Mindennapi programunkat...

Ma megtapasztaltuk, hogy milyen is az, ha hiányzik a mindennapi programunk. Sárának minden napra ki kell találni valamilyen spéci időtöltést. Értem ezalatt: kimenni a házból. És még így is nehéz lefárasztani annyira, hogy fél óra alatt elaludjon este. Általában a könyvolvasás, mesélés sötétben, csendben elaludni próbálás összesen egy órán át tart.
Minden nap délben sétálunk, egy-másfél órát ahogy az idő engedi. A délután a nehezebb. Sokszor már reggel kérdezi: hova megyünk ma? Állandóan mehetnékje van. Múlt héten szerencsére nyilt napok voltak a Caritasnal. Hétfőn, kedden és szerdán ott voltunk babafoglalkozáson, farsangolni és babamasszázson matyival. Minden csütörtökön délután csajos est van Judit barátnőmnél, 5 csaj plusz 3 gyerek, amiből kettő az enyém. Pletyó, stb, telik az idő, Sára játszik Véda játékaival. Pénteken bevásárlás volt. Szombaton délben napsütésben a Weekenden sétáltunk és játszótereztünk, Matyi aludt a babakocsiban, míg Apa focizott. Sára délután mozgólépcsőzött és játszott az áruházi játszóházban. Vasárnap babalátogató vendégeink voltak, délután pedig Apa elvitte Sacót a befagyott Marosra. Hétfőn a szokásos déli séta után még estére jutott egy játszóházazás, egy új helyen, ami nemrég indult. Sára elnevezte "a szép játszóház"-nak. Tehát unatkozni nem nagyon lehet, de ma mégis sikerült.
Kedd van, ketten Sacóval ki sem mozdultunk a házból, mert taknyos lett és köhög. Matyit Apa kivitte egy kicsit. Nem tűnik durvának a dolog, de a mínusz 15 fokban nem tartottam túl jó ötletnek kimenni taknyosan, főleg a torka miatt. Valószínűleg a tegnapi déli séta ártott meg, ami csak egy óra volt kb, de az is mínusz 10-ben. Pedig mára táncházazás volt betervezve. Még sosem voltunk vele gyerektáncházban, gondoltam kipróbálhatnánk, hallottam már vannak vele egykorúak, habár óvodáskorúaknak hirdetik. Ez elmaradt, helyette itthon dekkoltunk, amit lehet kitaláltam, de bevallom nem volt túl nagy kedvem játszani vele, ilyen is van. De a testvérem átvett pár óra gyerekezést a vállamról, mert áthívtam, hogy ne legyek egész nap egyedül a két lurkóval. Persze este lelőni sem lehetett Sárát az alváshoz.
És mi lesz holnap, és holnapután, ebben az időben, beteg gyerekkel...