kedd, január 4

BÚÉK

Mindenkinek jókat kívánunk az új évre családostól. Eltűnésünk oka egy 10 napos otthoni kiruccanás. Két ünnepen egyik mamáéknál, hétközben másik mamánál, közben dédimamák látogatása is volt. Zsúfolt 10 nap van a hátunk mögött, de kicsit pihentünk is és töltekeztünk.
A karácsonyról Sára vonatkozásban csak annyit, hogy idén sem túlságosan hatotta meg a fa, pár helyen megtépázta, de nem következett be a nagy karácsonyfaleborogatás, mert a manó még mindig nem indult el teljesen egyedül. Sétál ő, de egyik kezével legalább kapaszkodnia kell. Az ajándékokat megnézegette, de a gyümölcsnél cövekelt le. Szaloncukrot is evett, de igazából a recsegő papír tetszett neki a legjobban. Az ünnepi menüből a mézespogácsa volt a kedvence, mindkét mamánál abból rágcsált be a legtöbbet. Ajándékokból most is sokat kapott: meséskönyvek, képeskönyv, labda, zoknik, vállfák, katicabogaras képkeret, sapka-sál, kesztyűk, pizsoma, homokozó szett, fajáték, temérdek csoki és ki tudja észbe tartani, hogy még mi mindent hozott az angyal.
Amíg csak ketten voltunk otthon, mert Apa visszajött dolgozni a két ünnep között, addig Anyának is volt két esti kimenője, amikor flow élménnyel gazdagodott, mert régi és nagyon régi ismerősökkel találkozott. Volt kocsmázás is, sok új pletyka felfülelése, egy mini osztálytalálkozó, aztán meg egy olyan együttes koncertjén voltam - azon a helyen, ahol 10 évvel ezelőtt minden hétvégén este a Narcoticra, a Bon Jovi It's my life-ra, na meg ősrégi örökzöldekre ugráltunk - amelyiknek az énekesnője velünk együtt ugrált anno, barátnők voltunk, és most színésznő, na meg a valamikori második otthonunkban (nem, nem az iskolát tartottuk annak:) felállított színpadon énekelt indie-rock/indie-pop számokat. Egyik percben körülnéztem, és azt láttam, hogy mindenkit ismerek, mindenki vigyorog, és örül a másiknak, hogy végre Budapestről, Bukarestből, Temesvárról, Csíkszeredából, Kolozsvárrol és Marosvásárhelyről összegyűltünk. Olyan emberrel is beszéltem, akit látásból ismerek évek óta, még sulisidőből, de sohasem beszélgettünk, aztán most mint valami régi jó ismerőssel, előhoztunk kamaszkori dolgokat.
Szilveszter éjszaka előtti este barátoknál voltunk és megtanultunk egy újabb társasjátékot. Máshol is dívik a társasjátékozás, úgy látszik a korral jár ezen szokás felvétele.
A szilveszter csendes volt: négyesben felnőttesen haverokkal, a gyerkőc mamáékkal töltötte az éjszakát. Érezte, hogy van valami a levegőben, mert csak kicsivel 12 előtt aludt el.
Most jó újra itthon lenni, vissza a régi kerékvágába. Habár a 10 nap itt is levés - ott is levés, hol egyik mamával alvás, hol másik mamával alvás, szokások elmaradása megmutatta hatását (habár a napi rutint próbáltuk betartani, az evések számát, az alvást): első este itthon Sára nem volt hajlandó a kiságyában aludni, ordított, villanyt kellett kapcsolni, és bevettük közénk a nagyágyba. Aztán valahogy elaludt. Otthon nem volt kiságy, és mindig valaki altatta, én is többek között, mert idegen hely, stb., így most egy kis időre van szüksége míg megtanul megint egyedül elaludni, de egyre jobban megy. Nyekereg amikor kijövök a szobából, de aztán elalszik.
Sajnos a betegsége hosszúlejáratú volt, 3 hét. Otthon is elmentünk egy gyerekorvoshoz, amikor láttam, hogy 10 napig nincs változás az állapotában, és már egy üveg Nurofent megivott. Itt persze valami egyebet írtak fel: köhögés csillapítót, Summetrolimot, nyugtató kúppot és orrcseppet. Az előírást betartottuk 5 napig (kivéve a kúppot, amit csak egy napig használtunk, mert annyira kicsípte a fenekét, hogy sírt a mosdatásnál), most már jól van, csak egy kis hörgés van a torkában, de már nem köhög, nem folyik az orra. A doki azt is mondta Nurofent csak 3 napig adjak máskor...upsz! A dokinéni már vagy 80 éves, a gyerekekért praktizál még szegényke, nagyon népszerű Szentgyörgyön. Pont fixre eltalálta Sára korát, és mondta, hogy ha nem issza a tejet egyen sok tejterméket, illetve ajánlott egy szirupot, ami kálciumot és D vitamint tartalmaz (ha valakit érdekel megadom a nevét). Ezzel tartsak havonta 10 napos kúrát Sárának, napi kétszer 5 milit kell bevegyen, és ezt ismételjem minden hónapban. Ő is mondta, hogy adjam a Vigantolt, mert most már be kéne nőjjön a kutacsa - ami, jelzem, nagyon kicsi, de van. Persze engem esz e fene, hogy minden doki ezzel szól rám, amikor 3 cseppet adok neki napjában! Ennél többet, mit?? Észrevettem, hogy a kutacsa az utóbbi hetekben szűkült.
Beszéltem még más kismamával, és az ő gyereke se issza a tejet. Aztán arra is gondoltam, hogy mi van a tejérzékenyekkel?? Azok is felnőnek valahogy. Sára legalább gabonás tejet és tejbegrizet eszik.
Még egyszer BÚÉK mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések: