szombat, január 7

Édes fáradtság

Először is BÚÉK mindenkinek. Másodszor pedig: azért tűntünk el, mert hosszú vakáción vagyunk hol egyik hol másik mamáéknál, az ünnepek alatt szinte ingáztunk Sepsi és Barót között, megfűszerezve útjainkat egy kis Olasztelekkel (dédimama) vagy éppen Kisbaconnal (nagy rokonság). Már december közepén leléptünk és csak január közepén érkezünk haza, én és a lurkók. Apa mikor velünk mikor nélkülünk tengődik, ő még Vásárhelyre is ingázik közben.
Az ünnepeket családdal töltöttük, ahogy természetes és ahogy szokás. Volt benne minden, főleg gyerekzsivaj, kevesebb hó, amit vártunk, de csak január első hétvégéjén érkezett meg, akkor is kevés. Tehát idén télen sem vásároltunk szánkót még, azt hiszem már nem is nagyon kell, majd jövőre.
Az utóbbi négy hetet nem is részletezem, két nap és két éjjel írhatnám a történteket. Az év vége olyanra sikerült, amilyenre terveztük, angyaljárással, rokonlátogatással. Sikerült minden keresztgyerekünkhöz eljutni, és a temetőben is voltunk emlékezni. Ajándékból jutott mindenkinek bőven, volt sírás, kacagás, fáradságos pihenés, mert bármennyire is pihenni kéne ünnepek alatt, a sok becsomagolás, utazás, kicsomagolás, két gyerekkel vagy éppen hárommal vesződés, 6-7-9 vagy éppen még több ember egy fedél alatt...akárhogy is vesszük kicsit fárasztó is volt. Két darab két és fél éves nem kell mondjam mit le tud művelni a négy fal között egy hét alatt, csak napi másfél-két óra kintlevéssel. Szilveszterkor fél 12-ig maradhattak fent, Sára és Gergő unokatesója. Maradtak volna ők többet is, de akkor beparancsoltuk őket az ágyba, mert minél fáradtabbak annál nehezebb velük bírni, na meg azért is, hogy Matyit ne hangoskodják fel fülsüketítő csatakiáltásaikkal, elég ha a petárdázást és tüzijátékropogást átalussza. Most meggyőződhettünk újra, hogy a gyerekek abszolút átveszik a hangulatot a felnőttektől. Ha veszekedés, zsörtölődés volt a házban, ők is hisztisebbek voltak. Ha jókedv volt, akkor csintalankodtak, mert látták, hogy fenyítjük, de leginkább fogjuk a fejünket és kacagunk rajtuk, meg ha éppen szilveszteri vacsorára készülődtünk, akkor átvették a zsongást, az izgalmakat és megpendültek, ugráltak mint két besózott bolha. Mi tagadás, energiából több volt nekik.
Azért volt pihenés is, kikapcsolódtam színházelőadáson vagy éppen masszázson, és amit a legjobban értékeltem, hogy volt időm mindkét gyerekemre külön-külön. Sára múlt héten négy napot maradt egyik mamáékkal, amíg én Matyival másik mamánál voltam, aztán mindkét lurkó velem volt, de amíg mama felügyelt Matyira addig Sárával sétáltunk, játszótereztünk, hídról néztünk autókat, havaztunk.

2 megjegyzés:

Csöpi írta...

Boldog, sikeres 2012-t a Kiscsaládnak! :D

Anyáci írta...

Köszönjük. Nektek is!