25-én a 25.

Egyszerűen nagyszerű születésnapom volt! Több vágyam is teljesült. Itt és most köszi mindenkinek, aki felköszöntött, és akkor folytatom a vágyaim teljesülésének ecsetelését.
Reggel, miután apukám volt az első aki felköszöntött, a fogorvosnál kezdtem a napot, de nem fájt annyira a hadművelet, hogy ne bírjam ki. Kijövet megveregettem a vállamat, mert sikerült bebizonyítanom újra, hogy zsibbasztó nélkül is ki lehet bírni a fogászati kezeléseket. Még soha nem kaptam injekciós zsibbasztást. Lehet ez annak is köszönhető, hogy nem voltak óriási problémáim, de hát akkor is a saját vállamat kell megveregetnem, vagy annak köszönhető, hogy magas a fájdalomküszöböm. Aztán a nap azzal folytatódott, hogy megkaptam páromtól a hőn áhított (értsd: évek óta ez után sóvárogtam) ajándékot: egy igazi bőr válltáska, stilizált, jó kemény, strapabíró, amilyen még anyukáinknak is van a hippi korszakukból. Egy fél vagyon volt, de kedves uram mégis örült, hogy nem kellet sokat gondolkodni mi legyen az ajándék. Én választottam. Olyan rékás ez a táska!
A táskaboltból kimenet megakadt a szemem egy plakáton: Schaffer Erzsi író-olvasó találkozó lesz! És pont 25-én. Mintha a JóIsten küldte volna abba a kirakatba azt a plakátot, és Erzsót pont Vásárhelyre pont a szülinapomra. Szeretem az írásait, és nem volt alkalmam még találkozóra elmenni, mert Sepsin volt, meg máshol is, de pont itt még nem. Már csak szervezés kérdése volt: hogy lehet összehozni, hogy a találkozóra is elmehessek, és pont arra az időpontra betervezett csajos szülinapozáson se essen csorba. A szervezést nehezítette, hogy bébiszittert is kellett találni, mert keddenként Apának is külön esti programja van. Mindent lehet csak akarni kell alapon vágtam bele a szervezésbe. A lányokat értesítettem, hogy később jöjjenek hozzám. Tesómat hívtam Sárára vigyázni, de nem volt szabad. Szerencsére Judit barátnőm, (egyik) jövendőbeli keresztmama bevállalós, és elvállalta a bébifelügyeletet. Aztán rohantunk, még valami papírt is be kellett adjak a családorvoshoz, utána lepasszoltuk Manót babakocsistól Juditnak, majd irány a könyvtár, ahol épp a kezdésre beértünk Bözsebeszélgetésre. Megérte a szervezkedést, nagyon jól éreztem magam, vagány dolgokat hallottam. A végén én léptem le elsőnek, rohantam a gyerekért (mint egy igazán foglalt anya), majd Judittal együtt felloholtunk a babakocsival a Dombra, haza hozzánk. A csajok már vártak a padon üldögélve, mert késtem, de megérte! Ők megértették, ezért a barátnőim :) . Szóval a következő vágy kipipálva: Sárát rábíztam egy barátnőmre, ilyen idáig nem volt. Vagy Apa, vagy a tesóm, vagy a nagyszülők vigyáztak rá. Na jó, még párszor dédimamáék is egy pár órát. De ez most családon kívül volt, és itt volt Vásárhelyen, ahol nincsenek mamák, dédimamák.
Aztán a negyedik vágyam azóta is szépíti lakásunkat: egy gyünyörű fehér/lila orhideát kaptam a lányoktól. Még soha senkitől nem kaptam cserepes orhideát, csak szálára, azt is kétszer. Először ballagásomra Judit anyukájától, és múlt héten az unokatesómtól. Ebből is látszik mennyire szeretem, minden alkalmat megjegyeztem :).
Be sok minden belefér egy szülinapba.