Azt hiszem már nem sokaknak titok az információ, miszerint - múlt heti nőgyógyász általi harmadrendbeli megerősítés után - legújabb pocaklakónk hímnemű és a nevét is megtaláltuk már hónapokkal ezelőtt: Matyi. A szerzők a változtatás jogát fenntartják, de kevés esélyt látnak rá. Főleg, hogy már kétévesünk kis eszébe is beszivárgott az infó: reggeli ébredezés közben felhúzza a hasamon a pólót, megsimogatja a pocakot mondván: Szejusz Matyi! Saját kezdeményezésből teszi.
Nos a mai nap második felét a jövevénynek szenteltem. Először is kapott pihenést, csak feküdtem és tévéztem meg olvastam. Aztán kapott krémes simogatást, és még beszéltem is hozzá, amit ritkán teszek. Kicsit bánt is, hogy Sárával többet dumáltunk, mindkét szülője, de a helyzet ezt hozza magával. Persze gondolatban sokat foglalkozom vele, meg a kétgyerekes léttel. Aztán klasszikus babazenét hallgattunk (múlt héten egy kicsit még a klasszikus-gitár fesztivál programjába is belehallgathatott). És még terhesség-szülés-babagondozás témájú írásokat is olvastam, amire mostanság ugyancsak nem sok időm jut, de jól esett felfrissíteni információkat. Terhesiskolába is hetente egyszer eljárok, a tornáért is, de az elméleti felkészítőért, és leginkább azért, mert úgy érzem ilyenkor tényleg csak az egyik gyerekemé vagyok, miatta van, rá gondolok, vele törődök, ráhangolódok. No meg kicsit büszke is az ember a sok első gyerekes kismama között, hogy hozzájuk képest már valamivel több vagyok, legalábbis több dolgot éltem már át, persze nem egyedül vagyok ezzel ott, van aki a harmadik terhességével jár. Ne nézzetek nagyképűnek, már volt, hogy kérdezgettek dolgokat és mondtam, hogy én nem akarok észt osztani (szó szerint ezt mondtam) amire egy nagyon lelkes kismama azt mondta, hogy nem észosztás, csak meséljem el mint tapasztalatot. Tényleg meghallgatnak és figyelnek arra amit mondasz. Önérzésnek plusz pont.
Mátyás legelső ruhái kimosva és kivasalva, összefogva hevernek a pelenkázó/komódban, még a majdan tej és nyálszagú gézdarabok is egyformára vannak türögetve, Sacó ruhái átköltöztek az új narancssárga polcos-fiókos-vállfás szekrénybe, mint egy igazi csajnak, még a cipőknek is van benne hely. Másodszülöttünk négyszer annyi ruhával indul neki az új világnak mint nővére tette. Magyarázat: megszaporodott a gyerekpopuláció körülöttünk az utóbbi egy évben, már többször említettem - főleg fiúk vannak. Sára gyerekektől nem örökölt, de neki is volt elég éppen a turkálómániás mamáktól/rokonságtól, babalátogatóktól, kevés ruhát kellett neki venni az első fél évben, inkább ritkaságokat: sapka, kalap, kesztyű. Matykónak szülői beszerzés nélkül is van már 10 sapkája 0-3 hónapos korig, amit nem tudom mikor fog elviselni. Nem akarok semmit sürgetni, de összeraktam a kórházi babacsomagot, amivel Sárával nem voltunk túl felkészültek. Ma még Apának is megmutattam hol van - ha futni kell. Az enyémet még nem raktam össze, kicsit babonából (nehogy nekiinduljon szegény kölök a születésnek látván majd minden készen áll), és mert Sáráét amikor összeraktam másnap jött is... Még apróságok hátravannak: a házban mindössze egy darab újszülött pelus van, ágy sincs még vetve neki, de megbeszéltem vele, hogy minimum két hetet marad még bent, fiú létére még többet is megengedhet magának.
Várom, hogy Sacómacó hazakerüljön, kiváncsi vagyok a tesós meséből mennyit tud még, és mit szól a szinte új gyerekszobához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése