Tévedtem, de azért válogasd meg szavaidat

Hát nem. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. A gyerek nem azt skandálta, hogy apád hülye, hanem, hogy apád füle. Csak még az F hangot akkor nem tudta kimondani, ma már kimondja. Az L-et még mindig nem. Bocs, hogy bárkit is megvádoltam ronda beszéd használatával a gyerek előtt, de az sem volt alaptalan, mert néha tényleg elhangzanak előtte csúnya kifejezések.
A kép akkor lett tiszta, amikor Manyi nénink elmondta, hogy nehezebb helyzetekben rá-rá mondja Sárára, hogy apád füle!, csak úgy amolyan kedveskedésből. Persze a gyerek rögtön ismételte a szavait, és nekem: AHA, hát innen veszi! De tényleg még a hangsúly is olyan apád fülés, amikor a gyerek mondja. Na hát jobb mintha egyebet mondana, legyen az bármi ami apádé, kicsit meg is nyugodtam, főleg amióta füe hangzik el, és amúgy is egyre ritkábban mondja.
Lesznek még ilyen félreértések. Vannak szavak amiket egyszerűen nem értek meg, ha többször el is mondja, gondolkodnom kell: most mit akar?... És akkor találgatok. Jobb esetben el is találom, vagy megunja a játékot és egyébről kezd beszélni, vagy esetleg körbemagyarázza, mond még egy-két dolgot melléje, ami kapcsolatban áll az eredetivel, és akkor rájövök mi van. Ez most magasröptűen hangzik, de tényleg így van: esetenként a gyerek "tanít" engem.