szerda, január 12
Lép-lép-lépeget
Úgy néz ki csak elhagyjuk előbb-útóbb a babakocsit, mert Sára menni fog egyedül. Inkább utóbb, ismerve az ő tempóját, de sebaj: jobb későn mint soha. Tegnap és ma is megismételte az önálló menést, ma elég sokat lépegetett egyedül a házban, de csak kis apró tapogatozó lépésekkel. Szerencsére a ház közepe üres, tehát ha át akar menni a szobán el kell engednie mindent. Nagyon büszke amikor eljut valahová, és meg kell dicsérni. :) Néha megtapsolja magát :)).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
ti is tapsoljátok meg, ügyes. :-))
de a babakocsi elhagyására egyelőre ne számíts, az önálló lépegetés meg az oda megyünk, ahova kell/akarunk, még igen messze van egymástól. G 5 hónapja megy, de ha gyalog indulunk el, akkor soha nem érünk oda sehova, csak kolbászolunk a környéken vagy lerámolja fél piacot, elcsen és megkóstol minden elérhetőt, úgyhogy végül mindig a babakocsiban köt ki.
juhééé, láttam én, hogy már nincs sok hátra. várom, hogy lássam élőben. :-) Puszi
Na, most már csak pár nap s cserélheted ki a szőnyegeket a folyosón és konyhában, hogy száguldozás közben oda ne vágja magát Sacó. Örülök, hogy elindultatok, de főleg annak, hogy te égre nyugodtan föllélegezhetsz. :)
Vegyes érzéseim vannak. Megnyugodtam, mert elindult, ugyanakkor nem nyugodhatok meg, mert még csak most jön a hadd el hadd, esések, nem oda megyünk amerre kéne stb. A kolbászolás már most megy az úton ha az egyik vagy akár mindkét kezét fogom. Igazából nem kolbászolás, mert neki van célja, ő meglát valamit és oda akar menni. Lásd mai bejegyzést, január 13.
Megjegyzés küldése