kedd, augusztus 23

Telnek a napok

Sacó még otthon, annyi különbséggel, hogy mamát és várost váltott, most már Ágota mama, Tati keresztanyus és dédimamáék gondoskodnak róla és járnak a kedvében.
Itt kétségek és rágódások a két hét gyerek nélkül szitu miatt, de valóban kicsit nyugisabb, elméleti, tárgyi és szellemi készülődés is van az új jövevényre, akire azt mondta a doki szeptember 10.-ig még maradjon bent. Mire én: jó, megbeszélem vele. További szakmai hozzászólás doki részéről: most semmiképp se jöjjön, még nincs kész a tüdeje, amúgy már fejjel lefele alakult ki a manó, forgolódnia nem kell, most már nem is nagyon lenne erre hely. Aztán olvastam, hogy ha a 36. héten a tüdeje kész is van, az immunrendszerén van mit csiszolni. No csak csiszolgasson amíg jólesik, ha nekem már nem is esnek olyan jól rug-kapálózásai. Na jó, igazi fájdalmat még nem okozott, de azért bemutatta már, hogy közte és tesója közt van némi különbség, nem mintha érdemes lenne párhuzamot vonni, mert minden gyerek más, de sokkal többet focizik a pocakban, mint tette Sacómacó. Aztán nekem már az se esik jól, hogy le kell hajolni, meg kell fordulni fekve az ágyban, nem tudok cipőt felhúzni, csak úgy utána kapni valaminek, fura lett a menésem, néha csak miatta érzem, hogy pisilni kell, és minden fordulónál előbb meg kell keresni azt a szöget, ahol a pocak befér, csak utána következek én. Néha elszámolok és beleütközünk ebbe-abba, de nem vészes. Az is meggondolandó, hogy az ember csak pár hétre vesz magának külön bugyikészletet, mert minden meglévő itt-ott vágja, piros csíkot hagy a pocakján, ezért az általában viseltnél 2-3 számmal nagyobbat vesz, amiről reméli (első esetben legalábbis így történt), hogy terhesség után pár héttel már leesnek róla. De hát meg kellett venni, majd félretenni. Sacó után is maradt pár "terhesbugyim", nem raktam őket messze, de mivel csak egy pár darabot szereztem be, sokat hordtam-mostam őket, elnyűvődtek eléggé.
A legkényelmesebb pozíció ha valamit csinálni kell a földön négykézlábazás, vagy állás. Ülni csak jó nagy dőlésszöggel jó, hogy legyen ahová kitenni a döbrögihasat. Sajnos bizonyos székeket, üléseket nem erre terveztek, ezért gyakran érzem azt, amit csak nagyon nagy hasú férfiak szoktak szerintem, hogy a hasam nyomja a combom, vagy fordítva.
A napok telnek, de még nem erre számolok visszafele, hanem arra, hogy mikor jön haza a nagyleányom.

Nincsenek megjegyzések: