Archív 2009 november

Első családi fotónk
# 2009-11-17 09:07 kedd

Ez a kép apa jóvoltából megjelent a Vásárhelyi Hírlap november 11.-i számában, egy cikk illusztrációjaként. Hiába na, szakmai ártalom...


Mamás napok járnak
# 2009-11-30 17:22 hétfő

Miután múlt héten 2 napot Katimamáék voltak nálunk, péntek óta Ágómama a segítség. Megmutattuk neki péntek este, mekkora nagy csajok vagyunk, és a nagy kádban pancsolt Sárababa. Aztán anyáék hamar le is léptek, és otthon hagyták mamát pesztrának. Elmentek kicsit dógózóba napimenü szorólapozni, és utána Quimby koncertezni. A leányzó éppen 9-től fél 1-ig bírta, néha ébren néha szundizva, de 12 után eltört a mécses. Éppen annyira ordított, hogy mama segítséget kért sms-ben: "Sára éhes". Persze mire hazaértünk, már csendesen pihegett mama ölében, a hasán feküdve. Megetettem és vártuk, hogy milyen szépen elalszik majd, végülis éjjel 1 óra. Igen ám, de a kiscsaj nem ezt gondolta. Hanem körülbelül ezt: "igen? koncerteztetek? itthon hagytatok? na jó, akkor már nehogy aludjatok, legyen igazi bulizós éjszakánk!" És rázendített. Elemében volt, nyekergett, rugdalózott-hadonászott, mintha éppen déli 1 lett volna. Egészen 3 óráig. Akkor is csak cicin csillapodott le és aludt el. Hát kell-e mondanom, hogy másnap kicsit kómásan ébredt a társaság...

Szombaton nagytakarítás volt, mama kivixolta a házat, délután megint kaptunk egy szabad órát, amíg bevásároltunk. Este kollegiális társaság érkezett Sáranézőbe, és elhalmozták babacseket hasznos és szép ajándékokkal. Tudtak ezek valamit: Pötyi katicabogaras könyvet kaptunk, egérkéket, akik hamar felvették a Cini nevet, és még ruhácskákat is. Az elalvás a zsúfolt nap ellenére nem volt ma sem zökkenőmentes, 12-re sikerült anyának a kiságyban aludva hagyni Sárát rengeteg ringatás és cicizés után. Reggel 7-kor már újból ébren volt Manóka, de azért ez aránylag egy normális éjszaka volt.

Nem így a vasárnap. A napközbeni alvások a déli séta ellenére is csak 1 órát tettek ki összesen aznapra, persze este 8-kor már elejtette a fejét Minimanó. Húzta a lóbőrt, fürdeni kellett volna, de sajnáltuk felkölteni, így aztán a saját órája szerint müködve éjjel 2.30-kor költött. Kapott cicit, de nehogy már visszaaludt volna, mint ahogy éjjel egy ilyen kisbabának kéne. Na nem! Cocokáztatta magát úgy kb. 4-ig. Anya nagyon haragudt rá, mama sajnálta anyát és a babát is, így parkoló autókat és Sáraújjacskákat számolva altatta el Ágómama az unokáját, persze Sára ringatózva az ölben. Anya addig próbált aludni. Sikerült is reggel 8-ig, mert akkor Minimanó olyan frissen ébredt mitha éjjel mi sem történt volna.

Szóval hol vannak már azok a 9, 10 órás éjszakai alvások egyszusszra?!

Holnap Ágómama hazamegy, és várjuk Katimamáékat. Mert a mamákból sosem elég!

Ajánló
# 2009-11-25 16:28 szerda

Az alábbi cikk sok igazat mond. És pont kiscsaládi életünkbe illik bele. Vekerdy Tamás arról beszél, ami az ő területe: gyereknevelés, anyás-apás, iskola-óvoda, stb. Minden gyerekközeli embernek ajánlom, de nemcsak. Sajnos Vekerdy előadására nem jutottam el, de ezt az Erdély FM-en elhangzó interjút szívesen hallgattam.

http://eletmod.transindex.ro/?cikk=10515

Egy nagyon okos idézet
# 2009-11-25 16:22 szerda

Egy általam nagyon kedvelt blogon találtam ezt az idézetet, és lekoppintottam. Remélem a blog írója nem haragszik meg érte, de annyira így gondolom én is.
"Sok felnőtt rég elfelejtette már, hogyan lehet élvezni az élet apró örömeit. Túl sokat foglalkoztatnak bennünket az olyan fogalmak, mint a siker és a kudarc, vagy az, hogy milyen benyomást teszünk másokra. Elfelejtettük, hogyan lehet játszani, hogyan lehet örülni, és a gyerekek emlékeztetnek rá bennünket. Emlékeztetnek a legősibb értékekre, azokra, amelyek valóban fontosak az életben: az öröm, a derű, a pillanat átélése, a bizalom, a jó kapcsolatok. Oly sok mindent tanulhatunk gyermekeinktől." (Brian Weiss)
Amúgy a blogot ajánlom mindenkinek, aki mosolyra és energiára vágyik néha. Én jól szórakozom olvasása közben, feltöltődöm és sokat tanulok is.
http://www.napraforgo-napraforgo.blogspot.com/

Negyedik szavazás eredménye
# 2009-11-25 15:51 szerda

Hát az eredmény most egyértelmű: második helyen 5 szavazattal a 'nem' (tipikus, tipikus - ezt hallja a leggyakrabban a kisgyermek, hát ezt használja majd legelőször). Az 'apa' 6 szavazattal az első. Meg is sértődhetnék, hogy 'anya' csak 3 szavazatot kapott, de nem teszem, mert tudom, hogy az apa könnyebben kiejthető, tehát nagy valőszínűséggel hamarabb kimondja a kisgyerek, mint az anyát. De érdekes módon 4 szavazattal a ribonukleinsav is megelőzi anyát, ami szerintem csak abból adódhat, hogy blogolvasóinknak jó a humorérzéke. Kösz, hogy szavaztok.

Zajlik az élet Bodáéknál
# 2009-11-25 15:36 szerda

Az utóbbi 10 napban is volt ám action kiscsaládunk házatáján. Az egyik legfontosabb, hogy múlt hétfőtől újabb hivatalos okmánnyal rendelkezik Sára, a születési bizonyítványán kívül. Lett neki útlevele, úgyhogy már nem lehet csak úgy kicsempészni az országból!

Minimanó megkapott a múlt héten még két oltást. A hepatitis B elleni oltás kötelező, és az állam kéne adja ingyen. De ismerve szép hazánkat... szóval perkáltunk 40 lejkót érte, és örüljünk, hogy még így is volt oltás, mert hiányban szenvednek még a kórházak is. Ezt szuriban kapta a kis cubákjába. A másik az szabadon választható oltás, már amennyire szabadon ki tud adni a szülő 290 lejt a rotavírusért, ami vírusos hasmenés ellen van. Ezt szájon át adták be a kisleánynak, de tízszer úgy kiabált miatta, mint a szuri miatt. Igaz, a szuri öt másodpercig, míg a torkon keresztüli letuszkolás három fázisban és 5 percig tartott. Miért nem tudnak olyan szereket kitalálni kisbabáknak, amiket bevehetnek szájon keresztül? Minden hónapban megszúrni egy oltás miatt... Ezen alkalommal apa is besegített manóka lefogásába nyugtatásába, és mindhárman urai voltunk az injekciós helyzetnek. De azért eldöntöttük, hogy ezután csak a kötelezők és slussz.

Egyik este Gyopiéknál voltunk sültgesztenyézni, ami nagy kedvencem, és otthon készítve olcsóbb mintha az utcaszéli árusoktól venném, akik mellesleg egyre többen vannak. Nagy biznisz a gesztenyeárulás? Még így is, hogy minden boltban kilóra vehető?

Szombaton főzőcske nap volt. Bebizonyosodott, hogy nem fér meg két szakács egy konyhában, főleg nem a mi kis lyukunkban. És ezt most kivételesen mégsem a konyhánk mérete miatt mondom, hanem mert én elkezdtem megkreálni egy levest, amit Gergőnek kellett befejezni. Khm...kicsit sűrűre sikeredett, de ehető volt, még Álmos is bizonyíthatja, akit áthívtunk ebédre, ha már az azelőtti héten az ő húsgombócos karalábélevesét ettük. A másodikot majdnem egészében Gergő készítette, és miután a lelkére kötöttem, hogy előbb a liszt és utána a tojás a jó sorrend a bundázott húsnál, igazán finom rántotthúsit készített. Még desszert is volt: előre fagyasztott lapokból köményes-szezámmagos sósrudak, amin ezekből csak éppen só nem volt. Ezt már én készítettem még előző este. Hiába na...előbb utóbb csak igazi családias hétvégi menüket tanulunk meg összedobni, ha már így családdá alakultunk . Apának kell a kaja, hogy bírja a melót, anyának kell a kaja, hogy legyen tejkó, és Sárának is kell a kaja: lásson jó példát, nem csak enni, de elkészíteni is tudjuk, tehát nem kell félnie, jó helyre érkezett. Meg hát a közös kajálás gondolom minden családban nagy öröm. Én személy szerint nem szeretek egyedül enni.

Szombat este társasoztunk Csilláéknál, Sára a legkeményebb női csapat tagjaként (anya-Csilla-Sára) majdnem megnyerte a Rizikó partit, de persze a legjobb úgy is apa lett, őt nehéz legyőzni ebben a stratégiai (+kis szerencse) játékban. Általában csak Álmosnak sikerül.

Hétfőn ortopéd doktornéninél voltunk Sárával. Sajnos csak nagy nehezen tudta szétnyitni a kislány csipőjét a doktornéni, így el kell mennünk röntgenre, hogy majd szétnézzenek Sára csipője táján. Reméljük tornán kívül egyébbre nem kerül majd sor. Persze anya régi munkahelyén kerestük fel a doktornénit, és mi voltunk a nap sztárja. Sok-sok kolléga, de főleg kolléganő volt kiváncsi a leányzóra, akit most láttak pocakon kívül először . Nagyon tetszettünk nekik, Sára mosolya és szeme, anya új-régi sziluettje. Még fotó is készült a Manóról, aki néha bizony elsírta magát még anya vagy apa ölében is a sok kiváncsiskodó ember láttán.

Hétfő délutántól ma reggelig kicsit mamás/tatás-unokásdit játszodtunk, mert baróti mamáék voltak nálunk látogatóba. Örültem, mert így kevesebbet lógott rajtam a kis hóhányó, és kimenőt kapott a hátam/gerinncem. Kedden hajnalban kicsit nosztalgiázhattak mamáék, hogy milyen is volt 30 évvel ezelőtt felkelni sötét hajnali órában egy nyekergő, hajnali 5-kor aludni nem akaró hisztikéhez. Mondhatta anya, hogy ez Sáránál nem rendszeres, mamáék azzal maradtak, hogy Sára hajnalosan másfél órát kesergett, míg apukája el nem ringatta. Persze utána lőtte a szunyát délelőtt 11-ig. Hogy lehet így rendszeres programot kialakítani egy gyereknek? Persze tatáék sétáltatták meg kicsit a mostanában egyre ritkább napsütésben a leányzót. Trükközni nekik sem lehetett: ha a babakocsi leállt Sára ordított, szóval állandó mozgásban kellett lenni. Kicsit ügyesbajos dolgokat is intéztünk. Ma reggel hétkor pedig egy sz*ros pelenkázással búcsuzott a leányzó mamáéktól. Még szerencse, hogy mamáék ma korán akartak kelni, így nem Sára költötte őket.

Délután újabb pesztra jelentkezett be, Kati húgom képében, de a délutáni sírással egybekötött altatást ő sem bírta. Hiába: vannak dolgok amikhez csak anya ért.

???
# 2009-11-22 10:25 vasárnap

Miért van az, hogy Sára a százszor látott dolgokat is úgy megtudja nézni, bámulni és csodálkozni rajta mintha először látta volna? Talán mert még csak 3 és fél hónapos?

Száraz információk és tények
# 2009-11-22 10:15 vasárnap

Egy pár információt szeretnék megosztani blogunk főszereplőjéről, Sárababáról. A kiscsaj a héten töltötte be a 6 kilót és a 15 hetet; 3 hete a nagy kádban fürdik, sőt: tusol(tatják); megtudja ragadni a Gézákat (gézből készült rongyok mindennemű cseppfolyós anyagok törlésére), és a szájához gyömöszöli; hetente több liter nyálat is tud termelni; kedvenc foglalatosságai: saját kezének rágása (egyelőre egyszerre csak egy kéz fér be a pofijába), bugyborékeregetés sajátkészítésű nyálból, fenékmosás után 2 percen belüli pelenkafelrakás előtti pisilés, nyekergés; fülig érő szájjal tud mosolyogni ha beszélnek hozzá, cirógatják és kedvesek vele; egy helyben eltöltött percek száma nagyon kevés nála, még akkor is ha ölben van, mindene a séta; lányunk előfordulási helyei: nagyszoba nagyágya, anya vagy apa öle, hordozható kagyló, de semmiképp sem a kiságy; fő éltető eleme a cici.

Harmadik szavazás eredménye
# 2009-11-16 12:50 hétfő

Mivel döntetlen az állás (10 igen, 10 ő döntse majd el), egyelőre csak az biztos, hogy lesz lyuk Sára fülén, még csak azt nem tudni mikor . Anya győzködi apát, hogy minél hamarabb, apa győzködi anyát, hogy ez elér, majd ha nagylány lesz. Köszönjük az eddigi segítséget, de jó lenne ha kommentbe erősítenétek egyik vagy másik oldalt.

A hétvégénk
# 2009-11-16 12:41 hétfő

Hétvégénk csendes volt, de nem unalmas. Szombaton ebédet csináltunk. Apa, tőle nem megszokott módon majd felgyújtotta a konyhát két csirkecomb megsütése közben. Még ha anya produkálja ezt, de apa... Rövidke takarítás után látogatóink voltak, Csilla és Vince. Együtt néztük a vásárhelyi kosárlabdacsapat újabb bukdácsolását a Temesvárról közvetített mérkőzésen. Vasárnap újabb látogatók: előbb Meskóta (régi jó barátném) nézte meg most először Sárababát, kaptunk tőle kenceficéket, és megdicsérte a leányzó szépségét. Tudtunk volna még napokig beszélgetni, mert téma az akadt, és rég nem láttuk egymást, de sajnos vissza kellett utaznia Kolozsvárra. Utána megestebédeltünk, apa elment "politikai koncertre" dolgozni (Demjén Rózsi bácsi énekelt a rmdsz meghívására), hozzánk pedig feljött Judit (jó barátnőm, aki nem annyira régi, de egyre régebbi), és egész este együtt kuttyogtunk, babáztunk, mostunk, vasaltunk, mosogattunk, etettünk, altattunk. És persze folyt a pletyó, ahogy csajok között szokott. Ebbe Sára szépen bele is aludt, úgy 10 óra tájban, és biza reggel 8-ig lökte a szunyát. Ehhez képest ma délben már másfél órája alszik! Biztos egy újabb alvós periódus...hát amilyen az idő...én is téli álmot aludnék!

Péntek esti mese
# 2009-11-16 12:25 hétfő

Nos a péntek este egy fokkal jobban sikerült, mint az egy hónappal ezelőtti próbálkozás, de még mindig nem az igazi, és nagy a gyanum, hogy egy darabig nem is lesz az. Mert Sárababa még nagyon kisleány, és amikor rázendít, akkor nincs mit tenni, cicit kell adni. Nem történt ez másként most sem. Fél kilenckor léptem le otthonról. Utána baba majdnem elaludt apukája karjában, de zavaró tényezők jöttek közbe, hirtelen látogató, bosszankdtunk is, hogy lehet bejelentetlenül csak úgy megjelenni egy babás háznál este kilenckor, de aztán az ügy hamar elsimult. Igen ám, de akkor Sára már egyáltalán nem akart elaludni, és nyűgölődni kezdett. Ez fokozatosan ordítássá alakult, amit apukája sehogy sem tudott csillapítani. Most még segítség sem volt körülötte, fogta így: sírt, fogta úgy: sírt, ringatta így: sírt, ringatta másképp: sírt. Azzal fogta magát és a gyereket, ne nyuvadozzon tovább szegény, meg hát a saját dobhártyája épségének megörzése érdekében is, be az autóba, és elindultak kocsikázni. Úticél: anya. Anya pedig mit tehetett volna, szépen leszaladt az utcára, be az autóba, és megetette a gyereket; aztán hajtottunk még két kört altatás képpen, és szent volt a csend. Én visszamentem a szülinapi összeröffenésre, apa hazahozta Manókát. Alvás az itthon már nem volt, de legalább sírás sem. És fél 12-re megérkezett a felmentősereg, vagyis hazamentem, hogy felváltsam az esti műszakos apát. Eképp kaptam én - egy fél órás megszakítással - ajándékba három szabad órát a kiscsaládomtól.

Újabb próbálkozás
# 2009-11-12 17:24 csütörtök

Pénteken újra próbálkozunk az "anya elszökik pár órára baba mellől, apa bébiszittel" sztorival. Ugyanis este szülinapi buliba vagyok hivatalos. Majd elmesélem mi lett a dologból. Ha most is kapok három órát az jó, csak közbe itthon legyen csend. Ne úgy mint múltkor.

Amúgy ma SÜTÖTTEM kókuszreszelékbe forgatott csirkeszárnyakat, és... nyámi!! Nem vagyunk oda a kókuszért különösebben, de ez ízlik. Azt olvastam, hogy a kókuszdió nagyon egészséges. Tervbe van egy másik recept kipróbálása is: lenmagba forgatott csirkeszárnyak.

Bővül a barátok köre
# 2009-11-10 21:22 kedd

Tegnap Sárának megmutattam KisGergő fotóját a képernyőn. KisGergő az unokatesója Sárának, kerek 3 héttel kisebb Sáránál, és Budapesten él. Amikor Sára meglátta Gergőcske aranyos pofiját, ugyanazt produkálta, mint a katicabogaraknak! Többszöri tesztelésre is mosolygott az uncsitesójának. Eddig még sosem mosolygott a képernyőre, akármit is látott ott. Csak sajnos anyáék túlbúzgó igyekezete, hogy minél többször ismétlődjék a jelenet, lefárasztotta Sárát, és a fényképezőgépnek nem mutatta meg milyen szépen ismerkedik KisGergővel (aki tulajdonképpen Nagy Gergő, de valahogyan meg kell különböztetni az azonos nevű pasikat a családban, és csak reméljük, hogy később a gyerekben nem okoz majd személyiségzavarokat, hogy ő tulajdonképpen kicsi vagy nagy? ).

Szavazás eredménye
# 2009-11-08 23:10 vasárnap

Újabb egyöntetű válasz: Tej van? nyert! Éljen a tej! Mégpedig az anyatej.

Sztori két részletben
# 2009-11-08 23:05 vasárnap

Második rész: A nagy mesemondó, az öreg malom, a molnár és az internet

Az eddigi legizgalmasabb hétvége folytatása helysziníleg Erdővidékre tevődött. Szombaton a sétáé volt a főszerep. Világot látni voltunk. Bebarangoltuk fél Kisbacont. Megnéztük Elek apó új szobrát. Nagyon szép és kellemes a környezet, ahová leültették a nagy mesemondót egy padra, és onnan szemléli a falú felújított iskoláját, háttérben a kis református templommal, és csörgedező patakkal. Az idillt csak a patakszéli pillepalack+neylonzacskó gyűjtemények zavarják meg. "Eztán" a malomárok partján felsétáltunk a 300 éves vízimalomhoz, ami éppen működésben volt: malackáknak őrölt vegyesen búzát és kukoricát. A molnárbácsi kicsit megmutatta nekünk, városiaknak, hogyan is müxik a szerkentyű. Valódi csoda, hogy az 1714-ben épített malom még mindig ugyanúgy működik, mint régen. Az udvaron különféle malomkövek, némelyek egy darabból, mások több kőtömbből összetéve. Egy ilyen kerék egy emberöltőt is kitart munkálkodva. Megnéztük a gátat is, ahonnan a malom a vízet kapja, ami most csőben folyik el a nagy lapátos kerékig. Csak onnan csörgedezik tovább természetes malomárokban. Ha a komcsik tudták volna, hogy egy ilyen szerkentyű világhírű is lehet, és mennyi lesz az eszmei értéke, akkor meghagyják eredeti állapotában, és nem vezetik a vizet csőben. De 1989-ben még más eszmék számítottak. Amint megtudtuk, a gát nemcsak szemetet akaszt meg, amit a fenebb lakók szabadítanak bele, hanem egyszer még egy halott ember is fennakadt itt, akit a molnár talált meg. De a rémtörténetet ellensúlyozza, hogy Sára már 3 hónaposan "átlépte" azt a küszöböt, amit nemrég Károly angol herceg, trónörökös is! Igen bizony, híres hely ez a kis malom, csodájára járt még Kálnoky gróf meghívására az angol trónörökös is. Az eseményt a több száz éves kunyhó falán logó fotó is bizonyítja, amin rajta van az idős molnárnéni a családjával, és Charles. Vajon hány oldalas szerződést írattak alá velük, hogy nem adhatják el a fotót senkinek semmi áron??

Egy kis beszélgetés következett a helybeliekről, kivel mi hol történt, a molnárbácsi elmondta kiket talált meg interneten keresztül a "minap este". Aztán sok "mondom-e" közepette kaptunk jó tanácsokat a 80-on túl is jópofa és kedves molnárnénitől, akinek a molnárbácsi a fia.

Kár, hogy Sára mindezt végigaludta...

A szombati kaland rokonlátogatással folytatódott. Egyeseknek már csak a sírhelyéhez tudtunk látogatóba menni. Sára mesét hallgatott a déd-, az ük- és a szépszüleiről a kisbaconi temetőben, míg a felnőttek egy-két gyertyával emlékeztek. Még Benedek Elek síremlékére is vethetett egy pillantást a poronty, és megtudta, hogy a faluban mindenki Benedek, Boda, Bedő vagy Lakatos nevezetű, de mindenképp a "b" betűsek vannak többségben. Uncsitesóékhoz is benéztünk, majd meglátogattuk a másik dédimamáékat a baróti temetőben. És akkor már annyira késő volt, hogy ideje volt kicsit otthon melegedni. Persze az álom a sokat látottak és hallottak ellenére sem tört rá Sárára túl hamar.

A vasárnap elég szunyókálósra sikerült, valószinűleg ma heverte ki a kalandokat. Az éjjeli 8 óra alvás mellé, még lenyomott délelőtt 2 órát, a két és fél órás autóutat is, és már este 10-kor elaludt. Eképp lépett be Manóka négy szunyogcsípéssel és sok információval gazdagabban életének negyedik hónapjába!

Sztori két részletben
# 2009-11-08 21:47 vasárnap

Első rész: Emberek és állatok

Talán élete eddigi legizgalmasabb hétvégéje volt Sáránknak, és vele együtt a kiscsaládnak. Szerdán éjjel este hazarohantunk Barótra, ahonnan elvettünk még valami papírokat, és csütörtök reggel fél 9-kor Sepsin termettünk. A pluszba megtett 140 kilóméterről most nem mesélek részletesen, csak annyi a tanulság, hogy útnak indulás előtt mindig, de mindig, mondom MINDIG ellenőrizze le az ember fia, hogy minden papír nála van-e, amiknek okán tulajdonképpen utazik. Jelen esetben az ember lánya vétett: csak 70 km-rel Vásárhely után ellenőrzött, és még így is jó, hogy megtette. Csütörtök reggeliben elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, majd a nap nagy részét dédimamáéknál töltöttük, ahol Sárának eljött a Kánaán: ölből ölbe! A család apraja-nagyja adta-vette a kiscsajt, akinek ezzel semmi problémája nem volt. Este még több látogató, akiknek lehetett gügyögni, mert mostanában éppen abban a fázisban van Sára, hogy bárkivel tud szinkronmondikálni. Pénteken is folytatódott a látogatók hada, de hősünk kifáradt, és délután négy órát szunyált egy lefektében. Apukája próbálta bemutatni Sárát Popeye papagájnak és Cucunak, a tengeri malacnak. De Manókánk rájuk se nézett, szóval egyelőre a családi állatkert nem érdekli őt, bármennyire is közel nyomultak apjával a rácsokhoz. Este mama bevállalt egy baba-mama fél estet, míg anyáék tettetett felszabadultsággal bolyongtak egy kicsit a városban. Még aznap este átkocsikáztunk a Hatodon másik mamáékhoz. Az úton találkoztunk rókával, és még két robogó vonatot is láttunk. Egyikkel versenyeztünk is, de aztán apusunk, a sofőr "okos enged, szamár szenved" elv alapján, hagyta hadd előzzön meg a CFR járgánya, mert így ő ért előbb a sorompóhoz, és mire elhaladt, mi is ott termettünk, és átmehettünk, anélkül, hogy várakozni kellett volna.

Vajon
# 2009-11-01 16:10 vasárnap

Eszembe jutott: lehet Sára nem is a katicabogaraknak, hanem a lóheréknek örül annyira, mert azok egytől egyig négylevelűek. Tehát a kiscsaj örül a szerencséjének!

Sára legjobb barátai
# 2009-11-01 13:34 vasárnap

Manóka legjobb barátai csak síkban léteznek, mégpedig a falon. Ők azok a katicabogarak, akik lóhere növénykékkel együtt műanyag terítékalátéten helyezkednek el, amik a konyhában az asztal fölött védik a falat. Azt vettük észre egyik nap, úgy kb. 2 hete, hogy véletlenül Sárát arccal a falvédők fele tartottuk, és ő figyelni kezdte a rajzokat. Sokáig nézte közelről a katicabogarakat, és egyszercsak elkezdett nekik mosolyogni. Utána kipróbáltuk többször a jelenetet. Akarattal úgy ültettük a babát, hogy nézhesse a bogarakat, és pár másodperc szemügyrevevés után mindig kacag. Lehet a piros foltok miatt, nem lehet tudni mi okoz neki ilyen örömet. Az biztos, hogy a játékainak még nem mosolyog, csak csodálkozik rajtuk, meresztgeti a szemét, a ház többi dolgait is csak bámulja, felméri őket, kapkodja tekintetét. De a katicabogarakkal pillanatok alatt megbarátkozott, és mindig tud rájuk mosolyogni. Amikor élőben mutattunk neki egyet, az nem izgatta fel annyira. Valőszínű kevesebb pötty volt rajta, és nem volt olyan szép nagy élénkpiros. De mi már eldöntöttük, hogy az oviban a katicabogár lesz a jele a leányzónak!

Manóka nyert!
# 2009-11-01 13:11 vasárnap

A Sára-becenév szavazást egyöntetűen a Manóka nyerte. Gratulálunk a nyertesnek, reméljük viselőjének is tetszik!