szerda, június 20

Nyári start

A nyarat azzal kezdtük, hogy Sára lányunkat elküldtük a mamákhoz vakációzni (ennek lassan már négy hete), mi meg egy gyerekkel "vakációztunk" otthon, egészen ezelőtt egy hétig, amikor is követve a szív hangját anya és Matyesz társult a kiscsajhoz Ágomamánál. Azért írtam szívhang követést, mert bármily csintalanka volt is, hisztiske meg akaratos, - meg minden ami negatív tud lenni egy majd háromévesben - az utóbbi hetekben, ami miatt ránk fért egy kis egygyerekes lét, azért még hiányzott a tündérünk, aki hihetetlen, de a mamáknál és dédinél kifogástalanul viselkedik mindig. Tehát mi szülők vagyunk a zavarótényezők, mert valahogy velünk lehet hisztizni meg nyürrögni. Apa egy hete egyedül otthon, remélem kihasználja, a focibajnokság ad neki alkalmat a kihasználásra... De hamarosan csatlakozik a kiscsaládhoz, és átmegyünk másik mamáékhoz, ahol nagy családi összeröffenések kerülnek szervezésre, mint egy évvel ezelőtt is: nagy rokonság sok aprónéppel ha összegyűl...
Nagyon jó volt egy kicsit (két és fél hét nem is kicsi, de ennyi kellett) csak a ficsúrral lenni, csak rá figyelni, ki is használtuk: sétáltunk is, játszottunk is otthon ketten sokat, babafoglalkozáson is voltunk, de kicsit kirándultunk is Kecsetre, mint annak idején Sacóval, barátnőztem is gyerekmentesen... Tehát nagyjából kipihenve vágtam bele újból majdnem abba, amit otthon is csináltam a két gyerekkel: naponta séta, játszótér, etetés, itatás, pelenkázás (már csak az egyiket! - erről később), altatás...de persze azért sokkal könnyebb mert van segítség: mama (még ha délelőtt melózik is), meg dédiék. Mindig van ahol és amit enni, nem kell bevásárolni, háztartást vinni, ezek a dolgok nagyjából megoldódnak maguktól vagy elmaradnak, mert a gyerekek a lényeg, velük lenni, és nekik programot szervezni. Jól esik ez a nem stresszes időszak, és mintha ők is éreznék: jó gyerekek, fele annyit sem kiabálok például Sárával mint otthon, hallgat rám, sőt magától kezdeményez vécézést, kézmosást, öltözést, cipőhúzást (könnyen fel meg levehető szandit kapott mamáéktól, ezúton is köszönet nekik, annyira praktikus, mert tépőzáras és egyedül is fel meg le tudja húzni), és jó, hogy ha bármit szeretnék, mondjuk egy nyugodt fél órát a kádban, vagy valami programot csak magamnak, akkor nem kell sehogyan sem leszervezni, logisztikázni, hanem magától értetődően mama marad az unokákkal, vagy ha épp nincs ebéd akkor dédimama vár minket háromfogásossal. Délelöttönként én vagyok velük, de estefele élek is a lehetőséggel, kihasználván, hogy bébiszitterem van színházban voltam, koncerten, parkban padon ülve "szukkozni" és pletykálni régi ismerősökkel, anyaság örömein-bánatain osztozni egy sör mellett régi iskolatársakkal, míg tudom, hogy a gyerekek sem unatkoznak: mama mindig kitalál valamit nekik, de ha nem akkor is adja magát a program: udvaron tömbház előtt labdázás, szomszéd gyerekekkel játszótereznek, fagyiznak, játszóházaznak, aztán mama vacsoráztat, fürdet ha kell, de azért az esti rutinban már én is részt veszek, tudom, hogy nem egyszerű egyedül a kettővel. A héten úgy éreztem tényleg nyár van (na persze 33 fok árnyékban) és én is kikapcsolódhatok, anélkül, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, hogy valamelyik vagy mindkét gyerek le van passzolva valahová valakinek, mert végül is itt vannak, velem vannak. A nyár jól startol, bízom benne, hogy így is folytatódik!

Nincsenek megjegyzések: