Hétvége vegyes érzelmekkel

Hihetetlen, de Sára egy hét jóllét után megint elkezdett taknyolni (mert nem tudom szebben elmondani) és rá egy napra köhögni is.
Szerdán délelőtt tízkor beprogramáltuk a csütörtöki oltásra, amit már rég meg kellett volna kapnia (az egyéves oltás), de hát vagy oltás nem volt, vagy a gyerek volt beteg két hétig. Aztán most amikor végre jól volt, és betudtuk volna adatni, hát nem megfújta egy kicsit a szél és újrakezdődött a kálvária?! Pont szerda délután. Csütörtökön mentünk az orvoshoz, csak éppen nem oltásra, hanem vizsgálatra. A torka nem volt piros. Hát ehhez képest pénteken elkezdett köhögni, annyira, hogy saját döntésből kifolyólag Humex szárazköhögésellenit adtam (és adok) neki. A dokinéni mondta, hogy nem antibiotikummal kezdjük (én eldöntöttem nem is adok azt, inkább megvárom míg helyrejön, ha két hét kell hát annyi), hanem csak Nurofen szirupocska, meg immunerősítő, bla-bla. Persze nem fognak érni semmit, ahogy a múltkor sem, de a lelkünk megnyugszik, hogy bevette. Pénteken az esti elalvás után annyit köhögött, hogy éjjel 11-kor kimentünk az állandóan nyitva patikába venni mellkaskenegető kenőcsöt. Valamennyire bevállt. Elalvás előtt kell bekenni az eukaliptuszos kenőccsel a gyerek mellkasát, nyakát. Most már kevesebbet köhög, de az orra állandóan taknyos, nehezen alszik el a bedugult orrtól, kipirosodik, mert törölni kell...na nem részletezem. Pénteken ki sem mentünk sétálni olyan hideg volt, gondoltam betegen nem viszem ki. És jött Ágómama, aki megjárta Hollandiát. Itt volt egész hétvégén, hozott Sárának ruhákat, főleg kapucnis menő felsőket, tréninget, zoknikat és Micimackós harisnyát, katicabogár hátitáskát, kiscsizmát, és a lényeg: egy úszó babát, akin fürdődressz van, elem jár bele, és ha vízbe tesszük, elkezdi forgatni a karjait, halad a vízben, úszik. Sára nagyon élvezte, de gyakran megfogta és rángatta szegény úszóbabát, úgyhogy eldöntöttük: ez még egy kicsit "nagy játék" neki.
Ma sokat sétáltunk mamával, kimentünk a Várba a "híres" bornapokra, ahol Sacó evett aszaltgyümölcsöt és egy fajta szirupos holland sütikét, amit nagyon szeret. Amúgy fojtogatott a hámpszi és a lángos szagja, dübörgött a kisvasút és vele járó popzene a Vár kellős közepén. Sok olcsó bort lehetett kapni, és kézművesek is voltak, de leginkább román vidékekről olyan portékával is. A zenei programot végigolvasva leszögeztük, hogy a bornapok, mint minden évben, idén is inkább a más nemzetiségűeknek szól, aztán leléptünk. Szétnéztünk egy bizsuboltban (MeliMelo), ahol olyan árak voltak, mintha mindenki ugyanolyan jól élne mint eddig, semmi jele válságnak (max, hogy kevesebb árú volt a polcokon), semmi árcsökkentés vagy kedvezményes árú termék, vagy egyáltalán: ármérséklés.
Szépen sütött a nap, a főtéren (ahol almavásár címszó alatt három standon almát lehet beszerezni a főtér kellős közepén - mint a piacon!) ki is vettük a babakocsiból a csajt, pár méter menetelés után persze mászni akart, hát hagytuk. Míg rá nem jöttem, hogy a főtér parkos része (a rózsákkal, padok hajléktalanokkal) tele van galambkakival, mert sok a galamb ott, mindenki eteti őket. Na akkor végeszakadt a mászásnak, Sára nagy bánatára. Kicsit az is közrejátszott a mászásmegszakító döntésben, hogy felszedett a földről ezt-azt: cigicsikk, műanyag pohár, wc-papír darabka (?), stb.
Ebéd után elaludt a Manó, pedig már azt hittem szokik le a nappali alvásról: se tegnap, se tegnapelőtt nem aludt nappal (pénteken két óra altatás után feladtam, szombaton elmászkáltuk az időt, de amúgy sem tűnt álmosnak). Én meg a ma tapasztaltak után azon gondolkodtam elég is nekem, ha egy hónapban egyszer járom meg magam a városközpontban, nem is igazán hiányzik onnan semmi.