szerda, szeptember 21

Sacó és Matyó

Mindenkitől a második kérdés: ...és Sára hogy viszonyul? (Az első a "hogy vagytok").
Ezért most elárulom, hogy Sára a tipikus kistesóm született jelenség jegyeit hozza (a családorvos szerint is).
Az első leglátványosabb az anyázás...na nem az a fajta, hanem az anya öltöztessen, anya vágja fel az ételt, anyával menjünk ide vagy oda, anya gyere játszani, anya hozza ide a banánt a kamrából - nem más, főleg ha anya éppen szoptat. Szerencsére elég kezelhető a dolog, sok mindent megteszek, amit nem tudok azt elmondom miért nem tudom éppen most vagy éppen még (például emelgetni azért nem mert fáj a hasam:) ), de mama megteszi vagy apa.
A másik a hisztike: nem akajom, akajom, de, de nem...főleg a mindennapi kis dolgokat nem akarja: enni, öltözni, pelust cserélni, kezet mosni, házicipőt húzni, egyáltalán semmit ami mindennapi rutin és mi mondjuk. Ez persze a korral is jár, nem feltétlenül a kistesó miatt. De van amikor annyira nyávog valami miatt, annyira akarja például, hogy ne a csőrös üvegjéből hanem a poharából ihasson, hogy elkezd sírni. Ezek a legnehezebben kezelhető viselkedésformák.
A harmadik típusú jelek: sírást színlel (néha még mondja is, hogy síjok mint Matyi), és bújik, fel kell venni, meg kell ölelgetni, vigasztalni.
A negyedik típusú jelek már pozitívak: bárkinek elmondja, hogy van testvére, a nevét, hogy milyen picike, anyatejet eszik, stb.
Én úgy látom, hogy nagy baj egyelőre nincs. Az öcsikével Sára nem agresszív, nem üti meg vagy ilyesmi, sokszor kérdezi hol van Matyi, mit csinál, odabújik hozzá, megsimogatja, megfogosgatja, puszilja, milyen pici, milyen kicsi, milyen édes, hogy alszik...stb. Van amikor nekirugaszkodik túlságosan, a mozdulatai túl vadak egy három kilós újszülöttnek, de hát ő már nagy és nehezen tud finom mozgásokat végezni, szóval kell a felügyelet ha például egy ágyon vagy egy szobában vannak ketten, és Matyi nem a kiságyban van. Mondani még nem mondott róla rosszat, például hogy vigyük vissza kórházba vagy nem szereti, vagy miért van itt Matyi, de azt hiszem azért nem mert még nem gondolja ezeket meg annyira, hogy ki is mondja, vagyis kicsi még hozzá. Ettől érezni még érezhet negatívan a kicsivel kapcsolatban. Persze lehet hogy a testvérféltékenységnek csak enyhébb formáját produkálja, csak később is így legyen, amikor majd Matyival is többet kell foglalkoznom!
Most csak úgy tudjuk megoldani az alvást, hogy Sára külön szobában alszik a megszokott helyén, mellette matracon mama, anyáék Matykóval hárman a nagy ágyban. Eddig egyszer mondta, hogy a nagy ágyban akar aludni, de könnyen lebeszéltük róla. Amikor azt mondta, hogy Anyával akar aludni, akkor bementem hozzá és én altattam el. Minden este és délután mama altatja, eddig jól elvoltak. A közeljövő két nagy feladatot hoz nekem: leszoktatni Sárát az altatásról, ideje, hogy megtanuljon egyedül elaludni, és leszoktatni a pelusról. Egyikkel sem nyomultunk még, kisebb sikereink vannak a vécézéssel, úgy tűnik a bilizés kimarad. Alvás témában a héten történt meg már egymásután többször is, hogy Sára felkel egyedül és kisétál a szobájából. Eddig ha megébredt mindig hívta Anyát vagy mamát. Jó lenne ha valahogy az önálló elalvás is beállna. Szerencsére éjjel nem ébred meg, tehát nem kell állandóan mellette lenni.
Türelem persze több kell hozzá mint eddig, de hát dackorszak meg testvér... Csak tudnám mi hogyan lesz ha már nem lesz mamasegítség?!

Nincsenek megjegyzések: