Mindennapi dolgaink

Egyre ügyesebben mozog Babóca, naponta többször is csak úgy körbemássza a lakást. De inkább csigamászásnak nevezném amit művel, mert olyan jó alaposan, komótosan, nem elfuserálva teszi a kezeit és húzza a lábait, szépen ütemesen, majd meg-megáll és leül vagy jobbra billentve, vagy balra billentve a fenekét. Érdekes, amikor hátról hasra fordul mindig csak egyik irányba teszi. Remélem ez nem gond, olvastam, hogy 10 hónapos kórtól a baba előnyben részesíti az egyik kezét és egyik testoldalát a másikkal szem­ben. Sára mindig jobb fele kezdi a megfordulást. Leülésnél viszont mindkét felére szokott, hol erre hol arra huppan. Legújabb hóbortja a konyhaszékek huzigálása és fellökése, aminek gondolom a szomszédok nagyon örülnek. A polcot, aminek rendszerint nekifekszik és ledózerolja, teleraktam az ő könyveivel, így már nem az én (nem olcsó) kommunikációs szakkönyveimet nyaggatja. Kapaszkodik fűbe-fába (leginkább a lábainkba, játékokba és bútorokba), egyre többször próbálja felhúzni magát álló pozicióba. Sikerült is neki otthon a kanapé karfájába kapaszkodva, ülésből állásféle lett, de aztán a gravitáció és a pelus súlya legyőzte a Manó akaratát. És a karfa is túl alacsony volt, bekellett dőlni, hogy stabil legyen a csaj, tehát nem tudott felegyenesedni.
Egy ideje minden ébredéskor fordul hasra, áll négykézlábra, majd löki magát ülésbe, és amire bemegyek hozzá, már tapsikolva vár. A következő sztorihoz hozzátartozik egy megelőlegező kitérő a kisszobánk állapotáról. Kész lett az emeletes ágy a kisszobába, és 3 hete kicsit átrendeztük a szobát. Rend az még nincs, de előbb-útóbb kialakul a gyerekszoba is. Került már bele egy gyönyörű festett virág- és állatmintás támlás kisszék, amit a keresztelőre kapott Sacó Xénia keresztmamájától. Még a név is fel van festve a hátuljára, nehogy valakiével összetévesszük a tuti biztos egyedi díszítésű bútordarabot, ilyen még egy nincs a világon az biztos. Speckó Sárának készült, van rajta béka, cica, csiga és az elmaradhatatlan katicabogár. Aztán a szobába begyömöszöltünk még egy tolható 3 kerekű járgányt is, Sára pedálos-lábtartós-csomagtartós-békás-brekegő triciklijét, amit Gyopi keresztmamáéktól kapott. Egy kicsit még nőnie kell hozzá, de amint a lába eléri a lábtartót, és biztosan meg is tudja tartani magát az ülésen, azzal megyünk sétálni. Sokkal könnyebb tolni és emelni mint a babakocsit.
A kitérő után pedig a történet: tegnap délután nem is hallottam, hogy felébredt (általában mondikálással jelzi, régebben sírva ébredt, de most már nagy lány:) Egyszer egy csattanást hallok a kisszobából. Tudtam, hogy nem esett le a gyermek, mert az másképp hangzott volna. Bemegyek, s hát Sára éppen rámolja a pelenkázó polcait, a nedvestörlőkendő csomag csattant a parketten. De már ott volt a popsikrémes doboz és a fésűje is. A pelenkázó az emeletes ágy mellett van, amin Sára alszik. A kiságy? Jah, hát az is megvan, éppen a játékok tárolására használjuk, és napközben néha üldögél benne Sacó, ott gyakorolja a rácsok segítségével a felhúzódzkodást. A benne alvás is hamarosan be kell következzen, mert a nagy ágyból könnyen lepottyanhat, még ha ott is van egy kivehető karfa. Már ezen is kezdett feltápászkodni, aztán egyszer csak ringatózás közben megbillen a súlya és átrepül rajta. Csak tudnám, hogy szoktassam bele a rácsoságyba, ha 11 hónapig nem tudtam??
Na igen, már a 11-et is betöltötte, hamarosan egy éves a kislány. Vagy nagylány? Múltkor azon méláztam el, hogy mennyivel nagyobb mint mondjuk egyhónaposan, milyen gyorsan és sokat változott, és hogy már nem bébi. De ha már most azt érzem nagylány, mi lesz 7, 14 vagy 18 évesen?? Annál tovább nem is képzelődtem, akkor már nő lesz...és én...na itt inkább abbahagytam a merengést.