szombat, október 8

A kis Matyó 1 hónapos

...volt tegnap. Az idő - nekem legalábbis - gyorsan telik. Hát még csak most született, és máris egy hónapja! Sárával az első félév lassú volt és nehéz. Matyival gyorsabb és könnyebb. Eddig jobb alvó volt mint Sacó ebben a korban, és azt hiszem nyugodtabb baba is. Gyorsan telik, mert van amivel foglalkozni két gyerek mellett, még így segítséggel is. Könnyebb, mert már nem először csináljuk és mert például az utolsó négy éjszakánk egész jól sikerült, amikor ébredezett cicit kapott és aludt is vissza. De ez nagyon változó, soha nem lehet tudni melyik éjjel milyen lesz.
Sára vegyesen viselkedik, kapunk tőle hideget is meleget is. Nagy érzelmi hullámvölgyeket élünk át. Ha elmegyünk valahová és nincs Matyi ott, vagy ha van is, de alszik és Sárának van elfoglaltság, játszótér, játszótárs, stb. akkor tündérien viselkedik, minden rendben. Ez nem újdonság, főleg a kétgyerekeseknek. A bajok otthon kezdődnek, amikor kiabál, nem akar, durvul a kicsivel. Igen, mostanság az is van, hogy csupa szeretetből megszorongatja kezét, lábát, arcát. Felügyelet nélkül nem lehet őket együtt hagyni, max ha Matyi a kiságyban van, ami elég ritka, mert kezdett beállni nála a mozgásérzékelő. Kb. 5 percet bírja letéve bárhová, utána nyekereg, majd később sír is. Micsinájj, unja magát! Azt szereti ha a napi történések sűrűjében van, hallgatózhat-figyelőzhet. Nagy ritkán elalszik letéve csak úgy, de sajnos két hét sétálás után már rá lehetett szoktatni a babakocsis elalvásra. Amióta kijárunk vele a délelőtti 11-13-ig tartó séta alatt alszik. Úgy megszokta, hogy ma amikor nem volt kint, nem akart elaludni, nagy nehezen sikerült, de csak egy fél órára. Persze ahogy délután kivitte mama, rögtön szunyált végig kint a levegőn. És persze az ölben elalvást és cicin elalvást is nagy előszeretettel műveli, mint minden baba. Minap Sacó óriási nagy hisztis csatákat vívott mamával, míg én a kisszobában aludtam Matyival, az egész azért, mert látta, hogy bevonulok a kicsivel, aki rajtam aludt és neki ki kell menni és minket békén hagyni, hogy pihenjünk. Láttátok volna milyen boldog volt, amikor felkeltem és én tettem tisztába, bújós kedve lett hirtelen. Aztán elmentünk ketten busszal a varrónőhöz a város másik felébe és egész végig egy földre szállt angyal volt. Próbálok vele lenni csak, amennyit lehet. A múlt héten és a héten is voltunk csak ketten buszozni (imádja a buszozást és a buszokat), elmentünk Caritasos foglalkozásra ketten, együtt vásároltunk Bencének ajándékot a főtéren, ahová busszal mentünk és biciklivel, ma együtt voltunk Bence születésnapján, előtte templomban voltunk ketten esküvőn, együtt voltunk a varrónőnél, tegnap Apával hármasban voltunk a várban egy kiállításon és lötyögni. Voltunk már Matyi nélkül a Weekenden is. Ennél többet nem nagyon lehet, így se szeretem, hogy ilyenkor a fiú cumisüvegből eszik itthon, míg én odavagyok 1-2 órát. Ezután még ennyit se lehet csak csajos program, mert nem lesz aki otthon maradjon Matyival, tehát mindenhová vinnünk kell magunkkal, csak Apával maradunk két váltásra esetleg. Már várom, hogy akkora legyen, hogy hordozóba tudjam tenni, hátha segít, otthon például nagyobb szabadságot ad, hogy nem csak őt fogom, hanem közben valamit tenni is tudok. Ugyanakkor rossz lesz Sacónak látni, hogy a kicsi állandóan rajtam lóg.
Ami jó volt eddig, hogy kialakult egy napi rutin, program. Matyinál is már, pedig még kicsi. De most beállt a rossz idő, a séták elmaradnak vagy tolódnak. Plusz holnaptól nincs mamasegítség. Nagy változások elé nézünk e két ok miatt. De lelkiekben készültem a dologra, és gyakran mondogatom magamnak: meg tudjuk csinálni! Más is végigcsinálta, nekem is sikerül. Hogy mi? Hát két vagy több gyereket kis korkülönbséggel egyszerre nevelni, napközben egyedül lenni velük, több fele figyelni, és nem csak gyereket nevelni, de háztartást is vinni, négy fal között ülni energiával túlfűtött gyerekkel (jön a tél...) stb.
De amin már túl vagyok, és ez jó: szülésből fizikailag helyrejöttem, a melleim is hozzászoktak a szopizáshoz, a kisebb elkezdett rendesen nőni (heti 250-300 grammot) - ez miatt sem kell már aggódni, tehát vannak pozitív folyamatok csak észre kell venni.

2 megjegyzés:

Andi írta...

Hajrá!

Csöpi írta...

Nagyon tetszenek a nevelési elveid, annyira ösztönösen teszed... Gratula a gyönyörűséges gyerkőcökhöz és kitartást! :D