hétfő, augusztus 8

3 napig állt a bál

Sacómanó születésnapját idén mondhatni 3 napig ünnepeltük. Pont negyedikén csak anyáékkal kellett (volna) ünnepelni, de mintha érezte volna, hogy átlép egy küszöböt, most már nagylány, akár többet is megengedhet magának: egész nap nyüri volt, főleg akaratosság, a szavunkra nem hallgatás, és a tiszteletére tartott pizzázás lényegi termékéből - a pizzából - egy falatot evett. Ráadásul, mondom, egész nap hisztiske volt, nyüzsgött, nem bírt ülni a fenekén egy percet, nem akart enni, nem akart öltözni, lényegében semmit sem akart amit máskor rutinszerűen végzünk. Nem így gondoltam el a csütörtöki születésnapot, de ha neki ilyen kedve volt...
Pénteken folytatódott a rosszkedv nap, kicsit enyhébb verzióban. Baróti mamáék jöttek hozzánk, de megint szófogadatlan volt és alig lehetett vele bírni egész nap, persze nem is aludt délután, mama is feladta az altatást másfél óra után, őt is jól meggyúrta-tépázta a friss kétéves, miközben mama a párnába hahotázva próbálta tettetni, hogy alszik már. Délután kötelező fényképezkedés és katicabogár torta evés volt családi körben, természetesen a gyertyák is elfújattak (nagyjából Anya által), nem sikerült a kiscsaládi fotó, mert nem hogy mosolyra, de még egyhelyben maradásra sem tudtuk rábírni a manót. Majd ajándékvásárlás körúton voltunk.
Szombaton tetőzött az ünnepi hangulat, délutánra úgymond babazsúrt szerveztünk kint a szabadban, mégis kötötten: asztalokkal, székekkel, kerítéssel (gyerekpartinál szempont!). De volt hely szaladgálni, játszani. Valójában 4 gyerek volt és 10 felnőtt, keresztszülők, gyerekszülők, de a környéken még akadt sok baba akinek Sára megmutatta az ajándékait, amiket eléggé megszeppenve vett át mindenkitől, nagyon meglepődve. Pedig készültünk az eseményre a Boribon születésnapja könyvvel, és Bogyónak is van születésnapja a szivárványos részben. Felfújtunk pár lufit, ismét volt torta két gyertyával - ezúttal Sárának sikerült egyedül elfújni őket - sok fényképezkedés, home made szendvics - régi időket idézve, majd gyümölcssaláta, ropi, süti és még több ajándék. Anya idén csak egy tál diós kiflit mert bevállalni, aminek majdnem odaégett az alja, így a tortadolognak nem mentem neki, tavaly elintéztem egy szilvás lepénnyel kerek formában, idén nem mertem ennyire amatőr tortával előállni, mert nagyobb gyerekek-nagyobb elvárások, de még kommentálni nem tudnak. Hátha jövőre fejlődök ez ügyben is, és lesz majd híres mesefigura, pillangó, vagy tudom is én milyen torta, amire egy három éves vágyik. Nem vagyok büszke rá, de valószínű az én lányom nem tud majd elhencegni az oviban azzal, hogy "Az én anyukám Micimackó tortát tud sütni nekem"...maximum ha rendelem laborból, és elhitetem, hogy én készítettem, de minek átverni a gyereket...
A buli a felnőtteknek is izgi volt: 3 terhes kismama/négy már anyuka ha összekerül... A férfiak a ping-pong asztal körül is ugráltak egy kicsit, autókáztak, ésa dinom-dánomnak a jó kövér Maros parti szúnyogok vetettek véget úgy 9 óra tájban.
Hogy Sacó megértett-e valamit az egészből? Hát a megjegyzéseiből ítélve többet tudott a szülinapról, mint három nappal azelőtt, amikor rámutatott a naptárra (többször is előfordult) és azt mondta: születésnapom...ott. Gondolom ez onnan jött, hogy egy hónapja elmagyaráztam a dolgot a hetekről, napokról, hónapokról, természetesen naptárban mutogatással, mennyit kell még aludni a szülinapig, és bejelöltem a becses dátumot. Szóval este otthon a vacsoránál amikor az aznapi eseményekről beszélgettünk, nagyon komolyan a szemembe nézett, és jól átgondoltan ezt mondta: Mindenki hozott Sárának ajándékot. Na hát ezt a részét a szülinaposdinak legalább megértette. Aztán elalvás előtt , a napi "hol voltunk" mese elmondásakor - amikor is elmondjuk mi történt velünk aznap, meg tegnap, tegnapelőtt...attól függ melyik volt érdekesebb nap - megjegyezte, csak úgy magától: Sára nagylány, 2 éves, kapott ajándékot.
Elmondanám, felhívva azok figyelmét, akik még előtte állnak egy ilyen eseménynek: az ideges készületek alatt többször is elhangzott az "én ilyet többet nem szervezek!" mondat, vagy "ezután legfeljebb egyszerre a két gyereknek, de egy évben kétszer ezt a tortúrát...", de a gondolat nagyjából ezzel fejeződött be: "dehogynem...s még milyeneket". Azzal próbáltuk visszafogni magunkat, hogy "csak kétéves, nem tizenkettő", és ezt ismételgettük többször is - így elmaradtak a happy birthday-es szalvetták, a konfetti, a kis csúcsos kalapok, micimackós egyszer használatosok, a 3 emeletes torta, Hannah Montana sem volt és egy Disney figura sem, nem hívtunk bohócot és animátorokat sem. Egyetlen kivételt képezett a marcipánelefánt a tehéntúrós-pirított mandulás torta tetején, Sacó be is falta megevés céljából, amikor mondtam, hogy cukorka, de aztán épen maradt az állat, mert túl kemény volt. Ezt azért raktuk rá, mert amikor egy bevásárlóközpont cukrászdája előtt eljárunk, mindig megnézi az összes marcipán figurát, és gondoltam örül majd neki, de a hatás messze alulmaradt az általam elvárttól.
A múlt héten elég idegesen telt, valószínűleg érezte Macó, ezért volt ő is nyürmögős, szófogadatlan. Igazából akkor nyugodtam le, amikor terített asztallal, kint a zöldben, mindennel elkészülve egy fotelben hideg teát szürcsölve vártuk a szülinapi zsúr vendégeit.
Egy kis képvilág


Észreveszitek a képen a rejtett Hitchcock jelenetet? Ehhez azért igazi rendező, meg operatőr kell: nagy kés, és félelmetes árnyék!
A katicabogár "sütitorta" - ahogy Sára nevezi - mamáék remekműve és finom ajándéka.

Vendégváró, de már falatozó, izzadt kétéves:

Csajok ha vigyorognak...
Judit keresztmama és kicsi Véda













Ajándékokból nem volt hiány. Felsorolni mind nehéz, de volt virágcsokor, ruhanemű és főleg: játék minden féle formában! Azt megjegyezném, hogy a barátaink szerencsére ismernek minket: Sacó kapott virágos szandált, amit mi is nézegettünk a boltban, de végül nem vettünk meg; takarító felszerelést, mert hát seperni szeret, most már fel is törülhet, seperhet is, nagy segítség lesz, sőt: még repül is a seprűn, mint a boszorkányok a mesében; macicsaládot öltöztető fa kirakós formában, amit rég készülünk neki venni kedvenc játékboltunkban, csak még korainak gondoltuk, de amint a napokban kiderült - nem az; finom kézmozgást fejlesztő állatvezetgető játéktáblát, egyszerű, kicsiknek való építőelemeket, ahol a macska felmászhat a kerítésre, és a kutya bemehet a rácsokból épített házba; színes krétát, aminek most már eljött az ideje, ezt is
szerettünk volna neki hamarosan; pizsomát is kapott, mert mamáék praktikusan
gondolkodnak és megkérdik mire van szüksége; gyönyörű virágcsokrokat. Stb, stb, stb.

































Apa ajándéka: egy kis autókázás. Jujujj, de még hogy élvezte a kiscsaj!

1 megjegyzés:

Márta írta...

Az én "kisfiam" irtózott minden felhajtástól- akár otthon, akár oviban volt. Meg kellett tanulnunk, hogy ne legyen cécó.
Lényegében ez az egész a gyerekeket hidegen hagyja, a Mama pedig teljesen kifárad a nagy készülődés közepette...
Torta- borzongató a látvány midőn Micimackót, vagy Barbi babát szétnyiszálják. Kis torta, kis csalás, nagy nyugalom.
A lányod nagyon édes a képeken!