- Narancslé elbújt.
Altatás közben a semmiből mondja:
- Normális vagyok.
??
Az utóbbi hetek nagy előhaladása beszéd terén, hogy már nem harmadik vagy második személyben beszél magáról, hanem áttért első személyre. Tehát nem Sára megeszi, hanem én megeszem, és nem ismételgeti ha azt mondom te elveszed a játékot, hanem elveszemet mond. Észrevétlenül tért át.
Ma lettem figyelmes a legújabb okosságára, amit először mondott ma nekem:
- Puha kiflit adjál.
Eddig azt mondta volna, hogy anya adjon puha kiflit, vagy puha kiflit kérek, de most már el tud vonatkoztatni és a második személynek megfelelő személyes névmásokat is használja.
Persze még néha úgy beszél, hogy anya segít (amikor segítséget kér), vagy anya egye meg (ha valamit nem kér), de egyre jobban fejlődik beszéd/mondatalkotás terén. Na persze a mondat más szempontból is érdekes. Délelőtt kiköpte a kiflisarkat miután csócsálta egy darabig, mert nem tudta rendesen megrágni s lenyelni. Az utcán voltunk, téptem másik darabot a kifliből, mondtam, hogy adok a sarok helyett puhát. S persze ezt úgy megjegyezte, hogy itthon a maradék kifli evésekor, amikor már jól összenyomódott a puha rész, teljesen a kemény héjnak lapulva és azt le kellett volna szakítani vagy harapni, kérte, hogy puhát adjak. Megjárja az esze!
Reggelinél azt mondta anélkül, hogy a babáról lett volna szó:
- Testvérkém hasamba van.
Úgy tűnik kicsit még mindig homályos a téma neki, habár elég gyakran esik szó a pocaklakóról, és egyre többen nyaggatják is szegényt, ismerősök, család stb. hol van a baba, hol van a testvéred, várod-e, stb., legalább annyira mint amikor megtanulta megmondani a nevét és hogy hány éves. Az is elmúlt nagyjából. Azt hiszem a testvérkés téma tovább fog tartani...
Szóval a megjegyzés után elmondtam elölről a sztorit, baba anya hasában, majd kijön, csak felnőtt néniknek lehet baba a hasába, neki is lesz amikor akkora lesz mint anya. Úgy tűnt megértette, mert szorgosan ismételte: csak felnőtt néniknek.
Újabb meghökkentő megjegyzésre még számítunk, mint például a múltkori: vacsorázom anya cicijéből.
Talán ennyire mesze még nem kellett volna menni a témában, csak majd ha megszületik a baba. De hát látja a cicit pocakkenegetés közben (amit együtt is szoktunk, simogatjuk, beszélünk hozzá, krémezzük), és én gondolva, hogy ne legyen meglepetés miért szopik majd a baba anya cicijéből (amit remélem fog) elmondtam, hogy s mint lesz a tej-cici-szopi-kisbaba ügy. Aztán magyarázkodtunk, hogy csak pici babák szopiznak és ő is szopizott amikor kisebb volt, és hogy a ciciből majd csak a testvére fog enni. Na ebben tudjuk, hogy lehet engednünk kell... Mindenképp tervbe van, hogy mutatunk neki fotókat az ő szopizásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése