Játszóhétvége

A bezártság játékra kényszerít. Na meg a nagylány is. Anya, játszódjunk, menjünk játszani, ketten. És húzza a kezem. Ez megy kb 3 napja. És anya hozzál vizet, anya mosdasson le, anyával alszom, anya olvassál, stb. Mint két kicsi élősködő: az egyik már mondja, a másik csak sírja amit akar, és az vagy ölben levés vagy cici. Amióta Sárát hazahoztuk mamáéktól nagyon anyás. Biztos az egyik kiváltó ok, hogy egész nap velem van és Matyival, és látja, hogy a kicsi sokat lóg rajtam, vagyis bezavar a képbe. A hétvége igazi családiasra sikeredett, alig mozdultunk ki a betegség és a köd miatt. Jutott idő játszásra is végre, főleg mert Apa is itthon volt, s legtöbbször M.-et lefoglalta, amíg Sárával foglalkoztam. Általában beosztjuk, mindkettőnkre jut mindkettőből. Nincs az, hogy csak Apa csinálja ezt vagy azt, igaz, altatni egyiket is másikat is inkább én szoktam, de a nagy fürdetése inkább Apa reszortja, míg a kicsié az enyém.

Szombaton csak vásárolni mentünk el, újból bevállaltunk egy négyes hipermarketezést, de most kivételesen jól bírták a gyerkőcök. A játékos polcoknál sokat időztünk, de Sára egy szóra jött utánunk és nem hisztizett semmiért. Nézelődött a Mikulás, és megállapítottuk, hogy Sárában nagy a vonzalom az autók, traktorok, markolók iránt, leginkább ilyen játékokat emelt le és nézett meg. Meg is nyugtattam, hogy majd amikor Matyi autókat kap, ő is játszhat velük. Észrevettük amúgy, hogy nagyon érdeklik a technikai dolgok, például ha Apa valamit javít (számítógép, rádió), és nagyon szeret autót vezetni Apa ölében vagy egyedül a parkoló autóban.

A hétvégén kirakósoztunk, sátraztunk, teáztunk és ebédeltünk a sátorházikóban, gyurmáztunk, labdáztunk, építettünk házat a hódnak, aki nem csak lefeküdt benne, hanem még a kutyáját is megsétáltatta a ház körül, rajzoltunk, vágtunk és ragasztottunk, rengeteg könyvet olvastunk-nézegettünk, majd minden játék előkerült, rajzfilmet nézett kedvére, zenét hallgattunk, táncoltunk. Néha mégis úgy éreztem ez sem elég, még több anya kell neki...

Mai szöveg Sárától 4

- Hogy hívják a kutyust Sára?

- Kutya.

Betegség családilag

A család háromnegyedét leverte valami kór, orrfolyás, köhögés, stb. Egyet találhattok, hogy ki lehet a kivétel. Hát Immunanyu, ahogy a testvérem ma nevezett. Én, úgy néz ki egyelőre ezt is megúsztam. S. kezdte már 5 napja folyik az orra, köhögés következett, csak a szokásos. Orvoshoz sem mentünk, láza nem volt. Apa folytatta, neki már itt-ott fáj, levertség, stb. is társult, tipikus influenza. Egyik éjjel pedig M. is megtaknyosodott. Nála 3 napja tart, éjjel rosszabb, megébredek a szörtyögésére, sajnos ő is, általában cicin vissza is alszik, annyira nincs bedugulva, hogy ne tudna enni szerencsére. Nappal nincsen gond. Hangulata nem változott, azt hiszem ő viseli a legkönnyebb formáját a betegségnek, de neki nem is adunk ellene semmit, kétszer szívtam ki az orrát eddig. Adok neki még két-három napot, ha nem javul elmegyünk dokihoz. Amúgy is most kéne kapja a kéthónapos oltását, amit természetesen a taknyolás miatt nem kaphat be. Előbb gyógyulás. S. megint issza a szörpiket, köhögés ellen, immunerősítő, Cvit, csak a szokásos. Szerencsére most nem cirkuszol, jó kedvvel megissza, sőt még kéri is, hogy adjam már a következőt. A legrosszabb a bezártság, no nem mintha a két napja tartó teljes ködben ajánlatos lenne ekkora gyerekekkel kint tartózkodni. November, hideg, köd, négy fal, nyürrőgő taknyos gyerekek... lesz ez jobb is??

Anyai lelkizés

Egy hete teljesen magunkra utalva látjuk el szülői és mindenféle feladatainkat. Mindenki kérdezgeti, hogy bírjuk, milyen a helyzet. Soha nem tudom mit válaszoljak. Valójában panaszkodhatnék is, de ugyanakkor tudom ez az élet normális rendje, mi vállaltuk, és a következményekkel is megtudunk birkózni, nem kell senki sajnálata, csak azt csináljuk amit anyáink is megcsináltak, túléltek, és szeretjük-neveljük a gyerekeinket. Persze nem könnyűek a mindennapok (sem), de nem lehet mindig arra várni vagy számítani, hogy valaki segít: valaki hátha elviszi az egyik gyereket, hogy nyugton legyél a másikkal, vagy netán mindkettőt, hogy ellásd a házi teendőidet, vagy valaki jön és mindent megcsinál helyetted. Nem, ezt nekünk kell megoldani, és rengeteg türelemmel, józan ésszel, jó megtervezéssel sikerül is. Minden a hozzáálláson múlik. És minden egyszer el is múlik. Például az, ha a nagyobb féltékeny, vagy ha mindkettő beteg, vagy ha éjjeli ébredések, sírások tarkítják a pihenést. A jót és rosszat is most kell élvezni, mert soha vissza nem térnek ezek az időszakok. Ugyanakkor azt sem kell várni, hogy jaj, már múljon el, nőjenek meg, legyen vége, mert NEM lesz! Ők itt vannak, mindig itt lesznek, a gyerekeink lesznek örökké, és ha fárasztó is, de vannak szép pillanatok is. Abban áll a dolog lényege, hogy az ember felfogja és feldolgozza, hogy az élete megváltozott és sokáig erről fog még szólni.

Anya nap

Vagy legalábbis órák. Hazautunk előtt egy nappal elmentem két barátnővel SPA-ba. Apa bevállalta M-et, kapott segítségül egy kis anyatejet cumiban, ami el is fogyott a 3 óra végére. Én pedig lubickoltam, izzadtam, pletyóztam, és nagyon jól éreztem magam kihasználva a lehetőséget. Bárcsak hetente megengedhetnénk magunknak (minden féle szempontból) egy-egy ilyen délutánt.

Matyi első utazása

Otthon voltunk egy hetet, visszahoztuk a nagylányt. Apa is megengedett magának egy kis szabit, így mindkét mamát boldogítottuk pár napot. Ez volt M első hosszabb kiruccanása. 2 óra autókázás Barótig. Ismerjük gyerekünk autóundorát (Sárát ekkora korában ahogy betettük el is aludt, ezért jártuk meg vele anno 5 hónaposan Budapestet autóval), M ahogy autóban érzi magát -legyen az álló vagy mozgó jármű - ordít. Ezért készültem frissen készített babateával cumisüvegben, csalóka cumival, amit eddig nem használtunk, de most hátha bejön a hallgattatásban, és lelkileg is felkészültem egy hooooossszúúú útra. Végül aztán egyszer hallgatott el cumival, tea nem kellett neki, amúgy leginkább aludt, egész jól tűrte az utat, nem úgy mint visszafele, amikor is addig visított amíg az ölembe került, evett (az autóban szopiztatás nagy mestere lettem mostanra) és ott majdnem végigaludta az utat.

Otthon kicsit felkavarták a gyerekeket a családi babalátogatások, de hát ezzel jár a dolog, az új babócára mindenki kíváncsi. Lényegében az otthonlevés nem annyira pihentető két gyerekkel mint amire számítottam, az egyik úgyis mindig velem volt, és hát ez persze a kisebb, de azért Szentgyörgyön becsempésztünk a programba egy színházelőadást, Apával kettesben, míg a lurkók mamára voltak bízva, na meg a szomszédlányokra, akik szeretnek S-el játszani. Hú, nem is tudom mióta nem voltunk csak úgy mi ketten együtt valahol kikapcsolni... Baróton az esti gyerekaltatás utáni szórakozás a kanasztázás maradt, de ez is felüdítő és kikapcsoló egész napos gyerekezés után.

Sacókánk örült nekünk (félelmemmel ellentétben) amikor megérkeztünk, állítólag egész nap arra készült, hogy megyünk. Sajna mamáék két hetes pelenkaleszoktatási haditerve nem vált be. Minden ki lett próbálva: elmagyarázás, szép szó, fenyegetés, szégyenérzetkeltés, még érzelmi zsarolás is (bicikli megígérve, csak szokjon le), de semmi sem használt. Én feladtam egyelőre, ha a mamák akarnak hát próbálkozzanak.

Megjegyzendő eset is van a tarsolyunkba, amíg egyik mamától átutaztunk a másikig, a kb. 50 km-es úton egyik percen csak azt vesszük észre az autóban csend van, egyik sem motyog-matyog-mond-sír-szörcsög: ELALUDTAK! Mindkét gyerek aludt! Egyszerre, és csend volt! Autóban! Ilyen is legyen. És még talán azt is illene elújságolnom a kétévesünkről, hogy képes végigülni egy istentisztelet szépen csendben, igaz almát meg miegymást rágcsálva, és azt is tudja, ha kérdik, hogy mit csinált a papbácsi a templomban: énekelt és beszélt.

Vasárnap a visszafele úton a jól megpakolt teherautóhoz hasonlító járművünkben ülve (amit családi autónak tartunk, mert kombi típusú, de lassan le kell cserélni, mert ebbe sem férünk el) megkérdezte Apa: -Na Anya félsz-e a jövő héttől, hogy csak ketten maradunk a lurkókkal? (milyen jó, hogy nem csak nekem vannak ilyen gondolataim...) Válasz: - Hááát...

8 hetes babóca

A pár nappal ezelőtti bejegyzésben talán túlságosan dicsértem apróságunkat. Amit mondtam mind igaz, valóban jó gyerek Matyi, de megvannak a maga kis fogásai, amikről ugyancsak illik beszámolni.

Autózás. Nem bírja túl jól. Ha éppen nem nagyon álmos abban az időpontban, akkor sír az ülésében megvigasztalhatatlanul. Ha álmos egy kis sírdogálás után elalszik a zötykölődéstől. De ha nem, akkor ölbe véve is sír, nyekereg. Egyelőre csak városi furikázások voltak, reméljük hosszúban alszik majd.

Babakocsi. Ezt sem bírja. Ébren, türelmesen nem fekszik benne csak ha alszik. Általában a déli sétánk épp alvásidő, levegőn is van, zötykölődik is, tehát elalszik. De ha felébred például egy üzletben, akkor muszáj kivenni, addig nem nyugszik meg. Ha kibírom, hogy sokáig hallgassam a sírdogálást, akkor visszaalszik előbb-utóbb, de ma például úgy sírt az úton a kocsiban, hogy átraktam hordozóba a hasamra, ahol megnyugodott és elaludt.

És a végére egy kis dicséret: egyre többet alszik éjjel egyhuzamban. Tegnap éjjel kétszer ébredt meg, de csak egyszer evett 3-kor (6 órát aludt egy végbe!), az 5 utáni ébredéskor nem kellett a cici,visszaaludt nélküle, 8-kor kelt reggel. Remélem ennél már csak jobb lesz a helyzet ezután, habár így is lehet pihenni...ahhoz képest, hogy még csak holnap lesz 8 hetes!