csütörtök, június 21

Közös otthonunk a zene

A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén voltam szerda este. Egy szóban: lenyűgöző! Az volt. Nem jártam még ilyen színvonalú komolyzenei koncerten, nem is nagyon érdeklődtem a klasszikus zene iránt, de ez most lehet, hogy megfertőzött. Többször is borsózni kezdett a hátam az előadott művek hallatán, egy biztos: élőben hallgatni több tíz ember több tíz hangszerének hangját nem olyan mint tévében vagy cédéről hallgatni ugyanazt, még ha csak egy színház színpadán is játszanak, hát ha még meglenne az erősebb akusztikus hatás is! Nem beszélve arról, hogy ez A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével, tehát az előadás minősége, harmónia, stb. sem elhanyagolható szempont. Terítéken volt Enescu, Kodály, Bartók, Bach. Az első lepett meg a legjobban. Rengeteg energia volt benne, elképzeltem egy filmet aminek lehetne a betétdala a Román rapszódia, de simán aláfesthetné zeneileg bármelyik James Bond filmet.
Mindenkinek csak ajánlani tudom őket, aki még eltudja kapni 21.-én és 22.-én a kolozsvári illetve nagyváradi fellépésüket, amivel különleges erdélyi turnéjukat zárják. A szentgyörgyi közönség kétszer kért repetát.
Igazi élmény volt!

Nincsenek megjegyzések: