A múlt hétvégét a sportoknak dedikáltuk: Apa rúgta a bőrt, asztaliteniszeztünk (4-0 javamra, van még mit fejlődni Apukám :), igaziteniszeztünk, és babakocsitologatás sétával egybekötve: az én igazi sportom, ezt naponta űzöm. Kint voltunk a Weekenden és a Marosparton, ott róttuk a köröket Sárával, napoztunk, fagyiztam
míg Apa focizott.
Most hétvégén pedig "éljen május elseje, a munkának ünnepe...trállálá", ugyancsak a Marosparton kötöttünk ki, a "ződbe". Apa és Álmos főzőcskéztek a gulyásfőzőverseny alkalmából, mi többiek meg lazítottunk. Mikivel és az anyukájával voltunk kint, na persze sok ismerős megfordult ott: a gulyás illata és a hideg csapolt sör sokakat vonzott. Miki egy sétabarátunk, de most már talán több is annál, volt randi náluk, múlt pénteken pedig nálunk volt a babarandi. Akadt pesztra elég Sárának is, ölből ölbe vándorolt. Ott volt Judit barátnőm, Kati, és sok más ismerős is. Néha Mikit is elvitték a fiatal egyetemista babázni vágyó lányok, így a nagyon felszabadult anyukák (vagyis én és Ili) néha csak bámultunk: "Hol vannak a kölkök? Kettőt hoztunk, legalább eggyel menjünk haza." :)
Volt aki csodálkozott, hogy nem sír ez a kiscsaj, bárkinek az ölében csendben megvan, vigyorog, néha integet. Apával már gondolkozunk, hogy tanítsuk majd meg a cukrosbácsi történetet: nem szabad elmenni azzal aki cukorkát kínál, mert nem mindenki kedves ember, és nem szabad mindenkinek mosolyogni, mert majd valami idegen szépen fogja és elviszi.
Hancúrparti
Judit, Miki, Ili és Manóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése