Archív 2010 január

Növögetünk
# 2010-01-31 12:27 vasárnap

Sára január 27-én 7400 grammot nyomott. A növögetéssel újabbnál újabb dolgok felfedezése, megtapasztalása és átélése jár. Például a betegségek megtapasztalása is, amiken túl kell lenni. Manóka egy héten keresztül, hol hevesebben, hol csak éppen hogy, de taknyolt. A doktornéni megvizsgálta, és azt mondta nincs semmi egyéb baja, csak az orrfolyás, amihez egy-két napos prüsszögés is társult. Szerencsére az eper szörpi (paracetamol tartalmú szirúp) kéznél volt, és azt tuszkoltuk befele naponta háromszor. Néha szopizta be, máskor meg fordította el a fejét és csak erőszakkal lehetett a normális adag felét bevetetni vele, a másik fele a nyakába végezte, de nem úgy, hogy kicsorgott - egyenesen repült ki a száján ilyen hangot hallatva: plöttttyyy. Egyértelmű: nem kellett, hát kiköpte!

Bővülő menüsor
# 2010-01-26 10:42 kedd

Sárának már nem csak az anyatej az egyedüli kajafelhozatal amit elfogad. Mára már azt is elmondhatjuk, hogy vannak kedveltebb és kevésbé kedvelt "ételei". Amik jobban csúsznak persze az édesebbek, de itt is van kivétel: muroklé. Az alma, banán és krumplipüré a menők, de főleg a krumplipüré, amit már úgy eszik, hogy ha érkezik a szájához a kaja, ki is nyitja és becuppantja. Egyébbel még néha kell kopogtatni a szájacskánál, különböző trükköket alkalmazunk: addig súroljuk a kiskanállal a szájszélet, míg kinyílik a száj, kacagtatunk, míg elmosolyogja magát és akkor hopp!, és egyéb "itt repül a kismadár"/"anya is ezt eszi"/"apa kedvéért" módszereket is alkalmazunk, hogy eltereljük Manóka figyelmét, hátha véletlenszerűen kinyitja száját. Mert akaratlagosan csak ritkán megy ez neki, mondom a pürénél már bejött, de ehhez is Álmos püréje kellett.

Az úgy szokott lenni, hogy leginkább akkor adok neki mást, mint anyatejet, ha mi is a konyhában az asztalnál ülünk és eszünk. Ilyenkor gyakran követi amit csinálunk, ahogy visszük a csészét a szánkhoz, belenyúl tányérba, magához húz ezt-azt, ha az ölünkben van. Nem beszélve az asztalcsapkodásról, mert annak a nagy mestere Sára, apukája meg is jegyezte, hogy "nagy kocsmatöltelék lesz ez a leányka, mert az asztalt verni azt tudja". (Az etetőszékbe még nem tesszük bele, mert még nem ül egyedül.) Gondolom én néha kiváncsi arra, hogy mit eszünk és esetleg kívánja. Ezért szoktam neki ezt-azt előkészíteni a kistányérjába, hogy közbe adogassam neki. Idáig legtöbbet almából és banánból evett, krumplit vasárnap este evett először és azt is vendégségben! Álmoshoz voltunk hivatalosak vacsorára, jó kis szaftos marhapörköltre. Sára idegen helyen ugyebár nyöszörgött ha le volt téve, ezért inkább ölbe fogtuk. Mostanában kezdi felfogni ha idegen emberek ölében van, vagy nem ismert helyen (értsd: nem otthon ) vagyunk, és ha nem lát engem elkezd sirdogálni, kicsit megvan rémülve, és olyan arca van, mint aki nem érti hol van, vagy miért van más ember ölében. Álmosnál az ölömben is mocorgott, nyekergett, ezért gondoltam lekötöm kicsit, adtam neki krumplipürét, hátha elszórakozik vele. A dolog bevált! Annyira, hogy még több kruplit kellett neki adni, és automatikusan nyitotta a száját az ételre, benyalta, kóstolgatta és nyelte. És a lényeg, hogy semmit sem köpött viszza. Kb. 4-5 kiskanálnyit ehetett meg, amikor aztán már húzta el a fejét, jelezve, hogy nem kér újabb adagot. Nocsak, mondtuk, már azt is tudja mennyi az elég neki... Persze volt nagy döbbenet, hogy a kiscsaj rákapott a krumplira, ráadásul az Álmosét nyelte. Ennél jobb gasztrókritika nem is kellett Álmos vacsorájához.

A nem kedvelt kaják a kivi, narancs, mangó, greff ( a grapefruit az nekünk csak greff), gondolom mert ezek savanykásak. Egyébbel még nem próbálkoztunk. A Sára itallapja egyelőre az anyatejet és a teát tartalmazza. Az anyatej az a menüben is megtalálható, a tea az lehet bármilyen. Természetesen az esik neki a legjobban, amit anya is iszik, persze az anya ölében az anya csészéjéből. De van úgy, hogy árgus szemekkel nézi ahogy én iszok, és amikor megakarom vele kóstoltatni, akkor feszítővassal se lehetne kinyitni a száját. Hiába, öntudatos kisbaba tudja mikor szomjas! A kajával is így van ez. Egyik este nagyban falta a banánpürét, de tegnap amikor vacsoránál ezzel akartunk próbálkozni, szépen előkészítettük neki, de a "csupa maszatnál" többet nem értünk el. A család főkóstolójának sincs mindig kedve dolgozni...


Múszáj elmondanom
# 2010-01-17 18:35 vasárnap

Ma Sára elaludt magától! Vagyis egyedül letéve az ágyra. Én vasaltam mellette, énekeltem neki, beszéltem hozzá, aztán elhallgattam hosszabb időre, ő egy darabig kesergett, és aztán elkezdett nézni egy pontot sokáig, amíg be nem hunyta a szemét. És mindezt vasárnap este 7-kor, minekutána reggel 8 után kelt, a déli alvás 11-14 között zajlott és még a délutáni séta közben is aludt legalább egy fél órát. Ilyen is ritkán van!

Tegnap megmértük Minimanót hosszábban, mert mostanában nem győzünk rácsodálkozni, hogy mennyire nyúlik a kiscsaj, vagyis már lassan nem is mini a Manó, egyre nagyobb. Eredmény: 67 centi.

Végre egy kis nyugalom
# 2010-01-16 17:23 szombat

Aránylag nyugalmas hete volt a kiscsaládnak, leszámítva, hogy apa sokat dolgozott a héten, és egy-két dolog miatt izgulás is volt. De nem utaztunk sehova, nem jöttek hozzánk vendégek, és tennivalóink is a szokásosak voltak. Múlt hétvégén volt még egy késő babalátogató, és igazán említésre méltó, hogy megkérdezte mit hozzon, hisz így is úgy is hoz valamit a babának, ezért inkább mondjuk mire van szükségünk: az örök befutó - pelenka!

Hétfőn volt az utolsó babamasszázsülés, februártól már más foglalkozások lesznek, és átkerülünk egy másik csoportba. Mert ugyebár már fél éves lesz Manóka!

Kati is volt nálunk vagy kétszer, de ő már nem annyira vendég. Annyira nem vendég, hogy anya még el is engedte vele Sárát sétálni. Ez volt az első alkalom, hogy Sára nem anyával vagy apával sétált - másfél órát! És ezalatt csak egyszer telefonáltam rájuk, hogy ellenőrizzem a szitut. Persze volt otthon nagy sündörgés: mosogatás, vasalás, takarítás, már amennyit bele tudtam sűríteni másfél órába.

Hétfőn kiderült, hogy még két hetet kell hordja Sárának a csipőtágítóját, február elején megyünk vissza doktornénihez egy újabb felvétellel. Ez volt az egyik izgulás, mert most már nagyon szurkoltunk, hogy többet ne kelljen hordani a hámot. Közben megtudtuk, hogy Vásárhelyen is van ultrahangos felvételkészítés a Tudor negyedben egy rendelőben, de amikor említettem a doktornőnek (remélve, hogy nem kell megint megsugaraztatni Sárát), azt mondta, hogy menjünk csak nyugodtan röntgenre, mert már akkora a baba, hogy megbírják a csontjai, és azt is mondta hová menjünk, mert ott raknak kis ólomlapocskákat a test többi részére, hogy kivédjék a felesleges sugarakat. Na persze, csakhogy amikor Sára még csak 3 hónapos volt, akkor is ugyanott voltunk röntgeneztetni, és NEM raktak olmocskákat! Sőt, ahogy leszorítottuk a kis lábait, még mi is kaptunk egy adagot. Ezt persze nem hánytorgattam a doktonőnél, max. keresünk egy olyan helyet ahol tényleg raknak, vagy pedig a régi helyen szólunk, hogy rakjanak...Sára mintha beletörődött volna sorsába, egyre kevésbé ordítozik, amikor felrakjuk neki a hámot. Szegénykém...

A másik nagy izgulás az autónk miatt volt/van, amit ugyancsak doktorbácsihoz kellett vinni vontatni . Reméljük ő is meggyógyul.

Volt még főzőcske a héten, sokféle házimunka, és apa olyan ügyes volt, hogy kicserélt ilyen-olyan csepegő-vízpazarló fürdőbeli dolgokat (értsd: buditartályt), és nagytakarítást tartott az erkélyen.

És mindeközben Babánk megtanult klimpírozni a billentyűzeten...445é9udkfhjhhg


Ünnepek ünnepe
# 2010-01-09 22:19 szombat

Az utóbbi 3 hét az ünneplésről szólt. Volt itt mindenféle: először is ünnepeltük, hogy hazajött Sára szentgyörgyi tatája Hollandiából, és végre találkozhattak. Aztán ünnepeltük karácsonyt, majd azt, hogy szerencsésen kiautóztunk Budapestre és találkozhattunk KisGergőékkel, majd jött a szilveszter éjszaka. Aztán a szerencsés/hosszadalmas hazajövetel Pestről, majd Sárababa 5 hónapos születésnapja. Végezetül a héten azt is megünnepelhettük, hogy jól zártuk ezt a zsúfolt időszakot. A Sepsin töltött pár nap jól jött, főleg mamáéknak, mert sárázhattak. Apa Vásárhelyen egy kicsit nehezen bírta a csajai nélkül, de legalább kialudhatta magát, elugrott sízni egy rövidet, és hamar utánunk jött. Szokás szerint dédiéket is meglátogattuk, és találkoztunk az ottani család apraja nagyjával. Elmaradt babalátogatások is történtek, dédimama2-t is meglátogattuk. A szenteste a mi kisdedünknek alvással telt, valószínűleg a kétezer évvel ezelőtt született Kisded is aludt azon az éjszakán amikor megszületett, és nem nagyon fogta fel a történteket (háromkirályok, angyalok, jászolos történet, stb.), ahogy még Sára se. De majd az idei karácsony... na az lesz ám az első igazi. Valójában ez volt az első, de ez nem volt annyira igazi még neki . Az ünnep 3 napját Baróton töltöttük, ahol újra felfedeztük nagyiékkal a kártyát, és viháncolva éjszakába nyúlóan játszodtunk, miközben Sárababa aludt. Ahelyett, hogy mi is aludtunk volna.... Mindig megfogadjuk, hogy amikor ő alszik, akkor mi is fekszünk, hogy kipihenjük magunkat, amíg hagyja, de ez valahogy sosem jön össze, mert mindig közbeszól a szocializálódási (leginkább szórakozási) vágy: vagy barátok vannak nálunk, vagy mamáékkal maradunk fent beszélgetni/kártyázni, vagy filmet/TV-t nézünk.

Két nap Vásárhely után, - ki se pakoltunk jóformán, már pakoltunk be - neki indultunk a legnagyobb útnak, amit eddig Sárával megtettünk. Irány a big city: Budapest! Két részletben értünk oda: MVH-Budapest, via Várad. Sára jól bírta az egyenként 3 és fél órás utat. Aztán volt ott dínom-dánom Pöstön az uncsiéknál. Csomó fotózkodás persze, KisGergő barátkozott volna többet kettejük közül, de Sára tette a nagy csajt azzal a 3 hét előnyével, inkább a felnőtekkel próbált kommunikálni. Néha odasandított az unokatestvérére, de amint a képeken is látszik Gergő komolyabban vette a barátkozást. Emőnek viszont akkor is mosolygott Sára, ha nem is szólt hozzá, csak nézték egymást...(van köztük biztos valami telepatikus dolog...) Három napig állt a bál, akarom mondani a bölcsőde vagyis bőgőde, ahogy ott megtanultuk. Mind a négy felnőtt kipróbálhatta, hogy mi lett volna ha ikrek születnek valamelyik oldalon, és azt hiszem megyegyezhetünk így a dolog lejárta után, hogy azt inkább nem akartuk volna . Egy kis előgyakorlás is folyt arra az esetre, ha majd megjön a testvérke: milyen a két irányból jövő nyöszörgés/prünnyögés, milyen két kölökkel egy ölben, de tényként szögezhetjük le, hogy két manóhoz két felnőtt dukál, mert ha nem, akkor a törpék győznek! Legalábbis a mieink olyanok... És hogy még konkrétabb felkészítőt kapjunk abból, hogy milyen két éven belül két gyereket szülni, elmentünk egy haverunk családját meglátogatni: törpék száma kettő, nemek száma kettő, éveik száma összesen kettő. Hát... van ott élet! De olyan édesek a lurkók. Anyukájuk bevallása szerint fárasztó, de nem bánja, így jó ez.

A hazafeleút...érdekes volt, és fárasztó, néhol ijesztő is: minden és mindenki síkult, a magyar oldalon (ahol leginkább egyenes az út) tíz kilóméter/egy autó az árokban az átlag, román oldalon (ahol sokkal több a kanyar és emelkedő meg lejtő) nem láttunk kisikult autót, viszont hosszú kocsisorok kígyóztak főleg településeken, 30-40-es sebességgel lehetett haladni órákon kersztül. Aztán meg hogy megmutassuk mire is lehetünk büszkék: a 45 kilóméteres autópályánkon 10 hókotró, Várad-Kolozsvár közötti E60-on 2 hókotró. Mondanom se kell, hogy az autópályán alig volt forgalom, míg az országút... Sárababa leginkább aludt, ha meg nem akkor ölben volt, vagy szopizott, néha nyürögött, de olyankor énekeltünk, zörgőztünk. Ügyesen kibírta a 7 óra helyett 10 órásra sikeredett utat, és itthon még egy fürdés/tisztábatevés/etetés is belefért az aznapi programba. Másnap aztán jól kialudtuk magunkat. Sőt, még harmadnap is . Ez a jól kialvás annyit jelent, hogy 7-8 között költ minket Sára, tisztábatesszük, kicsit lustizunk, mondikálunk, aztán reggelizik és azzal visszaalszik még egy-két órára. Mi is tudunk így még szundítani, mert ez a reggeli visszaalvás a legpihentetőbb, nagyon jó reggeli kómás állapot ellen, főleg ha későn feküdtünk le.

Na és a (majdnem) lényeg, hogy a majd' 3 hétig tartó bolyongásunk ajándékok tömkelegével járt, és természetesen a legkisebb kapta a legtöbb ajándékot: karácsonykor nagyjából a család minden tagjától - mamáktól, nagynéniktől, dédiktől, plusz a Hollandiából hozott ajándékok, plusz anyáék barátainak az ajándéka, plusz a babalátogatók ajándékai - roskadozott is szegény kicsi Ka visszafeleúton otthonról is és Pestről is. Van már Minimanónak éneklő rajzfilmfigurája, háppogó kacsája, sok kiscipője, kisruhája, macis törülközője, zörgő nyuszija, párnája, kezeslábasa, stb, stb, stb. És ami még ezután sem volt, azt anyáék megvették neki Pesten, mert ott mindent egy helyen be lehet szerezni, és még olcsóbb is mint itthon. Sőt még a váradi barátok és pesti rokonok is elláttak szép ajándékokkal. Aztán most már lett játszószőnyeg, etetőszék, zenélőjáték, puzzleszőnyeg, sapka/kesztyű, sok szép nyálazó, meséskönyvek, hálózsák és kispaplan kispárnával. És biztos, hogy még kifelejtettem ezt-azt a felsorolásból. Ezúton is köszönünk szépen mindent. Csak tudnám, hogy hova raktam mindezt el a héten? Merthogy pakoltam egy pár napig az biztos...


Hetedik szavazás
# 2010-01-09 20:42 szombat

...amelyben nagy fölénnyel nyert az a válasz, miszerint Sárát leginkább a nagy sündörgés foglalkoztatta, na meg a villogó égők. Szegény biztos nem értette miért utazunk annyit, miért van sokkal több ember körülötte mint általában, és mi az a sok pislákoló színes fény mindenfele az ablakokban, no meg a feje fölött... merthogy a karácsonyfa alatt is tartózkodott őkeme egy darabig

BÚÉK
# 2010-01-05 16:55 kedd

Még egyben vagyunk és jól vagyunk, csak nagyon zajlik az élet és világjárók lettünk. Vázlatosan: karácsony előtt pár nap Szentgyörgyön, karácsony Baróton, ünnepek között Vásárhelyen, szilveter Budapesten, közben egy éjszaka Váradon. Most újból itthon. Ma itt voltak Ágómamáék, mert tata megy vissza Hollandba csütörtökön, és elbúcsuzott egyetlen szem unokájától. Közben Sára betöltötte az 5. hónapot, és az év utolsó napján 6860 grammot nyomott. Az elkövetkezendő napokban is van tennivaló: két oltás van előirányozva, és vissza kell menni ortopéd doktornénihez, kukkantson rá Sárababa csipőjére, hátha végre megszabadulhatunk a hámtól, amit egyre nehezebben visel el. Részletekkel is jelentkezünk, addig is nézzetek babafotókat a szilveszteri babazsúrról a www.flickr.com/saragergo -n.