kedd, június 12

Az utóbbi hónapok aggodalma

Erről eddig nem írtam, de sokan tudnak róla, érdeklődnek, így hát elmesélem. Az egész ott kezdődött amikor Matyi megkapta a féléves oltást, és a dokinéni mondta, hogy kevesebb a súlya fél kilóval mint kéne legyen. Persze az átlaghoz képest. Ezért aztán nem aggódtunk, hát egy fél kiló hiány még belefér. Aztán folytatódott azzal, hogy Matyi 6 hét múltán is ugyanannyi volt, mint az oltáskor (6 és fél kiló). Két hét múlva már a gyerekklinikán voltunk, ahol egy napos kórházi beutaló címszó alatt mindenféle vizsgálatokat végeztek el rajta, hogy kiderítsük miért nem gyarapodik és miért nincs étvágya. De azelőtt még megbetegedtek mindketten, taknyoltak hetekig, és Matyi két hét taknyolás után be is lázasodott 38 fölé, piros volt a torka ezért antibiotikumot kapott, életében először. Ez május elején volt. A betegség alatt meg szinte
semmit, de komolyan mondom, hogy semmit nem akart enni, csak az anyatejet fogadta el
mindig. Az öt napos antibiotikumos kezelés alatt megjött az étvágya, evett nagy adagokat, valószínűleg valami fertőzés lehetett a szervezetében ami miatt nem volt étvágya, és a gyógyszer azt kiölte rendesen. De amikor a kórházban voltunk a bogyók miatt nem tudtak vizeletet vizsgálni, mert pont azon a napon fejezte be a kezelést amikorra be voltunk programálva, és az antibiotikum még nem ürült ki a szervezetéből, így csak gyomorultrahangot csináltak neki (a szerveivel minden rendben), meghallgatták a szívét, vért vettek (minekutána csak a bokájánál találtak használható eret kb. két percig nyúzták is azt, mert nem akart a vér elindulni a tűbe, aztán m;g kellett öt perc míg annyit levettek, hogy elég legyen - nagyon ügyesen viselte, sírt is, de néha elhallgatott a mondokázásomra), garatváladékot vettek, és egy gyerekgyógyász (elég neves néni) nézegette, tapogatta, figyelgette őt. Szemre semmit sem vett észre azon kívül, hogy még nem akar(t) ülni, és 8 hónaposan szerinte már ideje lett volna. Mondta vigyük el
gyógytornászhoz, hogy vegyük rá tornával a gyereket az ülésre, de nem vittük, úgy gondoltuk adunk neki még egy kis időt. Sacónk is későkása volt (no nem az ülésben hanem a mászásban és menésben). Azóta persze már ül, akar ülni, húzza fel magát, és sokáig tud derékszögben is ülni. Szóval a széklet és vizelet mintát 3 nappal később vittük be. Persze a gyerek mintha beijedt volna a kivizsgálástól, elkezdett rendesen enni. 3 hét alatt gyarapodott is 350 grammot. Az eredményeket és végkonklúziót csak május végén kaptuk meg, mert a doktornő elment pár nap szabadságra. Arra a manó már megint nem nagyon akart enni kb. két hétig, A lényeg, hogy nincs nagy baj, csak egy kis vérszegénység (vasat kell szednie C vitaminnal), májvédő/méregtelenítő szirupot kap és multivitamint, amik így együttesen meg kéne hozzák az étvágyát. Több fehérjét kéne egyen (de hát csak egy hónapja eszik tejtermékeket) és nagyon pontosan kell neki adni a D vitamint, valamint legyen sokat kint. Most már 3 hete kapja az előírtakat, de nagy előrelépés
nem történt. Pár napja mintha elkezdett volna jobban enni, de súlyban stagnál 3 hete. Sokat aggódtunk, de mivel egészséges és csak olyan problémák vannak amiket kis segítséggel orvosolhatunk, ezért kezdem magam meggyőzni, hogy ez a gyerek ilyen fajta, ilyen kis csontú, vékony típus, egy hétig jól evő-egy hétig nem evő. Vicces helyzet volt amikor egy ismerős gyerek itt járt, 7 hónaposan 9 kilós, M. meg pont fordítva: 9 hónaposan 7 kiló (sincs meg teljesen - igen tudom ez rém kevésnek tűnik). De amúgy ügyes gyerek, jól fejlődik más szempontból: már tapsol, mondja, hogy táj-táj, és ha tüsszentünk utána a hápcire ő is ismétli: szi... Ha valamit visszautasít, akkor rázza a fejét, de néha csak úgy szórakozásból is. Rengeteget kacag, mosolyog, nagyon mozgékony, eleven, érdeklődő, szájtátva hallgatja az énekeket, mondókákat, kedves és érdeklődő más gyerekekkel, megsimogatja őket, mosolyog nekik. Ujjaimba kapaszkodva már állóhelyzetbe is felhúzza magát, a szobaközepéből kúszva-forgolódva eljut bármelyik sarokba,
szeret zacskót zörgetni, palackokkal zajt csapni, kábelekkel matikálni, mint a fiúk persze. Csak éppen válogatós ételügyben, nem mindent szeret, de lehet két-három nap múlva megeszi amit előzőleg elutasított, ha túl meleg az sem jó, ha túl hideg az sem...(mondjam erre, hogy férfi lesz belőle?), és hát a mennyiség: néha megeszik egy neki való adagot máskor napokig csak pár kanállal. Szerencsére anyatejet még kap, naponta 2-4-szer szopizik, attól függően nappal hol alszik el. Ha otthon, akkor csakis cicin (este anélkül is), ha kint van akkor autóban vagy babakocsiban vagy hordozóban.
Most már megértem sógornőmet, amikor arra panaszkodott, hogy a gyereke nem eszik, csak a tápszert issza meg, de honnan kap vitamint, rostot, stb. Eszembe jutnak a szavak amiket mondtam neki (adj azt neki amit szeret, stb.), és hát engem se nagyon nyugtatnak. Én azzal nyugtatom magam, hogy a vitaminokat szirupban bekapja, meg amikor eszik akkor tényleg eszi
a gyümölcsöt, húst, tejterméket is. De az ő gyereke legalább hízott, nőtt ha nem is evett rendesen, nem látszott rajta. A mi pálcikaemberkénk viszont...
Nekem fura ez az egész, mert Sára nem ehhez szoktatott, nála evés dolgában soha nem volt probléma. Nőtt is, szépen is fejlődött. Nahát ezt kaptuk: két különböző gyereket sok szempontból. Nemcsak evésben mások, de másképp alszanak (Sára hamar rászokott a napi egyre de akkor legalább 2 órát aludt, Matyi még kétszer alszik, de csak 30-40 percet, tegnap 1 órát például de két visszaaltatással), és hát míg a lányunk egy kis Buddha volt nyugodt temperamentumával, addig ez a kis lurkó egy izgő-mozgó kis kukac.

Balról jobbra és jobbról balra is növekvő sorrendbe: balról korba, jobbról súlyban. Matyi 9 hónap 7 kiló, Zétény 7 hónap 9 kiló, és középen a csaj a két véglet között, Abigél a maga 8 hónap 8 kilójával - ami teljesen ideális.

5 megjegyzés:

Esztianyu írta...

Alois 1 évesen 8 kg volt:) Puszi

emese írta...

O na, szerintem jol nez ki, Dorka is 9 honap 8 kg volt, de koverebbnek nezett ki mint M, mert rovidebb volt

emese írta...

De miert mondtak, nem ul, szerintem jol ul.

Anyáci írta...

köszi a "vigasztalást". hát amikor a dokinál voltunk még nem ült így. és azóta is csak fejlődik ülésben, már nagyon messzire ki tud nyúlni meg hajolni ülő pozícióból.

Anyáci írta...

tény, h M hosszú srác! azzal senkinek semmi baja, csak olyan kis piszkafa gyerek. de mondjuk ereje van amennyi kell neki, egyre inkább állna, és húzni tudja magát a földön, a saját súlyát elbírja húzni.