Tanulás

Sacó újra itthon. Hétvégén mamáéknál voltunk, vasárnap hazakerültünk mindnégyen. Új könyv és kis füzetek vártak rá. Kapott egy újabb Boribont a sorozatból, Boribon születésnapja van meg, most pedig Boribon és Annipani is a polcon van. Amilyen egyszerű képben és szövegben, annyira szereti. Hiába na, klasszikus és Marék Veronika!





Emellett gondoltam jó lenne még valami kézügyeskedésbe belekezdeni, ollózni már próbáltunk, de nem igazán áll rá a keze még, inkább én vágtam ki színes csomagolópapírból figurákat és ő nagy buzgósággal ragasztózta, meg felragasztottuk őket fehér lapra. Formavágóval is dolgoztunk már, különböző színes tintás pecsételői is vannak, kifestős füzete is, amit szívesen irkafirkál össze-vissza színes ceruzával vagy zsírkrétával, a vonal vagy forma még egyáltalán nem számít, de nem is ez a lényeg. A kortársak és sorstársaktól tanulva, gondoltam ideje lehet már a vízfestékezéshez, a dolog enyhébb formájával kezdtük és nagyon szerette: olyan kifestőst vásároltam, amihez csak ecset kell meg víz, a rajzokat besatírozza vele és kiszínesednek. Imádja, alig tudtam leállítani, hogy ne fesse be egy nap alatt az egész füzetet. Ezen kívül még matricás füzetet is beszereztem, különböző feladatok vannak benne állatokkal és lehuzikat kell ragasztgatni bele. Miután az új könyveket megnézte, azt kérte mutassak valami új játékot is, amit még nem látott. Mire én mondtam, hogy hát új játékok nincsenek, de a régiekkel is olyan rég játszott már, hogy újra fel lehet őket fedezni. Aztán ma játszottunk is piacolósat (ő volt az árusnéni), főzőcskét, kirakóst, stb.
Apropó minőségi idő: remélem ma eleget tettem - főként - lelkiismereti elvárásaimnak. Persze így könnyű, hogy ebéd volt mamáéktól, és mivel jó idő volt két és fél órát ültünk kint is. Piacon voltunk, játszótéren, motorozhatott már a kiscsaj, és M. kétszer is elaludt, egyszer babakocsiban, egyszer hordozóban.
Ha már tanulásról van szó: a Caritasnal kedden délutánonként előadásos-beszélgetős estek vannak szülőknek. Kihasználva, hogy kicsit egyszerűbb volt elszabadulnom amíg S. nem volt itthon, már két alkalmon is voltam, és valamicskéket tanultam is, még így két gyerekesként is (holtáig tanul a szülő is). Ma meg egy számomra nagyon újszerű dologgal ismerkedtem meg: pilates tornán voltam barátnőimmel. Hogy ez milyen jól esett! És egyenesebb háttal jöttem el mint ahogy odaérkeztem. Újra erősítést kapott a gondolat bennem: jó lenne valamit mozogni. De mikor? Ma Apa első mukkra bevállalta a két lurkót, sétáltak míg én tornáztam, a kardió edzés neki is megvolt, mert egy idő után S. nem akart a saját lábán menni, Apa a nyakába vette, míg elől a kicsi csüngött rajta. De már így is sok a program (kedd este Sárával foglalkozás, pénteken délelőtt babamasszázs), nem tudom, hogy még ezt is hogy lehetne bevezetni, hogy hetente legalább egyszer eljussak. És ne mondja senki, hogy sportoljak a gyerekekkel, mert az nem olyan, legalábbis ekkora gyerekekkel nem. Majd ha már bicajoznak, vagy görkoriznak...sweet dreams...