Sára legújabb tudományai

Annyi mindent tud már, nem is tudok mindent leírni. Ezután egyre nehezebb lesz erről beszámolni. Egyelőre a dúdolgatást kell kiemelnem. Már több éneknek is dúdolja a dallamát, néha csak úgy magától elkezd énekelni. Elmutogatja Csip-csip csókát, a Tik-tak tik-tak így ketyeg az órát, és még a Gomba, gomba, gombából is tud egy részt. Nagyon szereti még a tapsolósokat. Tud puszit küldeni, mostanában összeköti a táj-tájjal, pedig mondtam, hogy nem mindig kell búcsuzni ha puszit küldünk. Apró szemeteket ha megtalál, kiviszi a szemeteshez. A táblába belehelyezhető formáknak tudja a helyét: tudja hova jár a béka a táblán, a halacska, stb., gondolom vizuális memória. Csak még a beleillesztéssel van baj, az már finommozgás, kéz-szem koordináció, majd az is meglesz. Beszéd: hablatyol sokat, igaz hangilag nem változatosan és nem értelmeset, de utánoz ha mi mondunk valamit, vagy legalábbis próbál. Ha meglátja a lepkét: nyenye, a banán náná, vagy námmám is lehet, a lámpa ápa, a labda abda, vagy ada, van mama, baba, tata, tátá, első 3 csak kérésre, utóbbit magától is mondja.
Nagyon szereti a gyerekeket, odaad nekik dolgokat. Mikit például ölelgeti, feltérdel a hátamögé, körbefogja a derekát, Miki megy, ő meg mászik utána :). Simogat, vagyis édeselni is tud. Ma nagyon elcsodálkoztam, amikor Mikiék kölcsönadott labdájára (óriás gumilabda) rátette Petibabát, hintáztattuk és dúdolta a hinta-palintát! Ez onnan jön, hogy babafoglalkozáson a gyerekeket szoktunk ilyen nagy labdára ültetni, fektetni, erősíti az egyensúlyérzéket. Azt hittem megáll az eszem. A tegnap volt a kezében egy kis fonott kerek kosárka meg egy csiptető. Kavargatott a kosárban a csiptetővel, majd a szájához vitte és mondta, hogy nyám-nyám. Aztán nekem is adott kóstolóul a finomságból. Majd megállt az eszem megint! Tudom ezek kis dolgok, de hogy ő már ilyet is tud, elvonatkoztat, emlékszik, utánoz stb.!! Múlt héten valamelyik délutáni felkelés után még nyammogtunk, ő kiment a konyhába, megállt a széke mellett és mutatta, hogy tegyem bele. Uzsonna. Hát normi! Felkelés után eszik!
Ahányszor kérdem, hogy eszel, beleülsz a székedbe?: mutat a székére, vagy odamászik.
Hát ilyenek és ekkorák történnek velünk.
Egyelőre ennyi jut eszembe így kapásból.

Amikor a szív is megáll

Megdermedtem ma, amikor Sára a polc mellett állva itta a tejet, aztán gondolta egy kézzel nem elég fogni a csuprot, megfogta kettővel! Igen, jól esett le annak akinek leesett: ehhez el kellett engednie a polcot. Állt a konyha közepén, a semmibe kapaszkodva, pontosabban csak a tejes csuporba, észre se vette, úgy elvolt a szürcsöléssel. Én meg nem síkolthattam örömömben, hogy jé, drágaságom, milyen ügyesen állsz egyedül!, mert akkor összerezzen, kiejti a kezéből az innivalót a szőnyegre, és még el is esik, mert elvesztheti az egyensúlyát. Hát így csak álltam, én is megtámasztottam a csészét, aztán amikor több nem kellett (az egész nem tartott 10 másodpercnél tovább), elvettem tőle, ő már rögtön vissza is tapadt a polchoz, és mintha mi sem történt volna ment tovább az élet.

Akinek menő gyereke van most ne röhögjön, emlékezzen vissza milyen volt amikor a csöppség először megállt a saját lábán két szempillantás erejéig. Sára néha még megállt úgy, hogy nem vette észre, de csak nagyon rövid időre, most azonban más volt, még ivott is!

Lelkünk nyugodalmáért

Ma voltunk Sárával egy gyógypedagógusnál, egy igazán jó szaki gyerekek területén. Azért mentünk mert... több oka is van. Főleg én vagyok az oka. Én érzem hülyén magam minden hétfői babafoglalkozás után, hogy már minden gyerek a csoportban rég jár egyedül, sőt szalad, sőt vannak akik már beszélnek is!! Nagyon jelentéktelen enyhítő körülmény, hogy akik beszélnek, azoknak nagyobb testvérük van... De közülük Andi az, aki Sárával egyidős (és most nem a kb. 1-2 hónappal nagyobb egyidősre gondolok, hanem csak egy héttel nagyobb!) és már mondja, hogy Sája, Mikici, meg hogy beletesz dobozba, ilyeneket. S hogy ne teljesen rajtam múljon, Sára kifele tartja a jobb lábfejét amikor lépik, mondta a foglalkozás vezető is. Lehetséges, hogy a hámviselés miatt, de az már nagyon régen volt, és mindig kimagyaráztam, hogy azt csak 6 hétig viselte. Nos: nem jár, pedig mindjárt 16 hónapot tölt, aztán meg ez a lábtartás. Elmentünk.

Nagyon rendes a nő, vagány dolgokat mondott, és egyből mondta, látta amit kell 2 perc után. Sára a jobb lábával leginkább lábujjhegyre lépik, néha eltalálja a talpát vagy sarkát, de a sarkával kéne érintenie a talajt. A bal lábát jól viszi. Ha áll és el kell indulnia kapaszkodva egy bútor mellett akkor inkább jobb fele indulni, mert a bal felére támaszkodik szívesen. Első megállapítás: a karja és válla, vagyis a felsőteste erősebb mint a lábai, ezért mászik még mindig inkább, ez neki kényelmes, ugyanakkor okos, mert arra "gondol" minek menjek, ha így is elérek mindent, és ha áll is és el akar jutni valahova nagyon ügyesen a földre ereszkedik és elmászik. Ha lehuppan jól kiteszi a kezét támasztéknak. Szinte már egyedül si áll. Elég ha csak egy kézzel kapaszkodik, vagy érint valamit. A bal fele erősebb, biztosabb. Gyakorlatokat kell végeznünk a jobb lábára, és a felállást is kell gyakorolni, valami alacsonyról (pl.doboz) amin amikor ül 90 fokban van a térde és bokája. A lényeg, hogy amikor felálll, akkor emelje fel a kicsi fenekét, szembe álljon fel, ne forduljon el oldalra, vagy támaszkodjon azon amin ül, hanem a én kezemet fogja és velem szembe álljon fel. Sokat kell vezetgetni úgy, hogy csak egyik kezét fogjuk (ez már egyre jobban megy). A hámról azt mondta, ha csak 6 hétig viselte inkább megelőzés volt, és látszik, hogy nincs gond a csipőjével. Kaptunk tanácsokat a gyerekcipőkre vonatkozóan, miután alaposan megvizsgálta ami velünk volt. A saroktartás-keménység jó, még hajlákonyabb talpú legyen, és legyen a belselyében talpközépnél még nagyobb emelés a talp belső felének, főleg Sárának nagyon kéne ez, mert a lába belső felére támaszkodik, azt ki kéne nyomni. De majd ha már megy, akkor mindenképpen a cipő nélküli járást kell szorgalmazni.
A cél: álljon egyedül és kezdjen el járni. A lábtartásban nem biztos, hogy látványos sikereket érünk el. Azért a járás a legfontosabb, mert hamarosan kimegyünk a tágabb határidőből, amíg a gyerekek el kell kezdjenek járni. És azért is fontos ezzel foglalkozni, mert később ez a járás hat a gerincére, tartásra, stb. Azt mondta a szaki: karácsonyig el kell induljon (lesz ott karácsonyfaborogatás!). Ha nem, januárban menjünk vissza. Aztán amikor elváltunk, akkor mondta, hogy mindenképp menjünk vissza, mert látni akarja mivé alakult. Most naponta 10x gyakorlatok. Nyújtjuk a külső alsólábizmot (vádli külső része), mert az rövidebb, ezért tartja kifele a lábát. Mondogattuk is ma Sacónak: na gyere te feszegetni való! Mert valóban a térde fele kell feszegetni a lábfejét lábujjastól. Nem szivesen, de tűri. El kell vonni a figyelmét játékkal, miegymással. Ott megmutatta hogy csinál az oroszlán, tik-takkoztunk, csip-csip csókáztunk, nyávogtunk. Ami a legjobb volt az egészben: megdicsérték. Azt mondta a gyógytornász néni, hogy jó gyerek, és értelmes, okos...sőt! Na ez a sőt szeget ütött a fejemben. Azt hiszem arra gondolt, hogy a korához képest. De remélem, hogy nem az a fajta sőt, aki 5 évesen túljár az anyja eszén, vagy aki matekból harmadikban jobb lesz mint az anyja most (habár ahogy manapság a tananyag változik - mindegy, a matek az apjáé, és a fizika és kémia, enyém az irodalom és idegennyelv, meg törci). Legyen csak az az okos aki mondjuk mire 50 leszek okosabb lesz nálam, akkor majd remélem könnyebb lesz elismerni, hogy a fiatalok okosabbak.
Összességében: nagy kő esett le a szívemről és volt egy kisebb májdagadásom is, Sára meg kiélhette a labdamániáját, mert volt ott kicsi, nagy, közepes, mindenféle. Ahogy mondják: she is just into it (in love with balls!).

Abszolút egyetértek

Nagyon egyetértek lustanyu blogbejegyzésével. Ráadásul nagyon vagányul megfogalmazta. Küldöm ezt nőknek, anyukáknak, sorstársaknak, akinek nincs gyereke, aki éppen gyereket vár, de főleg annak akinek már van. :))
Amit ne mondj a gyermektelen barátnőidnek

Semmilyen hangulat

Leginkább semmilyen volt a hangulatom a héten. Két napig ki sem mozdultunk mert esett, tegnap 0-hoz közeli hőmérsékleti állapotban sétáltunk, kezem a babakocsira fagyott. Ma reggelre pedig lehavazott. Nem akarok romániai politikus lenni, és azt mondani, hogy november 26-án váratlanul ért a tél és a hideg, meg a hó. De gyereknevelés szempontjából ahogy a dolgok egymásra tevődtek: lehangoló. Legyen hó, de legyen nagy! Ropogjon a lábunk alatt. Legyen hideg, de süssön a Nap.
Vagy valami, bármi, csak ne hideg, szürkeség, lics-pocs egyszerre.

Vesekövem története - második rész

A hét elején voltam a dokinál. Mivel tünetmentes voltam egy hete, kiváncsi lettem, hová lehetett a kövem. Kaptam hideget és meleget is, hírek szempontjából. A már krízist okozó kövecském eltűnt, valószínűleg kijött. Azért nem találkoztam vele, mert valójában nagyon kevés ember tudja elkapni a kövét, az izmok dolgoznak és szétmorzsolódik a kő mire kijön. A hideg pedig az, hogy van helyette másik! Még a vesémben bújkál egy 7 miliméteres kövecske. Meg talán egyebek is, de azok még nem jól kivehetők. Ezt viszont már meg is tudta mérni az urológus. Azt mondta, szó szerint, kőtermelő vagyok. Kisebb orvostudományi értekezés következik. Elküldött röntgenre, mert ekkora méretnél már ellehet gondolkodni azon, hogy külsőleg eltávolítsák. Amikor rákérdeztem: lézerrel?, azt mondta ez már csak technikai kérdés, valójában a lényeg az, hogy többféle kő van. Amelyik visszaveri a röntgensugarakat, azt kívülről bemérik, hogy pontosan hol van, és szétrobbantják. De van olyan, amelyiket nem tudja a röntgen megmutatni. Gondolom azt nem tudják külsőleg megtalálni. Amint még aznap kiderült, az első típussal rendelkezem. A bibi csak az, hogy pont takarja egy bordám a kövecskét, és így nem lehet hozzáférni...upsz. Patthelyzet. Doki: ha elmozdulna lefele vagy fölfele, akkor már lehetne kezdeni vele valamit. De persze egy újabb krízissel járna, temérdek fájdalommal...upsz 2. Ha várunk...végül is sok embernek van köve, ami szépen ül ahol van, és ők éldegélnek évtizedekig vele. De ha egyszer beindul! És éppen mikor és hol leszel? Tanácsok: ha krízisem lesz ne menjek sürgősségre, hanem egyenesen az urológiára. Szedjem be a felírt állítólagos kőoldó bogyókat, de a doki véleménye szerint ezeknek a csodaszereknek nagyobb a reklámjuk, mint a hatásuk, sokat ne reméljek, ő szkeptikus ezekkel. Nem kerül egy vagyonba, mellékhatása nincs, hát egye fene, vagyis egyem én.
Két hónap múlva tegyek újabb látogatást az urológián, hátha változik valami. Az már csak hab a tortán, hogy a hasam bal felén is van valami kis röntgen által kimutatott fehér folt, a gyomorban, ami lehet bármi, mondjuk egy darab mész, ha meszet ettem volna. Mindenképpen valami kemény, talán a vastagbélben, mondta az orvos. Lehet ez bármi, ami bekerült evéssel, vagy kialakult. Mindenesetre gondot eddig nem okozott, jó hogy tudjuk, hogy van. Azt mondta az orvos, lehet következőkor már nem lesz ott...
Hát...mit mondjak, még ha egy aranbánya lennék. De kövek?! Apa, a lehangoltságomon változtatni akaró szándékával, azt mondta egy igazi Rolling Stone(s) vagyok. Hogy stones értem, de mitől rolling, a 45 kilómmal...elég nehéz gurulni. Legyen inkább Walking Stones!

Bújócska fejlesztése

Sára annyit fejlesztett az általa kitalált "test a testhez bújocska" (általam elnevezett) játékon, hogy most már akkor is játszuk ha én éppen mosogatok, vagy a konyhában állva teszek-veszek, esetleg megállok egy szekrény előtt a lakásban. Odasomfordál, felkapaszkodik, kicsi fejét a fenekembe fúrja és várja, hogy keressem. Ha nem keresem, akkor a lábamba nagyon kapaszkodva kihajol hátulról, hogy "itt vagyok, nézz már rám". Ha "megtalálom" és megkukucsizom, akkor rögtön visszabújik. Ha elindulok valamerre, akkor lépeget utánam, szószerint a s...ggembe lóg :).