Amit senkinek sem kívánok

Bent ülni egész nap a négy fal között 25 fokban (miközben kint 34 van napon) egy lázas, taknyos, köhögős 2 éves gyerekkel, akinek még a nyelvére és szájprémére is kijött valami herpesz féle izé, aki nem akarja bevenni a 3 féle szirupot, amit a doktornő felírt neki, aki ahányszor pelenkázzuk csak azt hajtogatja sírós hangon, hogy kuppot nem, aki éjjel fél óránként felsír és az összes létező alvó pozíciót és négyzetcentimétert az ágyban kipróbálta alvási szándékkal, aki nappal is elsírja magát félóránként a legkisebb dolgokért, esetleg éppen azért mert elcseppent a nyála a nagy buzgalomban, hogy valahogy levegőt is kapjon szegény, akinek már frásza van az orrszívó látványától is, de még szól ha folyik az orra, hogy papír-zsebkendővel töröljük meg, aki hiper-szuper érzékeny és anya ölében ülős napjait éli éppen, aki ha a melegtől és a szirupoktól még enne is valamit, akkor az csípi vagy bántja a nyelvén lévő sebet, tehát volt olyan nap, amikor össz-vissz egy fél banán és egy fél csomag pufulecet evett a gyerek, na meg a gyógyszereket, amiket belegyúrunk mindenképp.

Ezt csináltuk mi 4 napon keresztül. Most már kicsit javult a helyzet. Napközben még mindig bent ülünk a kánikula és erős nap miatt, de reggel és este kimozdulunk, a takony már nem folyós, de még néha eldugaszolja, ma reggelre jazzénekesnőket meghazudtoló rekedt hangon szólalt meg a szőkeségünk, és beszélt úgy egész nap, de nem köhög percenként mint eddig, csak csúnyábban, láza második napja nincs (elég volt 3 nap 38 fokosból), és már csak 2-3-szor sír fel éjjel.

Napközben még nem megyünk ki, csak délelőtt és este járjuk meg magunkat. A hangulata mérföldkövekkel jobb. A szirupot is beveszi már egész alázatosan, ha mellé tesszük azt a fenyegetőzést, hogy ha nem veszi be, akkor teszünk kuppot. Persze azt nem kell használni már két napja, mert nincs láza, de azért jól megijed és bekapja a szörpinek nevezett köhögés ellenit meg antibiotikumot.

Reméljük hétvégére kilábalunk ebből is, a betegség miatt elmaradt a héten egy találkozó Tündémanóékkal és egy babalátogatás.

Hiába, a pihenésnek ára van, ha két hetet mamáéknál lógattuk, most rádolgozunk.

Nyaralás 2011

Elmaradtunk a nyaralás beszámolóval, pótolunk.

Az idei nyaralásunkat egész otthonosan oldottuk meg családi környezetben. Egy hét egyik mamánál, egy hét a másik mamánál. Egyelőre ennél több nyaralásra nem készülünk pocak meg egyéb anyagi meggondolások miatt, de majd jövő nyáron! (pár éve ezt mondogatjuk...mondja meg valaki, hogy csinálják azok a fiatalok, akiknek a saját ház is összejön, autó is, gyereket is nevelnek, és még nyaralni is járnak) Az első nagyszülős héten igazi nagy családi találkozások voltak, keresztelő, unokatesó találkozó, unokatesókkal ismerkedés, játszás, rohangászás,

pancsolás medencében, kisbabanézés, a másikon sok eső, bent ülés, szomszédolás, dédimamázás, sétálás, fagyizás, nem alvás. A két hét történéseit részletesen nem igazán tudom leírni, pár képet gyűjtöttünk ide, egy csokorba.

A budapesti (bocs: csepeli) unokatesóval és keresztanyuékkal való találkozást megpecsételtük egy baróti játszóterezéssel medítláb.

Tornaóra mamával...

...és mama nélkül is.

Az egyik kedvenc képem a nagylányomról. (kezdtem mondogatni neki, hogy ő az én nagy lányom, hogy aztán tudjam mondogatni a másodiknak: a kicsi fiam, és Sacó ne vegye sértődésnek, hogy már nem ő az én kicsim...)

Juppi, pancsi!

Tamás unokatesó keresztelőjén ünneplőben a két szinte kétéves, Sára meg Tisdedő (kisGergő), akik annyira hasonlítanak egymásra, hogy akár le is tagadhatnának bármiféle vérrokonságot, nemhogy első unokatesóságot. Az aktuális gyerekcsősz Laca keresztapu (Sára a Laci-t nem hajlandó kimondani), mert a templomban csak az első énekszámig tudtak csöndben maradni a lurkók, és bármennyire is dicséretesnek, örvendetesnek meg pozitívnak tartotta a papbácsi, hogy sok-sok gyerek van a templomban, ilyenkor a szülő képe ég, ezért inkább kivittük őket.

Az unokatestvérei 80 százaléka nagyobb Sáránál, és 80 százaléka fiú is, de ennek ellenére jól kijön mindegyikkel, főleg azokkal akik már pátyolgatják, vezetgetik őt, megnézi a bicajukat, kipróbálja a motorjaikat, és reméljük, hogyha már ennyi kölökkel van körülvéve, kiismeri a fiúkat, és annál kevesebb csalódás éri majd e téren.

Akárhogy is van 8 unokatesója, azért most ő a hercegkisasszony köztük.

Ez a kép meseillusztrációnak is beillene, ahogy Hamupipőke cipő nélkül libben a zöld fűben...

21. századi Hamupipőke, csakis motoron, egy kis apai segítséggel. A háttérben Csipkerózsika is érkezik, ugyancsak apja által támogatva. Kár, hogy ezek az apák csak átvitt értelemben királyok.

Turisztikai információs vagy utazási irodák jelentkezését várjuk a következő kép megvásárlására, akik brandelni akarják Háromszéket, akár Erdélyt. Nem akarok különösebb elemzést írni, csak pár kulcsszó: galambdúcos székelykapu, kislány piros stilizált népviseletben, pázsit, zöld fenyő, kövek, szabad mezitlábaskodás...mi kell ennél több?! Na jó, mondjuk egy jó nagy kürtőskalács a kezében elment volna még...

Somostető

Ugyancsak nagy szervezést igényel elmenni egy másik népszerű helyre, a somostetői parkba, ahol két hintán kívül egyéb is szolgálja egy kétéves szórakozását. Mert ez is messze van, és ha már odamegy az ember, nem jön 20 perc múlva haza, tehát kajával, piával, játékkal, ruhával és pelenkával megpakolva mentünk oda egy barátnőmmel és Sacóval, hárman, a csajok. Mit meg nem tesz az ember, csak a gyereket élmény érje, még ha a játszótéren kívül minden jó pénzért is van: a nyalánkságok és a különféle vidámparki játékok, amiknek nem tudom pontosan mi a neve, de én így neveztem el a különböző árammal működő, síneken vagy egyéb pályán menő színes járműveket. Volt egy kempingasztalon pelenkázás, mert éppen múszáj volt, de a többi foglalkozás izgalmasan telt: hintázás, mászkálás, csúszda, labdázás, de leginkább céltalanul futkosás, bóklászás. Sára kedves csaj és önzetlen is tud lenni. Amíg elmentünk anyának innivalót venni (és persze közben leragadtunk a Thomas vonatnézésben meg kamionozásban - lásd képet) a barátnőm odaadta két roma kisiskolásnak a labdánkat, mert elkérték. (egy egész osztálynyi roma gyerek volt akkor a Somin, táskákkal, szerintem kihozták őket a tanítók, élvezték is, mindent kipróbáltak) De kikötötte, hogy amikor a labdatulajdonos kislány visszajön akkor vissza kell neki adni, és csak ott mellette játszhatnak, volt ott egy természetesen piskótakővel kirakott placc - mivel mással? - egy kosárlabdapalánk előtt. Amikor megérkeztünk a fiúcska rohant is Sárához a labdával odaadta neki, Sacó elvette, én közben megtudtam a sztorit, és mondtam, hogy játszhatnak még vele ha akarnak itt mellettünk. De a labda már a jány kezében volt. Na akkor mondtam, adja szépen oda még a fiúcskának, majd visszaadják. És nagyon ügyesen átnyújtotta a labdát az idegen gyereknek. Ilyenkor olyan büszke tudok rá lenni. (A történethez nem tartozik hozzá, de belőlem kikívánkozik, hogy miután játszottak a gyerekek a labdával megkérdezték elvihetik-e megmosni, mert sáros lett, ügyesen tisztán vissza is hozták. Aztán pár perc múlva jött a fiú, hogy adjunk egy lejt, mert az unokatestvére éhes, és vegyen neki valamit. Bennem összetört minden szép s jó, amit addig tapasztaltam ott, mondtuk pénzt nem adunk, de adunk egy pogácsát, elvette. :( )

Feelings...

Sára nézegeti magát az erkélyajtó üvegében, én a teraszon valakivel telefonon beszélek. Leteszem a telefont, hozzászólok. Összerezzen, felvisít, sírva fakad, megfordul, meg kell ölelni, vigasztalni. Kérdezem mi a baj. Válasz: féltem. Mondom neki: inkább megijedtél. Valóban megijedhetett, mert nem várta, hogy hozzászólok, biztos másfele kalandozott a figyelme. De honnan tudja egy kétéves mi az, hogy félni, vagy megijedni?

Mostanában nem csúszdázik. A babafoglalkozáson az éppen csak fél méter magas csúszdára felmászott, majd kérte vegyem le, kétszer is. Tegnap játszóházban voltunk, ott sem csúszdázott. Régebb szívesen lecsúszott. Múlt héten Baróton a játszótéren azt mondta mamának a csúszdázásra: nem mer. Honnan tudja egy kétéves mi az, hogy merni vagy nem merni?

Nagy élmény

A nyár egyik legnagyobb élménye Sacónak minden bizonnyal a strandolás volt. A Weekend erről szól, mint a dalban - jaj, úgy élvezem én a strandot: medencék, vizes csúszda, játszótér és fagyi egy helyen! Ebből a fagyit hagytuk ki csak, helyette volt gyümölcs evés, csoki majszolás a fűben pokrócon pucéron, csakis árnyékban. De meséljenek a képek. Köszönjük Kingáéknak, hogy hívtak (és a vizibugyikat), ők már régi motorosok strandolás szempontjából, mi ehhez eddig túl kényelmesek voltunk: messze van, autózni kell, csomag-gyerek gyalogszerrel (busszal) nehéz, a napi program sem túl megfelelő, hogy a nagy meleget elkerüljük, de még napsütésben pancsolhasson a gyerek egy órát...túl sok szervezés! Persze megéri. Miután kicsit tapogatózott és ismerkedett a környezettel, főleg a nem éppen esti fürdéshez használt melegségű vízzel, Sára visibált örömében, még futkosott is a vízben, ami óvatos természetéhez képest nagy előrelépés, azt is tűrte sírás nélkül ha a gyerekek lespriccolták, ki-be mászott a medencébe és még a jó sikamlós csúszdán is lecsúszott.

Hazafele még egy kis menve evés, aminek anya nem örül, de ha engedi akkor gyorsabban haladunk.

Játszótér körkép

Két másik játszótérre is szoktunk járni, szerencsére akad itt a környéken szép számmal játszó, azt hiszem ebből a szempontból ideális hely a Kövesdomb, legalább 9-10 játszótér van és egyik sincs túl messze. Egyik sem tökéletes, de mindegyikben van valami jó.

Ez éppen egy sokak által látogatott, de kevés játékszerrel felszerelt és

nem túl rendezett játszótér, túlzsúfoltsága, na meg a sok nagyobb gyerek miatt nem sokat járunk ide. Vannak veszélyes helyei, például beton perem, ahonnan a gyerek egy métert is eshet, lépcsők, sok a galambtoj, mert rengeteg a galamb, kicsit dzsungeles hely

tömbházak-templom-művelődési ház-üzletek négyszögében.

A következő játszótér elég szép hely, nagy homokozó van és mászkáló is (amint a mellékelt ábra mutatja - de nálunk még ritkák a mászkálók a tömbháznegyedek játszóterein), de kevés a játékszer, a hinták alatt állandóan sár van, és a szemét is sok a környéken, sok fiatal ücsörög a közeli padokon, tevékenységük járulékait nem kell bemutatnom...

A szép idők emléke...

Bizony volt ezen a nyáron napos idő is, ha a 10 napja tartó jelen időjárás ezt cáfolni is akarja.

Játszóterezés még június elején

A mezítlábaskodástól éjjel görcsölt a talpa (szerinte "szúr"), de egy kinetoterapeuta azt mondta ez normális ha nincs szokva a csoré lábbal járkálással, és sokat megy homokba, az fárasztja a lábizmokat.