Kedvenc gyümölcs: a szőlő

Ha csak meglátja már kapálózik, mutogat, vísít = AKARJA. Múlt kedden a piacon paradicsomot vettünk. Egy másik, közeli asztalon halomban a szőlő. A kiscsaj a babakocsiból szinte kicsúszott annyira kapálozott a szőlő után, persze megfelelő hanghatásokkal. Nekem kb. 2 perc kellett mire megláttam a szőlőt és leesett, hogy miről is van szó. Hát normi, hogy nem mehettünk szőlő nélkül haza. A babakocsi fogantyújára akasztottam fel a tasak szőlőt, erre a reakció ugyanaz volt: Sára teljesen hátraforult és markolászta a gyümis zacskót. Elkellett rejteni a kocsi aljába, miután kapott egy-két szemet, igen, felelőtlenül, úgy mosatlanul, csak megtörölve odaadtam neki, csak ne morrogjon/visítson többet. Otthon régebb - már betöltött egyéves kora után (azelőtt még turmixoltam is neki) - kapott szőlőt magostól héjastól, mert arra gondoltam már elég nagy hozzá, hogy megeméssze, egészen addig, amíg orvos ismerősök azt nem mondták, hogy vakbélgyúlladása lehet a magtól. Akkor egy hétig dugtam előle a gerezdekben növő szemes gyümölcsöt (ez a fedőneve, hogy Sára ne értse miről van szó). Aztán megsajnáltam és azóta megint van türelmem kimagolni, csak éppen trükközni kell: nehogy meglássa a műveletet, mert annyira akarja a szőlőt, hogy nem bírja kivárni, míg végzek a megpucolással.