Még azt is tudja a Manó, hogy ha búcsuzás van integetünk, tájtájolunk. De ezt már rég tudja. Arról viszont még nem számoltam be, hogyha valami elfogyott, amit még kérne, mind megette, nincs több, akkor ezt elmondom neki, mutatom az üres zacskót, tálkát, az üres kezeimet és mondom, hogy nincs, kész, elfogyott. Ő felemeli a kezeit és forgatja a nyitott tenyerét, jelezve, hogy nincs.
Ahogy növöget egyre több a tiltás is: ezt nem szabad, oda ne nyúlj, stb. Ilyenkor mindig nagyon komolyan veszem a tiltást, véletlenül sem szabad elmosolyodni, nem kiabálok, de szigorú vagyok, és a mutató újjammal intem, hogy nem szabad, fenyegető kézmozdulatokkal. Egy-két dolognál már használt ez a hozzáállás, például a virágot nem szabad megtépni, a földet kiszórni. Ha megközelíti a virágot csak szigorúan mondom a nevét és felemelem az újjam. Nos ilyen helyzetekben Sacó néz nagy komolyan, felemeli a kis kezét és ő is rázza a mutatóújját. Alig bírom megállni, hogy ne nevessem el magam!
kedd, július 27
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése