péntek, július 8

Feelings...

Sára nézegeti magát az erkélyajtó üvegében, én a teraszon valakivel telefonon beszélek. Leteszem a telefont, hozzászólok. Összerezzen, felvisít, sírva fakad, megfordul, meg kell ölelni, vigasztalni. Kérdezem mi a baj. Válasz: féltem. Mondom neki: inkább megijedtél. Valóban megijedhetett, mert nem várta, hogy hozzászólok, biztos másfele kalandozott a figyelme. De honnan tudja egy kétéves mi az, hogy félni, vagy megijedni?
Mostanában nem csúszdázik. A babafoglalkozáson az éppen csak fél méter magas csúszdára felmászott, majd kérte vegyem le, kétszer is. Tegnap játszóházban voltunk, ott sem csúszdázott. Régebb szívesen lecsúszott. Múlt héten Baróton a játszótéren azt mondta mamának a csúszdázásra: nem mer. Honnan tudja egy kétéves mi az, hogy merni vagy nem merni?

1 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Még szinte mindent tud, aztán 4-5 éves korra elfeledi, mert babaként kezelik.
Lili tegnap pl azt mondta, amikor az apja és papája kiment az ajtón "követem őket" és megnyújtotta a lépteit.
Olyan kis radarjuk van, amit nem is gondolunk, pláne, hogy minden pillanatban veszi az adást....