Idén még semmit nem sütöttem báránycombon kívül, de az nagyon jól sikerült (igen, igen, hüledezzetek csak, ilyet is tudok :P). De tavaly decemberben volt egy újdonság amit kipróbáltam és elfelejtettem róla beszámolni: zöldséges muffin! Recept a Nők Lapjából, mégpedig Lajos Maritól, tehát eleve nem lehetett egy "összeütünk két tojást csipetnyi sóval és liszttel" recept. De muffínról lévén szó, nem volt nagy ördöngösség az elkészítés (muffin egyenlő: kimér+beledobál+összekavar+formába tesz+be a sütőbe). Nem így a hozzávalók (mondom Lajos Mari!). Sokféle zöldség, amiből egy kimaradt, már nem tudom melyik, de megvolt a spenót, cukkini, sárgarépa, kelbimbó (a recept kelkáposztát ír, de ki tudja mi a különbség, amúgy meg nem enném, de így elvegyült az íze), és még teljes kiőrlésű lisztet is vettem hozzá. Ha valakit érdekel a teljes recept, megadom.
Az eredmény alább látható (persze a lapban megjelenthez egyáltalán nem hasonlít, még a színe sem, nemhogy a formája - az enyéim összeestek, nem feldagadtak, pedig van a tésztában sütőpor).
Uram hozzáállása a dologhoz: -Ami így néz ki és nincs benne hús, az finom nem lehet.
A gyerek: evett belőle elég sokat. Ez óriási lelki megnyugvás volt nekem: zöldséget evett, de milyet!: spenót, kelbimbó - gyerekek által leginkább nem kedvelt növények; házi készítésű sütiben!! Aznap simán vertem az ős/földanyákat, tudjátok...vannak azok az ősanya típusú nők, akik tökéletes anyák: mindent a gyerekért, és csak biót, és csak natúr és soha sem fáradtak és nem panaszkodnak, és 3 éves koráig szoptatják a gyereket, stb., erről majd egy másik bejegyzésben.
És még a testvérem is evett belőle, aki eléggé tányérban turkálós fajta. (bocs Kati)
Úgy érzem most már eleget dicsértem magam. Lehet, hogy ennyire mégsem volt finom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése