Próbaovinap - avagy Az eltűnt idő nyomában

Hol van? Hová lett, hova tűnt?
Hogy mi? Hát az idő! Múlt héten határkőhöz érkeztünk, és volt egy pillanat amikor megálltam, néztem és "ledöbbentem". Akkora gyerekem van, hogy már beírattuk az óvodába!
Igen bizony, Sára manónk hivatalosan is számbavettetett és beírattatott: az óvoda itt az utcánkban, Waldorf csoport (vegyes korsoztály), napközi. Tudom, hogy van még 8 hónap amíg kezd, de az már az idén lesz. Tudom, hogy még kettő és fél sincs, és csak azért van, mert jó időben be kell íratni, hogy legyen hely, most vannak az iratkozások...de akkor is: ÓVODÁS gyerekem van!
Csámcsogtunk egy kicsit a dolgon, jobbról balról vizsgálgattuk magát a Waldorf ötletet, meg aztán az ovi vagy napközi dolgot is, gondolkoztunk rajta, mérlegeltünk, ellátogattunk az oviba családostól többször is, beszéltünk több óvónővel is, és végre határidőre elhatároztuk. Reméljük nem bánjuk meg döntésünk, de ha igen, akkor változtatni is lehet.
Ami megnyugtató: amíg az igazgatóénit vártuk, hogy leadjunk papírjainkat, Sárát az egyik waldorfos óvónéni beinvitálta a csoportba. Hát volt is kedve menni. Levetkőztettük, úgy zoknison beült a kör közepébe, mi kint maradtunk a folyóson, hallgattuk, ahogy énekelnek. Sacót lestük: bámészkodott a gyerekek közt, de felénk egy pillantást se lejtett. Jött a tízóraizás: sorban állt a kézmosáshoz, a dadus segített neki szappannal kezet mosni, majd az asztalfőn ülve evett kiflit és almát, aztán rohant a többi gyerekkel öltözni, mert kimentek volna az udvarra. Vitte a kabátját az óvónéninek, hogy adja föl rá. Az eső eleredt, ki nem mentek a gyerekek, az igazgatónéni is megérkezett, így vége lett a próbaovinapnak, de úgy gondolom jól sikerült. A dadus szerint ezzel a gyerekkel nem lesz gond, az óvónéni is megdicsérte. Csak remélni tudom hogy őszre nem változik meg!