Sára, a kannibál

Minden hancurozásnál megkóstolgat, harapdál, nyalogat, megrágcsál ahol éri, állam, orrom, nyakam, arcom, vállam. Ez csakis kanniballizmusra vall. És ha látnátok hogy rácuppan a cicire néha, amikor kifogyóban a tejci a fél cici bent van a gyermek szájában, szinte a torkáig begyúrja. Lehet már megérett a húsevésre...

Válságban a kapcsolatunk

A hét elején, életünkben először került válságba a kapcsolatom a lányommal. Vasárnap nagy mérföldkőhöz érkeztünk: otthon hagytuk Sárát "Katinénénjével" kerek másfél órára! Csak ők ketten, anya/apa nélkül! Anya előadásra ment 5-re, apa dolgozni, kiscsaj megetetve, vigyorgósan/nyugodtan, rábízva nénikéjére (értsd: a tesóm). Persze az utasításokat megadtuk: nem hagyod az ágy szélén; nem adsz semmit a szájába; ha baj van - nyürrög, nyekereg - először elszámolsz tízig, csak utána hívsz fel; ha sír, először az apját hívod (ő tud autóval hamarabb hazarohanni); igen, ehetsz a csokiból, de ne edd meg az egészet. Többé kevésbé nyugodt lélekkel néztem az előadást, ami elég hosszúra sikeredett. A telefon nem rezgett. Az előadás végén a színház előterében a kiscsaládom várt rám, bébiszitterestől. A frászt hozták rám: mi történhetett, hogy mindhárman utánam jöttek? Kiderült, hogy semmi különös nem történt, csak apa hamarabb végzett, hazament és gondolta meglepnek, kihozza a csajokat egy kis sétára, meg hazavisznek engem. Ez mind szép és jó, csakhogy a kiscsaj, miután 3 órát nélkülöznie kellett engem, mintha meg se látott volna. Csak úgy átnézett rajtam, éppen csak hogy megpillantott, se egy mosoly, semmi reakció. Máskor ha tíz percre kimegyek a szobából, teli szájjal vigyorog ha újra bemegyek hozzá. Gondoltam a környnezet teszi, sok a látnivaló. Elmentünk egy rövid vásárlásra, és ott is nagyon komoly volt, rám se akart nézni, még akkor sem ha közel hajoltam, nem hogy még mosolyogjon is... Mondtam Gergőnek, ez a gyermek haragszik rám. Biztos érzi, hogy otthon hagytam órákra és most neheztel rám, mert régebb is volt nélkülem, de akkor kisebb volt, lehet most már akkora, hogy felfogja mik történnek körülötte. Otthon is nagyon "hűvösen" viselkedett, ha lehet ezt mondani egy félévesre. Egy enyhe mosolyt engedett meg, aztán altatás ( bezzeg a cicit elfogadta! :)). Másnap ezzel a gondolattal ébredtem: válságban a kapcsolatom a 6 hónapos gyerekemmel. Miért viselkedik olyan furán? Persze nyugtatgattam magam, biztos csak álmos volt előző este és fáradt, bla-bla... Na meg az az érzés is próbált a lelkembe furakodni, hogy milyen jól elvolt nélkülem is, biztos nem is hiányoztam neki, talán túl jól sült el a bébiszitteres este. Kellet egy pár óra míg meggyőztem magam, hogy ezek csak ilyen anyai hűlyeségek biztos, az egészet csak kitalálom és túl sokat filózok. Vagy nem...
A délelőtt folyamán aztán újra egymásra leltünk, játszodtunk, sétáltunk, a vasárnapi szomorúságnak nyoma sem volt. Úgy örültem, hogy megint nevetgélt nekem, még hangosan kacarásztunk is, és minden úgy volt mint régen. Azóta is úgy van :).

Páli fordulat

Amire mindenkinek sikeresen eldicsekedtem, hogy Sára milyen ügyesen kialakította magának a napi alvásprogramját, arra az egész felborult, és a jó pár hete tartó minden délben alszunk két órát állítás megdőlt. Túl szép volt hogy igaz legyen... :) Valójában az történhet, hogy még kicsi, és ebben a korban a dolgok gyorsan változnak, hol így hol úgy alakulnak. Pár hétig tartotta azt a programot, aztán múlt héten csak 20-30 perceket aludt délben. Ezen a héten már teljesen elmaradt a déli alvás, van amikor alszik délután, de olyan nap is van, hogy nem alszik nappal, max csak elbóbiskol a kagylójában egy negyed órára, és egy hangosabb neszre már meg is ébred.
Elmesélem az egyik kisérletet amit a héten végeztem vele. Észrevettem, hogy Sára - ha álmos - könnyen elalszik egyedül, ha a kagylójában van a konyhában és én teszek veszek körülötte, de nem szólok hozzá. Tegnapelőtt megvártam míg már nagyon leragadóban volt a szeme, akkor szépen kivettem, bevittem a kiságyába, betakargattam, simogattam, altatgattam. Szerintetek mi történt? Az tippelt jól, aki az ébrenmaradásra szavazott! Sőt: sírt. Kivettem, próbáltam ölben altatgatni, magam mellé vettem az ágyba, de semmi... Egyre éberebb volt. Gondoltam visszateszem a hordozóba, ha azelőtt bevállt... És igen! Újra elaludt a konyhában a hordozóba. Betakartam. Úgy szundikált vagy 20 percet, amikor gondoltam beviszem a szobába kagylóstól. Hát nem megébredt a drága?! Na ennyit a trükközésről... Ja, persze már sehogy sem aludt vissza.

Új tapasztalatok

Sára a héten kipróbálta a zöldpaszulyt (turmixolva természetesen), a rebutos olcsó pelenkát, és egy négycsillagos vendéglőt. De vegyük csak szépen sorjában. Ezek hárman nem igazán függnek össze, de létezhet kapcsolatukra magyarázat, például ez: Sára egy négycsillagos vendéglőben zöldpaszulyt evett, ami a hibás pelenkában végezte. Hát nem így történt.
A zöldpaszulyt otthon ette, mert paszulyleves volt terítéken a felnőtteknek. Neki egy pár szálat összeturmixoltam, és szerdán valamint csütörtökön uzsonárra azt kapta. Szépen be is lakmározta két részletben az egészet, kb 50-50 milit. Ma még 70 ml teát is ráivottt, szóval most már igazi kajálások folynak nálunk: eszik és aztán iszik a baba.
A rebutos pelenka azt jelenti, hogy egy üzletben itt a közelben lehet kapni valami nem túl márkás pelenkákat, nem gyönyörű a csomagolásuk, egyszerű zacskókban vannak, van első és másodosztályú. Valami hibájuk van: vagy foszlik a varrás, vagy elnyomták rajtuk a mintát, vagy kicsit poros a külső felük, de kakinak igazán megteszi, azért, hogy végül a szemetesben kössön ki. Ólcsóbbak mint az eddigi általunk kipróbált neves pelenkák (Pampers, stb.), és így nagyjából napi 1,6 lej végzi a szemétkukában "csak". A befogadóképességükkel megvagyok elégedve.
Na és akkor a hét eddigi legérdekesebb eseménye a mai ebéd volt. Hármasban ebédelt a kiscsalád egy négycsillagos szálloda vendéglőjében! Apa elvitte a lányait egy napimenüre, persze ebédet csak a szülők ettek, Sára csak asszisztált és a saját játékát ette. A különleges alkalom oka a Torkos csütörtök nevű kezdeményezés volt, így féláron lehetett kajálni pár vásárhelyi vendéglőben. Kihasználva ezt flancoltunk mi is kicsit a sok öltönyös üzletember és néni között :).
A héten Sára újabb mozgássorozatot kezdett el produkálni: felnyomja magát hídba ha a hátán fekszik, pontosabban meglöki magát a lábaival és a pocakját kinyomja, aztán az egész háta eltávolodik a talajtól, és a fejével meg lábaival tartja magát. Haladni még nem tud így, de néha fennebb van reggel, mint ahová este lerakom, valami titkos módszerrel csak tud haladni pár centit felfele...

Nem lehet elég korán elkezdeni

...a kocsmázást. Na jó, csak pizzázni volt Sára, de hát az egy vendéglő volt, ahol elméletileg ivászat is folyhat. Álmosékkal szombaton este elmentünk egy közeli helyre pizzat enni, amit a www.meniulzilei.info szponzorizált (ez itt a reklám helye :) ). Csak egy félórás kiruccanás volt, de jól esett, és meghordoztuk Manókát is, aki így már elmondhatja, hogy szombat este társasággal kiment a városba... ccccc!
Apropó: ki ellenőrzi azt, hogy a nem cigizős részén egy vendéglőnek valóban "nemcigiznek"-e?! Újabb téma amit anyukaként kommentálhatnék, de nem teszem. Most.

Újabb konyhatündérkedéseink

Hm... hát a recepteskönyvben nem így néznek ki az biztos, de eddig talán ennek a sütikémnek volt a legnagyobb sikere. Diós batyu! Judit barátnőm születésnapja alkalmából akartam kedveskedni házilag általam(!) gyártott csemegével a csajoknak, akikkel múlt kedden tartottunk egy kis csajos szeánszot, amin természetesen Sára is részt vett. Három óra alatt, Sára által okozott kisebb-nagyobb szünetekkel, sütöttem ki ezt a finomságot, ami nagyon hamar elfogyott. Gergőnek is nagyon ízlett és a barátnőimnek is. Nem csak ennyi készült, de a fényképezésre már csak ennyi maradt. Leltárba véve a sütkérezéseimet: volt eddig két szilvás lepényem, egy töktortám, egy adag muffinom, és most ez a tepsi diós süti, ami a legtöbb dicséretet kapta.
A receptje a pesti rokonoktól kapott 1 millió menü című nagyon szép recepteskönyvből van. Pár hete rákattantunk ebben a gyönyörű kivitelezésű könyvben található ételek elkészítésére. Eddig azt hittem, hogy hű be bonyolult receptek vannak benne, de amióta háztartásunk van (értsd: főzünk, mosunk, takarítunk, gyereket nevelünk, számlákat fizetünk, stb.) egyre többet vagyunk a konyhában, és hát valamit enni kell. Egyszer csak Gergő levette a polcról az amúgy dekorációs okokból oda kitett könyvet, és belelapozott. Aztán megkívánta és megfőzte a Bakonyi betyárlevest (sajnos kép nem készült róla, de a család több tagja is megkóstolta múlt hétvégén, és ízlett nekik), én megsütöttem a batyuimat, és Gergő most készíti az Almás csirkemájat. A hétre kinéztem egy levest amit remélem sikerül megcsinálni, majd beszámolok.
Gergő lassan feléri főzéstudományával Lacisógort, aki szilveszterkor elkápráztatott pár ínycsiklandó kajájával, de azért még nem tart ott.
Ha valaki azt hiszi, hogy most dicsekedni akartam, akkor az jól hiszi. :P

Félévi összefoglaló

Kicsit megkésve,... de annál nagyobb szeretettel! - mondaná a műsorvezető a Jó ebédhez szól a nóta, vagy a Kívánságkosár című műsorban. De ez nem az a műfaj. Most csak éppen két héttel a féléves szülinap után összegzünk kicsit, hogy kaphassatok "tisztább képet" Sacókáról.
Sára fizikumilag most 7770 gramm és 68 centi. Átlagos féléves baba, de egyes anyukák szerint nagy baba, vagyis jó húsban van. Van még pár szál haja azokból az időkből, amikor megszületett. Ezek sokkal hosszabbak mint a többi ciráda, ami egyre sűrüsödik, és még ott is pihézni kezdett sötétszőke hajkoronája, ahol nagy foltban hajmentes terület volt a feje hátsó részén, mert az állandó súrlódás nem engedte kibújni a hajszálakat. Ezek vannak tehát, ami nincs még az a fog. Ami késik nem múlik, legalább kevesebbet rágcsálja majd a ciciket.
Még mindig anyatejet eszik főként a baba, napjában ötször. De kiegészítjük már többfélével is a menüt. Például szereti az újonnan kipróbált sütőtököt. Sok mindent megkóstolt már Sára, van némi extra is a felhozatalban, de ezeket csak megnyalni szabadott, és nem bevenni a szájba: tepertős pogácsa, pufulec, ketchup, jaurt, csoki, narancsos üdítő, ásványvíz. Ami le is mehet és le is ment a torkán már: babatea, felnőtt tea (egyszerű gyümölcstea), banán, sárgarépa, alma, narancslé, kivi, mandarinlé, mangó, sütőtök, krumpli.
Mozgásilag nagyon aktív, de ülni csak támogatva tud, még egyedül nem. Tehát se felülni nem tud még magától, sem kidőlés mentesen egyhelyben maradni. De a lábakat már nagyon odatudja vágni a padlóhoz fekvőhelyzetben, égnek állítani is tudja őket, júl meggyomrozni is tud vele pelenkacsere közben. Mindkét oldalára gyakran és szépen fordul, nagyjából egy lendületből összejön, de hasról hátra még nem akaródzik. Már fordult párszor hátról hasra (hol máshol mutatta volna be tudományát, mint a nagyon veszélyes zónának számító pelenkázón!). A fejét nyakastól bármerre képes kitekerni, de főleg a televízió irányába. Szopizás közben tapperolja anyát és cibálja/simogatja a saját fülét. Ha hason van már nagyon sokat bírja tartani magát a magasban, lábaival kalimpál, és ha ellenállást tartunk neki, akkor kúszik is kicsit - igaz oldalasan. Vagyis eltud fordulni 180 fokban, csakhogy síkban és nem térben :), mint az óramutatók. Ha a hátán van néha feszíti magát, hol balra, hol jobbra fordulva, attól függően, hogy épp melyik karját akarjuk betuszkolni a kezeslábasba. A legügyesebben mégis a kezeivel bánik. Megfog bármit amit a kezébe adunk, nyúl is minden után ami az érdeklődését felkelti, szemével, fejével és kezével követi például a poharat, ahogy iszunk belőle, vagy az evőeszközöket a kezünkben. Nagyon ért az asztal- és billenttyűzetcsapkodáshoz, de két kézzel markolássza az újságot, folyóíratot és könyveket is...a kis tudálékos. Profi az egyik kézből a másikba való átadás tehnikájában, és abban, hogyha valamit elvesz az asztalról, azt másodpercek alatt a földre ejtse. Feküdni már unalmas neki, leginkább ülne mindig, csak tudna már. Alvás közben még nem, de ébredés után ha pár percig hagyjuk fekve, a takarót letornázza magáról ügyesen.
Néha lehet hallani heherézve kacagni, amikor a hasát/mellkasát csikizzük, illetve fürdéskor, amikor nagyon boldog, de amúgy a kacarászás az leginkább még mindig hangtalan nála. A mondikálás...az viszont...inkább kiabálás, visibálás, újabban csücsörítve fújtatás és bugyborékolás, torokkerregtetés, nyivogás. Megtévesztően utánozza a kiscicákat. Ezeket leginkább akkor hallattattja ha egyedül hagyjuk. Ilyenkor a körülötte lévő játékokat önnálóan elveszi, markolássza, rágja. Újabban mindent betesz a szájába, nyal, rág, cuppogtat. Egyik nagy kedvence a pelenka. Amikor tisztábatevés folyik, adunk a kezébe egy tiszta pelust, mert azzal nagyon eltudja foglalni magát: látszik rajta, ahogy újra meg újra felfedezi a kacsás pelenkákat.
Eddig kétszer volt orrdugulás/orrfolyás annyira, hogy Panadolt kapjon, és orrszívóztuk is. Más betegségünk szerencsére nem volt. Amióta megszületett lett egy kis anyajegy a combja hátsó részén, és egy kis világosbarna pötty a hasa bal felén. Valami ilyesmi jelent meg a homlokán, közel a bal szemöldökéhez, és anyáék nagyon szurkolnak, hogy ne anyajegy legyen, hátha nem sötétedik meg, nem nő meg stb. Habár ha anyja bőrét örökölte, akkor majd a saját anyajegyein tanulhat számolni, akár 100-ig is... A tarkóján lévő kis piros folt, amivel született és ez az ő megkülönböztető jegye, még mindig megvan, és talán ott is marad örökre.
Manóka nagyon mosolygós és barátságos baba (egyelőre...), idegeneknek is mosolyog ha beszélnek hozzá. Egyre kevesebbet sír, és sosem sír csak úgy ok nélkül, mert úgy van kedve. Ha problémája van azt nyekergéssel, nyürizéssel jelzi, amit tud fokozni egészen a sírásig.
Az alvásproblémáink is megoldódni látszanak, már nappal is alszik rendesen. Éjszaka egyszer ébred, evéssel alszik vissza. Nappal egyszer mindig (délben 11/12 - 14/15 között), de van amikor kétszer is alszik (délután 6-7 fele elfárad). Saját maga alakította ki ezt a programot, aminek én nagyon örülök, mert van amihez kössem a dolgaimat. Sajnos az önálló elalvással hadilábon állunk, legtöbbször cicivel alszik el. Erről lesz aztán nehéz leszokni...(tippeket várok) Nagyon fáradt és álmos kell legyen ahhoz, hogy egyedül letéve elaludjon, de erre is volt példa.
Szeret sétálni, már pár hete a sportkocsiban viszem ki, a hátának van egy kis dőlésszöge, így jobban kilát a kocsiból, szemügyre tud venni mindent. A séta 80 százalékában ébren van, nézelődik, elvan. Az alvás akkor szokott bekövetkezni, ha muszáj behunynia a szemét, mert szembesüt a nap :)).
Ezek jutottak eszembe így egy leültömben, sok minden kimaradt még, de majd lassan beleszívárognak a bejegyzéseimbe!