hétfő, július 23

Kettős életem

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem van egy real life-om nappal. Csak a szokásos: gyerek, piac, séta, főzőcske, néha egy kis ablakpucolás. Most, hogy Sára megint "le lett passzolva" mamáékhoz (becsszó szabad akaratából ment, és még inkább abból maradt egy hétvégénél többet - most már lassan 10 napja odavan, elég is lesz ennyi, holnapután érkezik) könnyebb a real life. Egy gyerekkel tényleg vannak az embernek nyugodt délutánjai, nyugodt estéi. Az evések nem nyugodtak, mert nagyon fel tudom húzni magam azon, hogy a poronty nem eszik, csak pár falatot, és nyammog, pedig én előkészítek 3 félét is ha kell. Evvan. Szóval a nappali életem legtöbb percében figyelek minimum 3 fele, de néha 4-5-6 dologra. Egyik gyerek; másik gyerek; az éppen aktuális tevékenység -legyen az asztalterítés, cipőpucolás, vagy bármi; jómagam - fél órája kell pisilni, jaj éppen fogmosás nélkül ne menjek ki a házból; az éppen aktuális általános problémák, amik néha csak úgy bevillannak, és ellopnak pár idegpályát: mindjárt itt a szülinap, hogyan is szervezzük le, mikor is kell a gyereket visszavinni orvoshoz, mit is kell még a nyaraláshoz beszerezni, mi kell majd az oviban, hogyan tudnánk eladni a lakást, hogyan fogjuk megoldani a költözést...és akkor bevallom, van olyan is amikor arra gondolok/azt tervezem, hogy este a másik életemben mit fogok csinálni, mit kéne elolvasni, erről meg arról kéne informálódni utánanézni. Mert van a "másik", az este 10-kor kezdődő virtuális életem, amikor kezdve a más anyukák által megélt dolgokon, a gyerek által áhított bicikli keresésén és magamnak áhított bookline termékeken át, az ismerősök nyaralásos képéig mindent szívok magamba. Sokszor nem tudok dönteni mit is olvassak el, nézzek meg. Gyakran megfogadom ma este csak 11-ig internet, utána egy kis komoly irodalom, de legtöbbször nem érzem magam fogékonynak, elég ébernek az utóbbihoz, amihez az odafigyelésszint kicsit magasabb kell legyen mint a facebookhoz, és persze az interneten érdekesnek vélt témák és oldalak tömkelege behörpint...úgy 12-1-ig, amikor aztán leragadt szemekkel ágyba osonok.

Nincsenek megjegyzések: