Megvolt Sára első Tusványosa, íme a bizonyíték:
Első nyári szabadegyetemem
Sára mindenkit meglepett Tusnádon azzal, hogy nagyon jól viselkedett. Mindenkivel barátságos volt, mindenkinek mosolygott. Semmi nyüri, semmi hiszti. A napi programot próbáltuk betartani: délbe utaztunk - aludt az autóban. Az út egy kicsit hosszúra sikeredett, nagy volt a forgalom és 3 órába tellett mire leértünk Tusnádra. Ebből az utolsó fél órát nyürizte végig, elfogyott a türelme a Manónak. Minden figyelemelterelő hadműveletet végibevittünk: játék, papírtépés, éneklés, pufulec, itatás, telefonozás. Mindegyik csak pár percig használt. Aztán sírni is hagytuk egy kicsit, hadd erősödjön a tűdeje, régi jó "hiedelem" szerint.
Utazás, első másfél óra:
Utazás, második másfél óra:
Amikor megérkeztünk esett az eső, Anya kicsit letört, de felöltöztettük jól babócát, be a babakocsiba, és a csomagokkal megrakva megkerestük a házikót, ahová Vincéék befogadtak minket egy éjszaka erejéig. Pontosabban kaptunk egy ágyat én és Sára, aztán Apa deszkurkálódjon. Deszkurkálta is ő magát, az autóban aludta ki azt a 3-4 órát amit aznap éjjel alvásra szánt. Amire lepakoltunk elállt az eső és felfedeztük a terepet. Hamar megérkeztek az ismerősök, barátok, haverok, és persze mindenkivel szóbaálltunk kb. 5 percre, és gyorsan lebeszéltük a "hol is élsz, mit is csinálsz" témát, amit nagyjából ugyanazokkal az emberekkel minden évben egyszer (Tusványoson vagy Félszigeten) megejt az ember. Csakhogy most leginkább Sáráé volt a főszerep. Elvolt ő mindenkivel: elvitték sétálni a barátnőim, aztán átadták a keresztszüleinek. Egy adott ponton én se és az apja se tudtuk hol van, telefonon nyomoztunk a gyerek után. Persze hamar megkerült, de hát anyáéknak is kellett egy kis baba nélküli kikapcsolódás, és ha gond lett volna biztos visszahozzák. A büszkeségtől dagadó mellkasunk már feszítette a polónkat, annyira elvoltak vele az emberek, hogy milyen szép baba és milyen jó baba. Még a soha nem látott emberekkel is jól elvolt, lehetett az nő vagy férfi. Mindenki csak csodálkozott. Ennyi dícséretet rég nem kaptunk így családostól, el is raktároztuk, hogy ha majd jönnek a hisztik legyen amire emlékezni.Röviden a felnőttszórakozásról.
Olyan jó volt, hogy újra találkoztam a régi barátnőimmel, újra összegyűlt egy fél délután erejéig a csajbend: Ani, Meskóta, Orsika és én. Mint a régi szép időkben...
Sára és a csajok: Orsi, Mesi, Purec, Orsika
Orsikával még a masszázssátor szolgáltatásait is ígénybevettük. Olyan rég nem voltam profi masziroztatáson, hogy el is felejtettem milyen jól tud esni. És ez attól is különleges volt, hogy egyszerre két ember dögönyözött, fura volt, hogy míg valaki a karodat maszírozza, addig ugyancsak két kéz a derekadat dögönyözi. Később Apa is befizetett egy masszázstízpercre és ő is elvolt ájulva utána. Az esti koncertből (Ruzsa Magdi) nekem jutott egy gyerekmentes 20 perc, bevágódtam Orsiékkal a sűrűjébe, addig Apa dicsekedett itt-ott a lányával. Aztán mi csajok 10 órakor mentünk lefeküdni (mondom próbáltuk tartani az itthoni programot), és apa a többi duhajkodásra vágyódó fiatalemberrel belevetette magát a Tusványosi éjszakába. Két-három éjszakai felébredéssel Sára részéről, részemről pedig vajmi kevés alvással a behallatszó bulihangok miatt, megúsztuk az éjszakát, és reggel nyolckor már sétáltunk Sárával a reggeli napsütésben keresve egy aránylag szemétmentes helyet ahol megreggeliztethetem Szamócát. Mert a tisztaság és a mosdó állapota hagyott maga után sok kívánnivalót. A takarítók is későn feküdtek valószínűleg... A Tusványos sem a régi már, más emberek, más állapotok, kicsit csalódtam is. Mondtam is a végén: nekünk egy nap/éjszaka elég is ebből így gyerekkel.
S hogy mennyire népszerű a mi lányunk...hát még a sztárok is megcsodálják. Ruzsa Magdi megfogdosta, és megkérdezte, hogy kié ez a szép gyerek. Az apja persze büszkén jelentkezett. Magdi még a nevét is megkérdezte. Gondolkoztunk másnap, hogy Băse bácsinak ne mutassuk-e meg, hátha ő is meggyámbássza, mert annyira szereti a gyerekeket. Aztán beértük azzal, hogy messziről néztük a nagyok bevonulását: a hajóskapitányon kívül ott volt még a Viktor is (az Orbán), Laci is (a Tőkés), s más hírősségek. A részletekért ide lehet kattintani.
A tusványosi 24 órába sok újdonság belefért Sárának is. Evett kürtőskalácsot (csak a belsejéből, nem a külső diós részből) és főttkukoricát is szemezett. Szombaton a mi reggelinkből tízóraizott: szalmakrumplit csirkehusival. Olyan ügyesen nyúlt a tányérba a krumpli után, két kis újjával megcsippentette és vitte a szájához. Csak ámultunk, hogy már ilyen ügyesen tud enni egyedül.
Szombat délután Baróton voltunk mamáéknál egy rövid pihenős látogatáson. Csak ettünk-ittunk, sétáltunk és aludtunk. Na persze a melegvízes zuhany is jól esett a tusnádi megpróbáltatások után, és az itthoni melegvízhiányos állapotok miatt.
Aztán vasárnap hazafele Sára életében először Tedi üccsit ivott, és csak úgy nyakalta be az almás-narancsos muroklevet. Ennyit az újdonságokról.
Jó újra itthon lenni, Sacó nagyon örült a rég nemlátott játékainak. Itthon is meglepett pár újdonsággal: legyőzte az eddigi legnagyobb akadályát a mászásban, a 10 centi magas küszöböt a terasznál. Ki meg bemászott a teraszról tegnap, persze nagyon élvezte kint a cementen. Sepregetett a kezével, végig masírozott többször is keresztül kasul. Amikor megláttam milyen fekete lett a térde-lába-keze, szégyenkezve gyorsan fölsepertem és fölmostam a teraszt. Sára segített teregetni, szedte ki a ruhát a tálból, én meg terítettem ki őket, persze nem győztem a ruhák után kapni, hogy minél kevesebb részük érintkezzen a kiterített szőnyeggel, ami ugyebár nem a legtisztább, lévén a teraszunk nyított. Lehet, hogy kicsit szürke lesz a fehérmosás...a segítségnek ára van! :)
A ma reggeli meglepetés pedig az volt, hogy aprincessza felállt egyedül az ágy karfájára támaszkodva. Himbálózott és rugózott párat élvezve a mutatványát. Mintha értette volna, hogy csigatempojúnak neveztem a mászását, a napokban bekeményített és néha mint a golyó masíroz végig a házon, céllal, de leginkább céltalanul, csak úgy a mászás öröméért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése