Téli örömök

A Mikulás járásból nem csináltunk túl nagy ügyet, a legtöbb meglepetést már otthon megkapta Sacó (és mi is), amikor 4-re esküvőre (!) mentünk haza. Pont Mikulás hétvége volt, itthon már csak odaadtuk neki amiket mi szántunk az alkalomra: 3 játék (www.ctf-co.eu -n található a katalógus, egy bemutatójukon voltam, ott lehetett vásárolni) + 1 könyv. A héten még megérkezett két keresztmama is ajándékkal, csupa apróság: hajcsatt, babakrém, karamella, fogkefe. Minden visszafogottság azért volt, mert úgy gondoljuk túl sokat még úgysem ért az egészből. De azért a Télapót már felismeri bárhol, az üveggömbön tanulta meg hogy néz ki. Az üveggömb énekel, havazik benne ha felrázzuk, Télapó és egy manó pedig fát díszit. Azóta megmutatja a Télapót a reklámszatyron, a könyvben, az utcán. Péntek esti programnak pedig kitaláltuk, hogy megnézzük a feldíszített főteret, a város által állított fenyőt, persze a levegőn sétálás a lényeg. Másfél órát barangoltunk a hidegben. Meg kell mondjam pozitívan lepett meg a díszítés ügye, nem volt olyan giccses és rengeteg színben pompázó (értsd: piros-sárga-kék-ezüst-arany-fehér) a főtér, és a fa is ízlésesebben volt feldíszítve mint előző években. Az egésznek összeillőbb, összehangoltabb volt a koncepciója. A főtéri parkocskában, a téren ahol nyáron a rózsák illatoznak két Mikulás felváltva egy lovas szánon megkocsikáztatta az arra vágyókat, persze főleg a gyerekeket. Apa nem bírt ellenállni, és Sárával tettek egy kört. Sajnos fényképezőgép nem volt nálunk, a telefon pedig nem igazán arra való, hogy éjszakai karácsonyi kivilágításban mozgó alakokat szépen megörökítsen. Az élmény volt a lényeg, főleg nekünk látni, hogy Sacót nem lehetett a ló mellől elmozdítani. Sokáig bámulták Apával, még meg is simogatta, mutogatta, nagy izgalomba hozta őt a paci. Ha pár méterre eltávolodtunk, akkor már tekerte a nyakát, kereste és mutogatott a szegény párára, akinek a hidegben csapzott volt már a szőre, de legalább egy pokróc volt rajta, és türelmesen rótta a köröket. Az óriási, apróégős girlandokkal körberakott hóember alakokat is megvizsgáltuk mind, megfogtuk a murokorrokat, szerintem ezek a díszek is szebbek és egységesebbek voltak mint előző évben. Aztán egy darabot gyalogoltunk hármasban. S miután Sára egy kiválasztott 5 négyzetméterről nem akart elmozdulni (természetesen e terület lépcsőt is tartalmazott), úgy döntöttünk ő Apa nyakában ülve folytatja a sétát.
Szombaton és vasárnap a kimenőnk autópiacon koválygással, használtautónézéssel volt egybekötve. Bárhogyan is összefonódott életünk utolsó 5 éve a kis KA-val, szegény kezdett fáradozni, ideje lenne lecserélni. Nem beszélve a családi léttel járó csomagok tömkelegéről, amiket lassan már ölben fogva kell szállítani helyszűke miatt. Sára ki brrrumm-brrummmolhatta magát, és még kutyákat is láttunk (apropó: fejlődés kutyaugatásügyben - már nem torokhangon, hanem csücsörítve mondja, hogy vau-vau!).
Friss levegőből mínuszfokban ennyi elég is volt egy-egy napra. Az igazi összhanghoz csak a hó hiányzott, ami ma meg is érkezett.