csütörtök, július 14

Amit senkinek sem kívánok

Bent ülni egész nap a négy fal között 25 fokban (miközben kint 34 van napon) egy lázas, taknyos, köhögős 2 éves gyerekkel, akinek még a nyelvére és szájprémére is kijött valami herpesz féle izé, aki nem akarja bevenni a 3 féle szirupot, amit a doktornő felírt neki, aki ahányszor pelenkázzuk csak azt hajtogatja sírós hangon, hogy kuppot nem, aki éjjel fél óránként felsír és az összes létező alvó pozíciót és négyzetcentimétert az ágyban kipróbálta alvási szándékkal, aki nappal is elsírja magát félóránként a legkisebb dolgokért, esetleg éppen azért mert elcseppent a nyála a nagy buzgalomban, hogy valahogy levegőt is kapjon szegény, akinek már frásza van az orrszívó látványától is, de még szól ha folyik az orra, hogy papír-zsebkendővel töröljük meg, aki hiper-szuper érzékeny és anya ölében ülős napjait éli éppen, aki ha a melegtől és a szirupoktól még enne is valamit, akkor az csípi vagy bántja a nyelvén lévő sebet, tehát volt olyan nap, amikor össz-vissz egy fél banán és egy fél csomag pufulecet evett a gyerek, na meg a gyógyszereket, amiket belegyúrunk mindenképp.
Ezt csináltuk mi 4 napon keresztül. Most már kicsit javult a helyzet. Napközben még mindig bent ülünk a kánikula és erős nap miatt, de reggel és este kimozdulunk, a takony már nem folyós, de még néha eldugaszolja, ma reggelre jazzénekesnőket meghazudtoló rekedt hangon szólalt meg a szőkeségünk, és beszélt úgy egész nap, de nem köhög percenként mint eddig, csak csúnyábban, láza második napja nincs (elég volt 3 nap 38 fokosból), és már csak 2-3-szor sír fel éjjel.
Napközben még nem megyünk ki, csak délelőtt és este járjuk meg magunkat. A hangulata mérföldkövekkel jobb. A szirupot is beveszi már egész alázatosan, ha mellé tesszük azt a fenyegetőzést, hogy ha nem veszi be, akkor teszünk kuppot. Persze azt nem kell használni már két napja, mert nincs láza, de azért jól megijed és bekapja a szörpinek nevezett köhögés ellenit meg antibiotikumot.
Reméljük hétvégére kilábalunk ebből is, a betegség miatt elmaradt a héten egy találkozó Tündémanóékkal és egy babalátogatás.
Hiába, a pihenésnek ára van, ha két hetet mamáéknál lógattuk, most rádolgozunk.

Nincsenek megjegyzések: