Karácsony!

Tavaly úgy telt el az ünnep, hogy igazából Vásárhelyen semmit sem éreztünk belőle. Csak az alatt a pár nap alatt, amíg otthon voltunk. Idén próbáltam "adventizálódni". Én szeretem a karácsonyt és az ezzel járó cécót. Otthonról is úgy indultam, hogy minden évben fadíszítés van, ajándékozás, ünnepi vacsora, ebéd, reggeli, templomba menés, mindig mama sütötte a kalácsot (mára dédimamává avanzsált), amíg gyerekek voltunk hozzánk jöttek mamáék, utána már mi jártunk le az ünnep másodnapján nagycsaládi ebédre. És ez így volt jó.
Aztán most, hogy leválóban vagyunk a nagy családunktól, mert alakítjuk a mienket, kicsit másképp alakulnak a dolgok. Meg kell osztani az ünnepet, itt is-ott is lenni, két "mamáék" vannak már ugyebár, és még dédimamák, stb. Tavaly itthon nem volt ünnepi időnk se, ünnepi kedvünk se, na meg a gyerek ugyse értett semmit. Úgy gondolom karácsonyibb ott az ünnep ahol gyermek is van a családban, izgalmasabb, érdekesebb, varázslatosabb. Tavaly elég volt ami otthon várt minket. Idén már kicsit többre voltunk képesek. Ahogy Sára nő, próbálom bevezetni az ünnepi hangulatot a családunkba, a lakásunkba, az életünkbe, Eltökélt terv, remélem majd jól kivitelezem. Advent alatt díszítettem fel a házat: ablaklehuzi, gyertyás terítő, karácsonyi lakásdíszek, lámpás, ajtódísz, stb. Pár új angyalkát is beszereztem.
Karitatív jellegű tevékenységem is volt a múlt héten, igaz minimális: egy cipősdoboznyi ajándékot vittünk el a Petry üzletbe, ahol árva illetve nagycsládban nevelkedő gyerekeknek gyűjtöttek. Kiválasztottam egy ép cipősdoboz, szépen bevontam karácsonyi csomagolópapírral, tettünk bele csokit, szalvétát, játékokat, képeslapot üzenettel, jól lezártuk a dobozt, megcímeztük fiúnak vagy lánynak, és beadtuk az üzletbe.
Társas ünneplésben is volt részünk már az advent alatt. Sacóval két helyen is mikulásünnepeltünk: a babafoglalkozáson, a Caritasnal volt egy éneklős, játszós, kalácsmajszolós délelőtt; az alapítványnál, ahová úszni járunk, volt egy foglalkozásos, maszatolós Mikulásjárás. Sajnos a gyurmasütiket és a festékes kézlenyomatot ottfelejtettük. De egy varázspálcával, két fagömbbel, naranccsal és teasüteménnyel tértünk haza.


A barátnőkkel is volt egy kis ünnepi hangulatú összeröffenés fahéjillattal, forralt borral, ajándékokkal, gyertyagyújtással.
A héten még angyalkodásra is futotta, Kati keresztmama vigyázott a beteg kiscsajra, amíg Anya tett két kört az üzletekben. Nem állítottuk túl magasra az ajándékozási lécet, mert a legnagyobb és legdárgább karácsonyi ajándékot magunknak vásároltuk: idén a kiscsalád régi-új autót kap az angyaltól! Régi, mert használt, de nekünk új. Sajnos a kis Ka, már nem bírja a családi cipekedést. Sokáig kitartott mellettünk, jóban-rosszban: sok hazajárásban segített, még Budapestet is megjárta, elvitt a templomba esküvönkkor, hazahozta az újszülött Sárát a kórházból, miután elvitte Anyát oda kipottyantani (biztos megbocsátotta azt a kevés magzatvízet amivel megleptem az ülést :) - ezek után már gondolom senki sem akarja megvenni az autót), 5 év szolgálat után egy kicsit háttérbe fog szorulni, sorsáról még nem döntöttünk. Az biztos, hogy végigkövette friss kapcsolatunk családdá alakulását, nehéz lesz megválni tőle. S hogy valami maradjon a régiből is: az új járgány is fehér :). Végre tudunk úgy utazni, hogy nincsen még a nyakunkban is csomag. Elképzelhető, hogy járhatunk autóval úgy, hogy csak a csomagtartóba pakolunk??
Boldog karácsonyt mindenkinek!