Elmúlóban a vész

Úgy tűnik igazam van, valóban megfázás, legalábbis doktornéni nem látott semmit a torkában, még csak nem is piros, és a tüdeje is tiszta. Megmenekültünk az antibiótikumoktól, marad a szokásos: Nurofen, Robitussin, Aerius. Ma már nem ébredt lázasan, és napközben is jobban volt, igaz hamar elálmosodott, és a lefekvés előtti fél óra alatt legalább 10-szer elsírta/nyekeregte magát valamiért. Az orrváladék sűrűsödik, tapasztalt kismamák azt mondják, ez a betegség végét jelzi. Remélem, hogy karácsonyra helyrejön, ne kelljen így utazni vele, mert már attól is előre rettegek, hogy bírja ki a hazautat. (Mert vásárhelyi bevándorlók lévén mi még hazajárunk ünnepekkor a tágabb családunkhoz.)
Tegnap azért megcsinálta a maga kis cselét. Bármelyik nap bármennyit aludhat napközben, de neki pont a tegnapi napot kellett kiválasztani arra, hogy 3 órát szunyáljon délután. Persze 5 óra helyett 7-kor jelent meg Apával az orvosnál. Én már jeleztem telefonon az aszisztensnek, hogy mi a helyzet. Az alvásrend a szokásos volt, csak őkelme kihúzta a felkelési időt. 3-kor fektettem, fél 4-kor elaludt. 5-kor semmi, fél 6-kor semmi, 6-kor csak valami mocorgás, de visszaaludt. Egyszerűen nem volt szívem felkölteni, tudván, hogy beteg és olyan nehezen alszik el. Aztán 6.40-kor valahogy felébredt és rohantak Apával (pizsomanadrágban :) - Sára, nem Apa) a doktornénihez, ahol nagyon meglepődtek, és Apa saját elmondása szerint, nagyon magasztalták apai kvalitásait. Hol van Anya? (máskor mindig ketten visszük orvoshoz), milyen ügyesen öltözteti, tartja fejét toroknézéshez, stb., stb. Ezek után már nem is bántam azt az esti munkamegbeszélést ami elszólított a beteg gyerek mellől, így Apa is ura lehetett a helyzetnek, érezhette magát a helyzet magaslatán, kiélhette apai mibenlétét, stb. - hogy közhelyekkel fogalmazzak.