Sára baróti mamáéknál van, itthon fut a ház: meszelés, lakásátrendezés, bútorcsináltatás, takarítás, mondjam még? Persze legkönnyebb ezt nélküle elvégezni, ezért hoztuk meg az engem többször is megríkató döntést, hogy mamáékra bízzuk, amíg végzünk a munkálatokkal, mert könnyebb úgy olajfestékkel fűtéscsöveket maszatolni, ha nem kell újra meg újra festeni a kétéves kéz által okozott ujjlenyomatokat, plusz elég ha mi szívjuk a festékszagot és főleg a festékoldószer szagát. Még nem sírtam egy gyerekelhagyásnál se úgy mint most (már volt otthon egy hetet amikor nem volt még bébiszitterünk, de már dolgoztam, és amikor síelni mentünk 10 napra külföldre), más azt mondja: persze, mert most terhes is vagy, hormonok, stb. Most már persze nem pityergek, csak próbálok a feladatokra koncentrálni és a pihenésre is, használjam ki ha már nem kell 35 hetes terhesen a 13 kilósomat emelgetnem, rendezgetnem egész nap.
A gyerek bizony hiányzik, de racionális gondolkodásunk mindig felül kerekedik: így jobb mindenkinek. Nos mama ma azért hívott fel, hogy elmesélje azt, amire nem volt példa tél óta. Sára egyedül aludt el délután! Semmi altatás, senki nem volt mellette. Sőt, ezt még azzal is tetézte, hogy ebéd után egyedül bement a szobába, felült az ágyra ahol aludni szokott, és addig mondikált, duruzsolt a játékai közt, míg elaludt. Mondanom sem kell, szám a fülemig ért az örömtől, de már annak is örültem, hogy a nélkülünk töltött két napban is aludt délután, igaz altatással. De a téli "mamáéknál 10 napig délutáni alvás zéró" helyzetnél ez is jobb.
Amúgy - tudom, hogy elfogultság nélkül unokáról nem lehet beszélni - de a visszajelzések alapján (minden nap minimum kétszer telefonon beszélünk) Sacó nagyon jó kislány, jól eszik, játszik, alszik, nem emleget minket, de telefonon ha hívjuk akar velünk beszélni (yess! nem felejtett el! - tuudoom, tuudoom, egy kétéves már nem felejti el a szüleit csak úgy), ha kérdezik tőle hol vannak anyáék, akkor elmondja, hogy vásájhelyen, és anya ment a doktornénihez. Ami igaz, mert a héten ultrahangon voltam meg terhestornán, így kicsit több idő jut a pocaklakónkkal is foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése