Ebédnél: - Sajnos én ezt nem szeretem, sajnos.
Csodálatos, hogy mennyire tudja hol kell használni egy új szót amit megtanul, amire felfigyel.
A helytelenségek nehezen javíthatók, de nem is nyomulunk, majd kijavítja ő magától. Például: fokkaszta a fogpaszta.
Ha nem is mindig találja meg a megfelelő szót, de leleményes. Megkezdtem egy banánt, de nem kérte, sőt kicsit rám parancsolt: Bontsd vissza a banánt!
És ha a lányom így gondolja, akkor azt hiszem minden rendben van:
- Anya te egy minta vagy.
(tuti, hogy nem példaképszerűen gondolt a dologra, hanem mint egy kötésminta, vagy ilyesmi, de jól jött ki:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése