szombat, július 9

Somostető

Ugyancsak nagy szervezést igényel elmenni egy másik népszerű helyre, a somostetői parkba, ahol két hintán kívül egyéb is szolgálja egy kétéves szórakozását. Mert ez is messze van, és ha már odamegy az ember, nem jön 20 perc múlva haza, tehát kajával, piával, játékkal, ruhával és pelenkával megpakolva mentünk oda egy barátnőmmel és Sacóval, hárman, a csajok. Mit meg nem tesz az ember, csak a gyereket élmény érje, még ha a játszótéren kívül minden jó pénzért is van: a nyalánkságok és a különféle vidámparki játékok, amiknek nem tudom pontosan mi a neve, de én így neveztem el a különböző árammal működő, síneken vagy egyéb pályán menő színes járműveket. Volt egy kempingasztalon pelenkázás, mert éppen múszáj volt, de a többi foglalkozás izgalmasan telt: hintázás, mászkálás, csúszda, labdázás, de leginkább céltalanul futkosás, bóklászás. Sára kedves csaj és önzetlen is tud lenni. Amíg elmentünk anyának innivalót venni (és persze közben leragadtunk a Thomas vonatnézésben meg kamionozásban - lásd képet) a barátnőm odaadta két roma kisiskolásnak a labdánkat, mert elkérték. (egy egész osztálynyi roma gyerek volt akkor a Somin, táskákkal, szerintem kihozták őket a tanítók, élvezték is, mindent kipróbáltak) De kikötötte, hogy amikor a labdatulajdonos kislány visszajön akkor vissza kell neki adni, és csak ott mellette játszhatnak, volt ott egy természetesen piskótakővel kirakott placc - mivel mással? - egy kosárlabdapalánk előtt. Amikor megérkeztünk a fiúcska rohant is Sárához a labdával odaadta neki, Sacó elvette, én közben megtudtam a sztorit, és mondtam, hogy játszhatnak még vele ha akarnak itt mellettünk. De a labda már a jány kezében volt. Na akkor mondtam, adja szépen oda még a fiúcskának, majd visszaadják. És nagyon ügyesen átnyújtotta a labdát az idegen gyereknek. Ilyenkor olyan büszke tudok rá lenni. (A történethez nem tartozik hozzá, de belőlem kikívánkozik, hogy miután játszottak a gyerekek a labdával megkérdezték elvihetik-e megmosni, mert sáros lett, ügyesen tisztán vissza is hozták. Aztán pár perc múlva jött a fiú, hogy adjunk egy lejt, mert az unokatestvére éhes, és vegyen neki valamit. Bennem összetört minden szép s jó, amit addig tapasztaltam ott, mondtuk pénzt nem adunk, de adunk egy pogácsát, elvette. :( )


















Nincsenek megjegyzések: