vasárnap, október 3

Megérte várni

Végre mindenki meggyógyult (miután az összes gyógyszert beszedték: Sára egy egész üvegecske - 60 ml - antibiotikumot, és Apa is több lapnyi pirulát)! Apa annyi C vitamint beszedett, hogy ennyi erővel intravénásan is kaphatta volna: napi 2-3 pezsgőtabletta, plusz pirula formájában, plusz citrom. Sárának is vettem C vitamin cseppeket, mert már ilyen is van, direkt gyerekeknek, löttyökbe kell belecseppenteni.
A kazánszerelés terén is beért várakozásunk, és türelmünk meghozta gyümölcsét: két nap alatt, és még egy tevés-vevés/utolsó simításos nap után lett melegvízünk amikor csak akarjuk, és fűtésünk is amennyit csak akarunk! Ez aztán az igazi felszabadulás! Sokan sokféleképpen hozzájárultak az ügy minél simább lefolyásához, ezuton is köszönjük. Baróti mamáéknak, hogy itt voltak és segítettek bútort tologatni, szerelést felügyelni, és főként takarítani (mert volt mit!!), és ki tudja még mi mindenben, mert mi Sárával nem láthattuk, ugyanis földönfutokká váltunk két napra. Igazán nem kelletünk 3 szerelő és még 3 felnőtt mellé mi is porfogónak. Ja, meg hát hely sem akadt ahol enni, lefektetni gyereket, stb. Szerdán délelőtt azért még besegítettünk az előkészületekbe. Délután Csilláéknál kezdtük a vendégeskedést. Sára nem akart elaludni, pedig besötétítettem, vittünk babát az alváshoz, itthoni takarót, de nem... Este átmentünk Gyopiékhoz aludni (valójában fürdeni is :(), miután otthonról feltankoltunk kajával a babának, pelussal, ruhákkal, fogkefével, pizsomával anyának. Manóka hamar elaludt és az előző napi délutáni nemalvást bepótolta csütörtök reggel: fél 11-ig aludt Gyopiék terebélyes franciaágyában. Miután megreggeliztünk a befogadóinknál, átbabakocsiztunk Bencusékhoz mert a munkálatok még mindig folytak nálunk, és este 6-ig ott vendégeskedtünk, persze velünk volt a csomagunk. Elvégre nem tudtuk mikor kerülünk haza. Bencééknél jó volt, sok játék, játszótárs is volt, és még elaltatni is sikerült Sárát délután másfél órára. Alvás után érkezett meg Apa, hogy hazavigyen, mert már annyira családbarát volt a lakás (értsd: kitakarítva), hogy Sára nyugodtan tapiskolhatott, amíg mi nagyok mindent a helyére raktunk, szőnyegeket, edényeket, bútorokat, stb.
A kis segéd:


Pénteken még akadt tennivaló, főleg poros mosnivaló! Mamáék már hajnalban elutaztak. A délelőtti séta alkalmával a piacon vásároltunk, majd Anya kitakarította még a kamrát és a fürdőszobát, amíg Sára délután aludt. Törekszünk a minél hamarabbi lefektetésre, mert az utóbbi időben túl későn alszik el (4-5) és mégkésőbb kell fel (6-7). Ez már annyira késő, hogy sötét van, ki sem lehet menni, de még az esti lefekvés messze van. Ezért pénteken 2-től 5-ig volt az alvás, és ezt a rendet próbáljuk tartani ezután is, áttérünk a téli időszámításra. Lehet már csak napi egy séta fog beleférni a világosságba, így délben sétálunk többet.
Szóval két napja örülünk a melegnek, mert a fűtést bizony már beüzemeltük, és élvezzük a csapnyításra jövő melegvízet. Aki ehhez szokott, az el sem tudja képzelni milyen érzés.
S hogy még teljesebb legyen a rend és boldogság: Sára kapott a kisszobába egy szőnyeget (aminek már nagyon itt volt az ideje, de megvártuk, hogy járjon le a felfordulás), csinosat, babásat, takarosat, ahogy egy mondóka szinte szószerinti idézése szól.

2 megjegyzés:

Molnár Kinga írta...

Javasolom, hogy mihamarabb szerezzetek be egy légpárásítót, mert a központi fűtés együtt járója a nagyon száraz levegő. Mi egész télen használtuk a párásítót, és mégis reggelente karcolt a torkunk, mert úgy kiszáradt....

Réka írta...

Kösz a tippet. Amúgy már tegnap fel is szereltünk egyet Sára szobájába. A száraz levegő ismerős, készültünk. Csak elég kicsi, nem tudom mennyit fog használni.