kedd, július 17

Nyaralás otthon?

Igen, ha valaki több helyen is otthon van. Esetünkben Sepsin és Baróton is otthon voltunk, de nyaraltunk! Képbeszámoló, amivel tartoztam.

Sétálni indultunk Szentgyörgyön, mindenki a méreteinek megfelelő babakocsit tolja, a kert töve nagyon pihenésre csalogatta Sárát...

A szép és egyedi játékbabakocsit nagytata küldte Hollandiából (csak, hogy ne keressétek boltban, mert már voltak erre vonatkozó kérdések).


Parkban, '48-as emlékművet megmászva



A Hu-huu kávézóban

Sugásfürdő borvizes strandjának vize nagyon hideg volt, csak láblógatásra volt jó.
















































































































Babos ruha s piros bicikli


Az elején nehezen ment, de most már hosszasan tudja hajtani a Bodamamáéktól kapott háromkerekűt.


A Hu-huu játszóház hamar kedvenc hely lett.





Ez a lengő nyugágy a még kisebbeknek van, mert Matyi már mindegyre fel akart ülni benne.




Főzőcske






Indulunk sétálni dédimamáékkal



Déditata fagyizni hívta az egész bagázst. Persze előbb a pattogatott kukoricásnál is meg kellett állni.


































Fagyiból sosem elég...




A Múzeumok Éjszakáján is részt vettünk, igaz egy délutáni időpontban.
Mézeskalácsmaci készül. Végül nem bírta kivárni, hogy megszáradjon, lenyalta a maci képéről a cukormázat.


Kifestett egy gipszbabát, majd Anya frizurát alkotott neki ragasztóból és fonalból. Nagyon ügyesen használja. az ecsetet.

Apa és az úrfi leginkább sétáltak és vártak ránk a múzeumkertben.

Azt hiszem ezt a felállást minden kisgyerek testvérpár kipróbálja. Kb. egy percet bírták a pozíciót. Bocs dédi, hogy a fejed nem látszik a képen, de annyira igyekeztem, hogy elkapjam a pillanatot.




A baróti játszótéren egy megszeppent fiúcska ül a fűben nagy kék pöttyös labdával.




















Hopsz, a labda elgurult.

























Nagyon szeret labdázni. A kisebb labdákat, amiket meg tud fogni el is tudja dobni, és aránylag a személy fele, akivel labdázik. Repdes örömében amikor labdázunk, én dobom az ölébe a labdát, ő meg próbálja visszadobni.











































Itt még békében egymás mellett ülnek, a nagyobb keksszel eteti a kicsit.
Szikoslokán kilencen 5 kullancsot szedtünk össze, szerencsére még egy sem volt belénk csimpaszkodva.


















Egy kis körömpörköltet a pufulec mellé? Apának éppen a Bodvaji erdőben jutott eszébe a körömvágás. Gergő unokatesó gyerekkedvencet majszolgat.

Történelmi pillanatokat megörőkítő képek következnek: az egész család először együtt a Szent-Anna tónál. Gyerekeink most voltak először, és mi sem jártunk arra évek óta. Nagyon jól esett! Megmártózni is!

Tóparti szieszta




Csónakáztunk is, most vittük először vízre a pureceket. Élvezték: Matyi mindegyre megakarta érinteni a vizet, Sára persze evezni akart, de nem volt tanácsos mocorogni a pirinyó ladikokban.
Unokatesóék is vízre szálltak.



Zöldben a zöldben

Ketten mégiscsak könnyebben irányítunk, Apa! Vagy nem?

Mintha tengeribeteg lenne...de csak a vizet akarja mindenáron elérni.



A tusnádfürdői Malomcsárda udvarán...


























...még trambulin is van!
















































































































































































A"cukrosbácsi"















































Kisbaconban sok unokatestvérrel lehetett duhajkodni, persze a trambulin a megunhatatlan. A legkisebbnek maradt az éppen szabadon hagyott motor.












































Egész jó hely ez a Székelyföld, úgy-e?

Nincsenek megjegyzések: