg: elszórakozik a kezeivel, lábaival, simogatja/tapogatja a szőnyeget. Mi most várópozicíóba helyezkedtünk, hadd lássuk mi lesz. Arra a jellegzetes, mindenki által ismert és megmosolygott mozzanatra is sokat vártunk, hogy betegye a lábát a szájába, mert ugy-e minden baba ezt teszi?! Amire azt kezdtük hinni, hogy ez Sáránál kimarad...hát nem! Minden helyzetet kihasznál a lábrágásra: kádban, pelenkázón, ágyon, cipővel, pucéron, zoknisan, mindengy neki. A fogai is csak 9 hónaposan bújtak ki, de nekünk így is jó, egyáltalán nem elhanyagolandó, hogy tud azzal a két árva fogával cicit rágcsálni. Persze, mert még mindig szopik, háromszor egy nap. Mindennel ilyen jó ráérősek vagyunk. Kis lusta malac :). Legalább nem lesz koravén :))!