Archív 2009 december

Lezárult tippelés
# 2009-12-26 18:41 szombat

Nos a legutóbbi tippelős szavazás megmutatta, hogy legtöbben jól ismerik Sárababát: ő akkor fog leszokni a pelusról amikor majd éppen akar. Legújabb kérdésünk csakis az aktuális ünnephez kapcsolódhat.

A kiscsalád üzenete
# 2009-12-26 18:35 szombat

Mindenkinek jó ünneplést kívánunk, olyan legyen a karácsonyotok, amilyet éppen akartok! Szeressétek egymást. És ha lehet pihenjetek... Aztán meg minden jó dologban bővelkedő új évet is kívánunk, de lehet addig még jelentkezünk. Ennyi a kívánságokból, most vissza lustizni....mert ugy-e ünnepekkor ti is ezt csináljátok nagyjából?!

Újdonságok
# 2009-12-16 17:45 szerda

De előbb egy nem változó dolog: + boys.

Sikerült a héten Abával is sétálni. Jött vele egy újabb sétabarát. És milyen nemű? Na egyet találhattok: Elődke.

Újabb apás-anyás hétvégénk volt. Ez abból áll, hogy apa sokat van otthon, babázunk-játszunk, vásárolni megyünk, főzünk, eszünk, mindezt Sárával. Továbbra is járunk babamasszázsra, egyre jobban megy. Ez alatt azt kell érteni, hogy Sárababa egyre később kezd el nyűrrögni, egyre tovább bírja a "gyűrődést". A héten Katicáék is jöttek masszázsra, egy potenciális barátnő, egy nappal idősebb Manókánál. Az anyukájával a kórházban ismerkedtem meg szülés után, egy kórteremben voltunk. Hol Katica sírt és mi nem tudtunk aludni, hol Sára sírt, és nem hagyta nyugton Katicáékat. De Katica második manó, van egy két éves bátyója. Ezért anyukájától sok tanácsot és útbaigazítást kaptam gyerekügyben, ami friss anyukaként nagyon jól jött. A kórházi alkalmazottaktól kapott instrukciókkal együtt olyan volt a bent töltött 5 nap, mint egy gyorstalpaló babagondozási képzés. A barátnős dologból még nem tudni mi lesz, sétabarátok biztos nem lesznek a törpéink, mert Katicáék nem a városban laknak. Sétálni is egyre nehezebb, most hogy lehúlott az első hó, inkább egy kiadós fogyókúra, ami leginkább toló-húzó-emelő-tartó-megint toló-fékező mozdulatokból áll. Szóval igen megerőltető babakocsival eljutni A pontból B-be kétkézzel hajtott négy(valójában 8) kereküvel néhol tocsogó sáros hóban, máshol éppen fehérlő 5-10 centis hóban bukdácsolva. Nos ez az egyik újdonság, legalábbis Minimanónak: a hó. Tapasztalt már pár kis pelyhet az arcán, apukája szerint kis arcizommozgásokkal fogadta őket, amit akár a meglepődés jeleinek is vehetünk. Amúgy meg bámulja a nagy fehérséget, vagy az ablakból (hogy lett ilyen rövid idő alatt a sok színes parkoló autóból mind fehér?) vagy a babakocsiból. És csizmát is húztunk már neki. Ez is újdonság, mert eddig csak pampókat viselt, de most van igazi cipzáros babakocsicsizmája. Az internetről tudtam meg, hogy gyermekruházkodás szaknyelven babakocsicipőnek nevezik azt a cipőt, amit még járáshoz nem lehet használni, nagyon kisméretűek, de teljesen cipő formájuk van, nem pampók, csak éppen még textiltalpuk van. Ilyen a Sáráé is, de kis prémes csizma.

Nagy újdonság még anya új frizurája, félhosszúból még rövidebb félhosszú lett, de néhol rövid. Féltem, hogy a lányom majd nem fog megismerni, de szerencsére a hangom és az arcom még ugyanaz, úgyhogy továbbra is vigyorgott rám amint hozzászóltam. Azért megnézte rendesen a frézámat, de nem ment kárba a ráköltött pénz és két óra idő.

Holnapra újabb látogatókat várunk, Ibinéniék, volt szomszédaink jönnek megnézni Sárát. Persze mi már jártunk náluk, de ők olyan emberek akik még ragaszkodnak a régi szép hagyományokhoz: kisbabához elmegyünk radinába. Akkor is ha már látták Sárát.

Elszúrt szavazás
# 2009-12-16 16:57 szerda

Amire sikerült megmérni Sárát, arra már 6530 gramm volt - 18 hetesen -, úgyhogy senki sem tippelt helyesen. De kárpótlásul itt egy újabb tippelős szavazás!

Only boys
# 2009-12-09 12:48 szerda

Sárának van pár sétabarátja, akiket ő még valószínüleg nem is ismer, habár többször találkozott velük, de még nem látta őket. Zsoltika és Bence azok a kisfiúk, akiknek anyukájával néha sikerül megszervezni, hogy együtt vigyük ki a lurkókat levegőzni. Együtt a babakocsitologatás sem olyan unalmas, és persze közben mehet a pletyó, duma, észosztás, na mi másról ha nem a babagondozás/gyereknevelés/család témákról? Miért van az, hogy amikor elválunk úgy érezzük, hogy ezekről még órákat tudnánk beszélgetni?

Zsoltika Sáránál hat héttel kisebb, Bence pedig két hónappal. Az anyukákkal együtt jártunk terhestornára, de egyiküket még az egyetemről ismerem. Másikuk pedig dokinéni volt a kórházban az újszülöttosztályon, és meglátogatott, amikor éppen már a szülés fáradalmait pihentem ki. Ő készítette rólam és Sáráról az első közös fotókat abban a kis kórtermben, ahová belopóztunk, mert ott az újszülött babák feküdtek csak, az első 24 órájukban, míg az anyukák másik termekben a világrahozás után lábadoztak. A Sáráról készült legelső fotókat persze az apukája készítette - hát ki más - amikor ő még csak 25 perces volt. Még jó, hogy nem vagyok a képeken, azt hiszem fel sem ismerném magam... Szóval a sétabarátok a környéken laknak, ezért néha együtt tologatunk az anyukákkal. Abát is próbáltuk egyszer kicsalni, de pont aludt, majd egyszer máskor hátha velük is sétálhatunk. Aba már nagyfiú, még a tavasszal született.

Ugy-e más is észrevette, hogy csupa legénykékkel vagyunk körbevéve? És többségük még kisebb is mint Sára? Még a budapesti unokatesója is állva pisilős (lesz), és három héttel kisebb. Vajon óvónéniskedni fog a leányzó? Vagy ahogy a szomszédnéni mondta: "Nem baj ez, legalább megvédik a fiúk Sárát a bandában!" Hát azért azt hiszem nem ártana, ha beszereznénk pár barátnőt is... talán majd a játszótéren, ha megtetszik valaki babája, és a hajtépést anya barátkozva próbálja elsimítani? Vagy esetleg még hamarabb: a babamasszázson ugyanis a lányok vannak többségben. Már csak azt kell megtudakolni a város melyik felében laknak. Hátha szerencsénk van. Mert Vásárhely nem nagy város, de amikor babakocsit kell nyomni hegyre ki-völgybe le (járdára fel-járdáról le), akkor jó ha a sétapartnerek a közelben laknak.

Nem masziroztatjuk a babát, hanem anya maszirozza őt
# 2009-12-09 12:00 szerda

Ezt csak azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy mi az a babamasszázs. Sárával már kétszer voltunk ilyen "foglalkozáson", amit itt Vásárhelyen a Caritas szervez. Kis csoportokban tanítják, hogyan kell a babákat maszirozni, simogatni, és különböző fejlesztő játékokat játszani velük úgy, hogy az hasznos legyen babának és mamának egyaránt: a babánál segíti az idegpályák fejlődését, ellazítja az izmokat, amikről nem is gondolnánk, de néha kisbabáknál is be tudnak görcsölni, ellazítják vagy éppen energiával töltik fel a gyereket, néhány mozdulat segít neki megszabadulni a gázoktól, bizonyos reflexek működését is kiprovokáljuk a masszázzsal, ugyanakkor beszélünk a babához, kedveskedünk neki. Ezek együttesen mind hozzájárulnak az erősebb kötődéshez anya-baba között, érzelmileg is gazdagítanak. Aztán persze vannak a tárgyak - nagy gumilabda, nagy forgótányér, szivacstömlő - amiket használva fejlesztjük a babák mozgáskészségét, térérzékelését, stb. Pár hónapos babáknál alkalmazzák ezt, vannak nagyobb babáknak is csoportok, ahol további fejlesztő foglalkozások vannak, de ahhoz már kúszni-mászni-járni kell. Első alkalomkor Sára nem bírta ki az 50 percet, a végére türelmetlenkedett, és csak az ölömben vigasztalódott meg. Második alkalommal már sokkal tovább bírta, az arcát és hátát is hagyta megmasszírozni nyürizés nélkül. Nagyon szereti, amikor szemben állunk egy nagy tükörrel, és lóbálom őt egy mondóka ritmusára. Valószínű azért, mert ez már ismerős neki, otthon is minden nap szoktunk pár percet a tükör előtt időzni, ilyenkor én vagy apa grimaszkodik és próbáljuk megmosolyogtatni őt, ami általában sikerül is. Hol ránk néz, hol meg magát figyeli a tükörben. Csak féltékeny ne legyen, hogy anya ölében egy másik gyerek is vigyorog!

Beindult a dumagép
# 2009-12-09 11:40 szerda

Ááááá.....giáááá....ööö....ááááöööö.....öööee....eeeeáá! Brrrr...glöööö...ááá! Nagyjából ezek a hagfoszlányok hagyják el Beszélő Szamócánk száját mostanában. Egyre hangosabban! Úgy tűnik a négy hónap Sáránál mérföldkő volt több szempontból is: amióta betöltötte, szopja a hüvelykújját, és ugyancsak azóta sokkal hangosabban és többet gügyög mint azelőtt. Néha csak úgy elvan egymagában és mondikál. Sőt, megállapíthatjuk, hogy egyenesen kiabál.

Szülinap és egyebek
# 2009-12-07 18:15 hétfő

Sára betöltötte a 4 hónapot december negyedikén. Egyéb fontos események is voltak mostanában. Egyesek örömteliek, mások kevésbé. A kevésbé, az az, hogy múlt héten kiderült, hogy Minyimanyónak egyik csipője kicsit fenebb van a másiknál, ezért csütörtök óta hámot hord. Ez egy műanyagból készült huzzentrogeres valami, ami szétfeszíti a lábacskáit a feneke alatt. Ettől nyílik a kicsit szoros csípője, és mivel az egyik tartó gumi (huzzentroger szár) jobban meg van húzva mint a másik, az egyik csípő igazodik a másikhoz. Nem lehet valami kényelmes, de nem fáj neki, csak éppen nem tud szabadon mozogni. Éjjel-nappal hordania kell sajnos, és ünnepek után megyünk vissza a gyerekortopéd orvoshoz, hogy megnézze hogyan alakult Sára csípője. Amióta viseli éjjel nyugtalanabbul alszik, többször is megébred sírva. Ilyenkor vagy apa altatja vissza sétálva vele, vagy a mellkasán, vagy anya a cicijén. Nappal is többet követeli az ölben levést. Eddig semmi egészségügyi probléma nem volt vele, és most ez a hámviselés kicsit elszomorított minket. Gergő már kicsit paranojába is átment: minap azt vette észre, hogy Sára egyik füle fennebb van, mint a másik! Nem viccelt, még vonalzóval is méregette az arányokat babánk fején . De amúgy Manóka nagyon ügyes baba, és jól fejlődik. A hétvégén megtalálta a jobb keze hüvelykújját. Azóta ez lett a kedvenc. A bal kezén az összes újját szopizza (inkább rágja), gyúrja be a szájába, de a jobb kezén a hüvelykújj téved mindig be, és ezt hangosan cuppogva/csámcsogva szopja. A fürdés közbeni pancsolás is egyre jobban megy. Lassan a nagy kádunk sem elég neki. Pedig még nem is mászik, csak éppen nagyon szeret pancsikolni, kézzel-lábbal hadonászni, sőt már ki is fejezte nemtetszését ha kivettük a meleg vízből: apukája felemelte és megfordította, hogy mossa meg a hátát, mire Sára elkezdett nyűszíteni. De csak amíg visszatette Gergő a hátára. Utána csendben, sugárzó arccal folyt a nedves rúg-kapálás. Ha tárgyat adunk a kezébe megfogja, nyúl a játékai után, de tudatosan még nem fogja meg őket, és csak véletlenszerűen hadonászik velük. De nézni azt sokáig tud bármit. Főleg a tévét! Hát igen, a szükséges rossz. A témáról majd máskor bővebben.

Örömteli történések is vannak. Az egyik a babamasszázs, ahol már két alkalommal jártunk. De erről, a hétvégi papás-mamásról, sétabarátainkról, és egyéb fontos dolgokról majd a legközelebbi bejegyzésben, amikor majd hagyja Sárababa nyekergése, és a rendszer, ami mostanában vacakol, és nem akkor írunk és olvasunk blogbejegyzést amikor akarunk!

Méretkezés
# 2009-12-07 17:44 hétfő

Sajnos a legutolsó szavazás kudarcba fulladt, mert Sárát a kijelölt napon nem tudtuk megmérni. Zsoltika, egy Sáránál majdnem két hónappal kisebb baba beteg lett, és kölcsönadtuk a mérlegünket, mert az övék elromlott. Reméljük hamarosan visszakapjuk, mert Manókára igazán ráférne egy méretkezés, legalább egy hónapja nem mértük meg, de minimum három hete. Azt is reméljük, hogy a szavazásnál megadott válaszokat már rég elhagyta gyarapodásban!