10 hónapos kiskirály

Megemlítem mielőtt elfelejtem: kettes számú manócskánk (mert babakorában Sacó is manócska volt) ma töltötte tizedik hónapját. Kis ügyes ficsúrunk van. Kilóban a 7-et ütötte még csak el, az a taktikája, hogy lassan de biztosan nő, és amit megeszik azt le is dolgozza, mert nagyon aktív, mozgékony baba, étvágya lehetne jobb, de ezen kívül igazán semmi panaszunk nem lehet rá. Jó gyerek, nyugodt, alszik éjjel, idegenekkel is jól elvan, sokat mosolyog, az alaptermészete nagyon vidám. Van két fogacskája alól, és ma ülésből is hasra feküdt illetve elfordul ülve 180 fokot ha éppen valami kell a háta mögül. Mászni még nem akar, állni annál inkább, ha két kezet megkaparint, abba belekapaszkodva kihúzza magát. Odakúszik hozzám ha hívom. A nevére felfigyel, ha szólítják odafordul. Nagyon megfigyel mindent, tanul napról napra. Érdeklik a huzalok, drótok, elektronikus kütyük, és úgy egyáltalán minden tárgy. A földhözvágósdi periódust éljük most, akinek gyereke van tudja mit jelent ez: alig várja, hogy tizedszer is fel tedd elé a játékot/kanalat/papírt, hogy újra meg újra eldobhassa, vagy kalapálhassa vele az asztalt/bútort. Imádja a vizet, a pancsolást, ha medencét lát, vagy fürdőző gyerekeket izgalmában rúg-kapál, visít. De ugyanígy van ez ha labdát, kismotort lát, vagy játszóteret. Szeret hintázni, lipinkázni. Érdeklődve közeledik a gyerekekhez, mindenkinek meg akarja fogni az arcát, simogat. Ha beszélnek hozzá válaszolgat, gügyörészik, mondikál sokat. Amilyen kicsi, olyan aranyos, éber kis lurkó, és muszáj eldicsekednem, hogy mekkora megkönnyebbülés nekem az, hogy este leteszem a kiságyába, kimegyek a szobából, semmi fényt nem hagyok égve, még az ajtót is behajtom és elalszik egyedül. Sárával mai napig ott kell lenni míg elalszik. A héten próbálkoztam már nála, megbeszéltük, mi lenne ha villanyoltás után kimennék és ő egyedül aludna el, de nem akarta. Nem erőltettem. Örülök, hogy a több mint két hetes távollétünk nem zökkentette ki Matyit az alvási szokásaiból: bárhol elaludt ügyesen este, akkor is ha más volt vele amíg elaludt (mama, apa). Itthon pedig már nem is kell vele lenni, kap egy kis tejcit, és ágyba vele. Nappal cicin alszik el, de örülök, hogy egyáltalán így is elalszik, minekutána Sárával küzdök azért, hogy hagyja, hogy elaltassam. Sokszor konkrétan kijelenti amikor altatni készülök, hogy ő nem fogja hagyni, hogy a kicsi elaludjon. Olyankor a pumpám felmegy és persze leültetem rajzfilmet nézni, miután elhessegettem azt a gondolatot, hogy kizárom a teraszra míg a kicsi elalszik (nosza nektek pszichó mókusok: nézze a szülő a gyerekkel együtt a rajzfilmet... - na persze, hát örülök, hogy elvan 10 percet magában egy másik helységben, és nem kérdez fél percenként, és nem akar mutatni semmit fél percenként, és nem akar ő is pont ott játszani és pont ott feküdni ahol én a másikat altatom!). Kinti alvásra ritkán kerül sor, amire elalszik már déli 1, olyankor már bent vagyunk, de ha véletlenül épp arra alszik el mire hazaérünk, akkor lent az árnyékban a tömbház előtt kivárom a félórát, amennyit alszik, és utána jövünk fel. Itthon többet alszik, mint babakocsiban.

Hamarosan vissza kell mennünk újabb kivizsgálásra a gyerekklinikára, reméljük, hogy minden rendben lesz, Matyók hűségesen issza a löttyöket amiket nem mindig szívesen vesz be, kivéve a vasat, amit narancslével kap. Ha csak egy kicsit is nagyobb ütemben gyarapodna súlyban - mert a hossza teljesen rendben van - olyan hálás meg boldog lennék.