hétfő, július 5

A mozgás öröme

Sáránk csak mászik és mászik és leül, és mászik, és leül, és borogat... Mit? Hát főként az üres műanyagüvegeket. Amióta felfedezte, hogy az ajtók csukódnak - kb. 2 hete - azóta ez az egyik kedvenc szórakozása: becsukja a két szoba közti ajtót, anya kinyitja, ő újra becsukja, ugyanez történik a teraszajtóval is, ha nyitva hagyjuk. Egyszer teregetés közben majdnem "kizárt". Ő becsukta belülről az ajtót és leült eléje, én meg kint maradtam, várva, hogy elmozduljon, hogy ne kelljen fellöknöm az ajtóval befele. Még jó, hogy a kilincset nem éri fel, akkor kint is alhattam volna! A mosógép ajtaja is játékszer lesz, ha nyitva marad. Szóval most már bárhová képes elmászni. Kedvenc helye az előszoba, konyha (ahol borogatni lehet) és a közlekedő, persze mindenütt hideg padlócsempe van, de a szobában nem ül meg. Kivéve ha útját álljuk: egy-egy nagy párnát teszünk a kijáratokhoz, így nem jut el a hűvösebb területekre. És persze a 30 fokos melegben is hosszú nadrágban és zokniban van a földön. Taknyos így is már egy hete, amióta az esős idők voltak, nem kéne még egy lapáttal rárakni.
Eljött a "nem szabad!-ok" ideje is, amit lehet elpakolunk előle, de már egy hét mászással is felfedezte a virágokat, amikhez nem szabad nyúlni (azért egy kis föld került a padlóra, a vízben lévőket még megmenthettem), a számítógépet, ami ugyancsak nem szabad zóna az összes kábelével együtt. Az ágy melletti dugaszt párna takarja, de úgy érzem nem sok kell, és rájön, hogy az csak álcázza a mögötte rejlő érdekességet.
S hogy anya is mozogjon többet: minden nap felsepri az előszobát-konyhát és felmossa kb. kétszer, mert ebbe a vonzáskörbe jönnek be a házba az utcai cipők, amiket ugyancsak nagy szeretettel vesz kezelésbe Sacó.
Mi meg már azt hittük sosem fog elindulni, és hogy nem is fog mászni, hanem egyből feláll. Erre ő rácáfol, és napról napra egyre szaporábban teszi a köröket a házban, mondom ezt azért, mert tegnap először ment körbe úgy, hogy ott lyukadt ki ahol elindult, vagyis teljesen körbemászott a lakásban. Jól megváratott, gondoltam én, mert már majdnem 11 hónapot töltött mire elindult, körülöttünk minden gyerek hamarabb mászott, de valójában a 10 hónapos kor tökéletes idő a mászás beindulásához, olvasom mindezt a kismamablogon. Tehát Manókánknak megvan az egyéni tempója, mindent csak a maga idejében, vagyis az övében. Ebből is látszik, amit már sokan mondtak: ő inkább olyan megfigyelős, kivárós, nézelődős fajta, aki mindent meggondol kétszer is. Reméljük megmarad valami a megfontoltságából későbbre is :).

Nincsenek megjegyzések: