kedd, szeptember 20

Matyika és a kórházi napok

Egy kedves rezidens újszülött orvos, aki minden hétköznap reggel megvizsgálta Matykót, rendszeresen így hívta őt: Matyika. A fiúka 2900 grammal született, 49 centivel. Megvagyok győződve, hogy amint Sáránál a 4-es szám, úgy Matyinál a 9-es jelent majd valamit az életében. Sacó 3400 gramm volt, 54 centi, és 4.-én született. Matyinál a súly-hossz mellé még a kilencedik hónap, szeptember jön be a képbe kilencesként.
Az úrfi nehezen jött bele a szopizásba, ha tudnátok hányszor hallottam a kórházi napok alatt: hát fiú, a fiúk lustábbak. Közhely, de lehet valami alapja. Én aggódtam, hogy kicsi, de a nőgyógyász és még sok nővérke szavának hittem, és elhittem, hogy nem kicsi, az a kicsi aki egy kilóval születik. Aztán meg azért aggódtam mert minden nap az esti mérésre Matyó nem hízott, hanem visszaesett. Erre azt mondták 3 napig okés ha visszafele megy a súlya. Na de negyedik meg ötödik nap?? Már sírtam. De valójában a gyerek összesen 140 grammot fogyott, ami még a születési súlya 5 százalékát súrolja csak, ez belefér a szabványba. Ugyanakkor ez miatt maradtunk egy nappal többet a kórházban. Valójában most nem égett a s..gem annyira a hazajövetelért mint Sárával, türelmesebb voltam, nyugisabb, de a körülmények azok borzasztóbbak voltak mint két évvel ezelőtt. Mármint a közkórházi körülmények, amiket most nem részletezek, ezek miatt vártam főleg a hazamenést, meg Sacó miatt, aki azt mondta otthon, hogy minden babáját Matyinak adja, csak anya jöjjön haza. Az 5 nap alatt 3-szor jött meglátogatni minket Sacc. Igazi meglepetés volt nekem, hogy állt és várt a sarokban az ajtó mellett, majd amikor észrevett akkor szaladt velem szembe és kiabálta, hogy Anya. Az otthoni teendőket és bébiszitterkedést baróti mama-tata vállalta, örök hálánk kíséri őket ezért, ha a kisebb hizása miatt igen, de a nagyobb jólléte miatt legalább nem kellett aggódnom.
Az ötödik napon egy nővérke, habár belsőszabály ellenes, de hozott egy cumisüveget, amibe fejtem és abból evett Matyi. 5 perc alatt behúzott 40 milit, amiből következtettünk, hogy nem az étvággyal van a baj és nem is a tejjel, mert van bőven, hanem a gyerek még nem kompatibilis a cicivel, vagyis még kicsi, nem tud jól szopizni, hamar belefárad, belealszik. Kicsit megnyugodtam. Aztán a 6. napon a gyerekorvos azt mondta mehetünk haza, nyugodjak meg, a gyerek nem esett sokat vissza, nincs semmi baja (még a fejét is megecozták), és kb. két hét kell neki amíg visszaszedi születési súlyát, de okosan hozzáfűzte: csak hetente mérjük (hogy ne idegeskedjek ugyebár), ha hetente 125 grammot hízik az neki már jó. Ehhez képest fiúnk egy hét itthonlét alatt több mint 200 grammot szedett már magára, valóban csak egyszer mértük meg amióta hazajöttünk, és már van egy kicsi tokája is, ami nem volt eddig.
A szobában ahol már születésnapjának a hajnalán együtt lehettem a babámmal (nem úgy mint Sárával, hogy két napig csak 3 óránként láttam 20 perc szopizásra) volt még egy anyu, aki 20 perccel előttem szült. Sokat dumáltunk, telefonszámot is cseréltünk, az egyik doki is azt mondta, hogy szint egyszerre születtek, ezek a gyerekek meg kell ismerjék egymást. Izabella is második gyereknek jött a családba a 3 és fél éves nővére mellé, igaz egy kilóval többet nyomott Matyinál, és már harmadik éjszaka kiderült, hogy hasfájós babóca, elég sokat sírt ha anyukája nem sétáltatta ölben. A másik anyuka a hírnök volt, akit a szülésem éjjelén kiszalajsztottam Apához, hogy szóljon: most szülök. Szegény csak másnap reggel szült. Kicsit kínais csaj, fekete jéger, lila blúz, sárga műpapucs, 22 éves, casnicö...gondolom fele-fele volt, mert volt akivel románul beszélt telefonon, de az apjával például magyarul. Nem lett volna vele más gond csak kettő: alig lehetett érteni mit mond, mert nem artikulált, mintha állandóan puliszka lett volna a szájában, de a másik talán még nagyobb baj volt: amint felfedezte, hogy az állítólag csak pénzbedobás esetén működő plazma TV a szobában pénz nélkül is működik, Acasa TV-t kellett nézni ha akartál ha nem, vagy legalábbis a háttérbe ment, ha nem is néztük (néha ő sem mert belealudt vagy kiment éppen a szobából 10-15 percekre - rájöttünk, hogy cigizik a budiba, aztán bejövet befújta magát valami sprayjel, hogy ne érződjön). Általában lehalkította, de még éjjel 1-kor is világított a bazi nagy képernyő (a 17 órás PRO TV-s híreket persze felhangosította és a ki csal meg kit témájú gagyi műsort is). Persze nem kérdezett meg senkit mit nézzünk, vagy zavar-e ha nézi, és elég gáz volt, amikor bejött egy orvos és látta, hogy na ezek igen anyukák...majd telenovellákon nő fel a gyerek. 2 nap spanyol meg román szappanopera után - amikor már gondolkoztam, hogy mondjam meg, hogy engem zavar - megszűnt az adás, egy tévécsatorna sem ment hiába kapcsolgatott. Az én szerencsém.
Matyi nem sárgult be, mint Alexandru (Esmeralda gyereke), és semmi különleges ismertetőjelet nem véltem felfedezni rajta. Sacónak volt egy piros folt a nyakán hátul, ami később kifehéredett, most már nagyon halvány és már a fején van, haj nőtte be.
Még pár infó a ma éppen két hetet betöltő manóról: nem sokat sír, ha igen, azt se túl hangosan, simán túllehet beszélgetni. Inkább csak nyekereg, panaszkodik, sírni akkor sír ha már nagyon baj van, vagyis cici kell. Az éjszakák egyelőre jól sikerültek, háromszor eszik és alszik is vissza. (Persze tudom, hogy még csak újszülött, számítunk rosszabb éjszakákra is majd. Tegnap éjjel például másfél órát nyekergett, ilyen eddig nem volt.) Egyelőre nem hasfájós, de még ez is változhat, ne szóljam el magam. A vizet nagyon szereti, öltözés közben sem sír. Eddig kétszer pisilt kukkóba váratlanul öltöztetés közben :)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mama szájába csurrant már? Mert Gergőé igen ;-)