Macera

Tündérmanó anyukája leírta a blogba problémáját, veszekszik a 3 és fél éves nagyon erős személyiségű lányával, aki durván féltékeny a kistesóra és már csúnyán is kezdett beszélni.
Én meg a következőt válaszoltam neki kommentbe. Bemásoltam, mert tényleg foglalkoztatnak ilyen kérdések, csámcsogjatok ti is rajta.
Amikor ilyen kérdések marcangolnak engem két dolog jut eszembe: légy önmagad. Ugye a legtöbb nevelési tanácsadó ezt mondja? Ne játszd meg magad, ha jön, hogy odamondj, akkor ne szépelegj stb, mert a gyerek érzi a színészkedést. A másik meg, amit főleg idősebbektől hallottam: manapság túlságosan tudományosan neveljük a gyereket. Annyi mindent olvasunk, nem tudjuk mi legyen, mindent megtudunk magyarázni, kevés teret hagyunk az ösztönnek. Pedig néha lehet az a jó. Nem lehet verni a gyereket, mert azt végképp elutasítja a mai gyereknevelés, nem szólhatod meg erősebben, mert sérül a lelkecskéje, azt se lehet ezt se lehet, mindenben meg van kötve a kezed, de mindent magyarázzál el neki százszor, szépen csendben, türelmesen, egy csomó lelkizés, stb. Azt hiszem érted miről beszélek. De miért ne legyen valami csak úgy, mert az úgy van és kész, ne kelljen neki magyarázni, vagy miért ne csaphatnál rá a fenekére vagy kezére, ha ezzel elijeszted attól hogy még egyszer megtegye amit nem szabad, persze nem vered véresre... Néha én is elgondolkodom ezeken. Velünk is szigorúbbak voltak (persze nem vasfegyelem, meg gyereke is válogatja: én és a tesóm földre szállt angyalok voltunk, apámék még a gyerekaltatás fogalmát sem ismerik, leraktak oszt aludtunk), nem volt ennyi idő putyukálni, vagy ahol sok gyerek volt, stb, és nem lett mindenki depis, meg önygyilkos, vagy elvált, hanem normális emberek is lettek. Nem értek minden régi elvvel egyet, de talán tényleg túl tudományosak vagyunk és a gyerekeink majd a fejünkre szállnak semmi tisztelet nélkül. A velünk egykorúak azért tisztelik a szüleiket. Tudom, hogy sok az alkoholista, boldogtalan stb ember manapság, de hogy a mieink milyenek lesznek, csak 30 múlva derül ki, lehet pont ilyenek, csak éppen mi engedékenyebben és lelkizősebben nevelünk.