Kultúrálódás

Elénekli a Cickom, cickom dal első szakaszát végig. Néha előrukkol egy-egy régebbi dallal, vagy mondókával, vagy ha elkezdek egy olyat amit rég nem mondtunk (kb. hónapok óta) akkor ő is mondja, eszébe jut. Átvette a régi szokást: ha könyvet nézegetünk és van benne egy állat amivel tudunk éneket, akkor megáll a képnél és elénekli, ilyen a Lepke, lepke, a Csigabigás. Utóbbinál mondjuk összekeveri a két éneket, a Csigabiga gyere kit és a Lassan jár a csigabigát. Mindig mondja, ha azt az éneket például mama tanította, és mostanában azt is, hogy ha a "babáknál tanultuk" - a Caritas babafoglalkozásain. Ha elmondom a Kés, villa, tű, olló (a tű saját kiegészítés) nem gyermek kezébe való, rögtön mondja, hogy ezt mamától tanulta.

A rajzfilmekből (abból a párból, amit néz, de rengetegszer megnézi - hogy nem unja?) már idéz, illetve emlegeti a szereplőket. Ilyen Döme, a krumplibogár, vagy más Bogyó és Babóca szereplő, amelyik rajzfilmet Sacó Bogyó és Babócáknak nevez, nézek Bogyó és Babócákat! Másik nagy kedvence a Boribon, a Maszkabál (de csak az első rész, ha a második részt teszem be, akkor kéri a másikat, és a babást (a könyvborítón és cédén babaák vannak), vagy boldog születésnapos. Ez Halász Judit 3 dala mesefilmre énekelve, könyvben és cédén, a könyvet két hete minden nap el kell nézegetni. Ezeket nézi, és ezeket váltogatjuk, hogy változatos legyen, már amennyire lehet. Tévében rajzfilmet nem néz, pedig van, hogy hétvégén reggel bekapcsoljuk, de nem kötik le azok a rajzfilmek. Mondjam, hogy hála az égnek...egyelőre. Hallottam már más ekkora gyereket hisztizni a Minimaxért.

Kb. két hete minden este könyvnézés és villanyoltás után érkezik a kérdés: hol voltunk tegnap, hol voltunk ma, és ilyenkor elmesélem neki az egész napot elejétől végig, néha kiegészít, bele-beleszól, többször is kéri, hogy elmeséljem ugyanazt a sztorit.